Remport Katalin (MDF)
DR. REMPORT KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Talán nincs olyan ember Magyarországon, akinek élete során ne lenne valamilyen államigazgatási vagy bírósági ügye. Van, akinek a házassága nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, más az üzleti életben kerül olyan helyzetbe, hogy már saját maga nem képes dönteni vagy megegyezni. Előfordul az is, hogy valaki akár akaratán kívül kerül szembe a törvényekkel, és az is elég gyakori eset, hogy az ember az élet rendje szerint valaki halála folytán jut nagyobb örökséghez, hagyatéki eljárás alanya lesz. A példákat vég nélkül sorolhatnánk, mindenki tud legszorosabb környezetéből valamilyen esetet. Van, aki saját maga indít eljárást, mások pedig okkal vagy ok nélkül kerülnek a bíróságok színe elé. Van, aki gyakran foglalkoztatja a bíróságokat, mások ritkább esetben lesznek ilyen eljárások részesei. Az utóbbi 10 évben a helyi bíróságok előtt folyó eljárások száma egyharmaddal megemelkedett. Ennek legfőbb oka, hogy a bíróságok hatásköre kibővült, a társadalmi-gazdasági változások következtében egyre több esetben kell megnyitni az állampolgárok előtt a bírói út lehetőségét. Azt is meg kell állapítani, hogy a bíróságok elé kerülő ügyek egyre bonyolultabbak, nehezebb megítélésűek, éppen ezért magasabb kvalifikáltságú bírókat követelnek, tovább foglalkoztatják a bíróságokat. (15.40) Sokszor pedig elkerülhetetlen külső szakértő bevonása is az ügyek elbírálásába. Mindezek folytán a bíróságok költségei jelentős mértékben megemelkedtek, már nemhogy fedezi, de meg sem közelíti az illetékekből származó bevétel a bíróságokra fordított kiadásokat. Azokat tehát a központi költségvetésből kell nagyobb mértékben fedezni. A társadalmi igazságosság jogos követelménye, hogy a bíróságok költségeit azok fizessék elsősorban, akiknek az az érdekében áll, akik igénybe veszik a bírói utat, pontosabban: akik arra okot adnak. Az illetékbevételek növelésére több mód van: vagy az illetékek mértékét kell megemelni, vagy azok minimális és maximális határát kell növelni, vagy csökkenteni kell az illetékmentességek és kedvezmények körét, természetesen a társadalmilag indokolt esetek fenntartása mellett. Az illeték mértéke - ha az illeték alapja megállapítható - százalékban van meghatározva, mégpedig az eljárás milyensége szerint 1, 3 és 6%-ban. (Dr. Horváth József jegyző helyét Tóth Sándor foglalja el.) Megegyezhetünk abban, hogy nem célszerű ezeknek a kulcsoknak a változtatása. Marad tehát a másik két mód az illetékből származó bevételek növelésére. A munkaügyi perek tárgyi költségmentességét a törvényjavaslat általában a jövőben is fenntartja, de néhány esetben csak az illetékfeljegyzési jogot biztosítja. Tehát az illetéket csak az eljárás befejezése után, a pervesztes félnek kell megfizetnie szándékos, súlyosan gondatlan károkozás esetén, vezetői tevékenység során okozott kárral kapcsolatos perekben, valamint a minimálbér hússzorosát meghaladó végkielégítés iránti perekben. Kiemelten bonyolultak az iparjogvédelmi perek is, ezek az eljárások rendkívül munkaigényesek, ezért a javaslat itt is pusztán az illetékfeljegyzési jogot hagyja meg a jövőben. Ez azt jelenti, hogy az alkotó akkor köteles megfizetni az illetéket, ha az eljárás végén bebizonyosodik, hogy alaptalanul kezdeményezte az eljárást. A napokban a Népszabadságban nyilatkozott az egyik legnagyobb magyar vállalkozó, hogy cége ellen polgári per van folyamatban, ugyanis magáncég ellen csődeljárás vagy felszámolás nem indítható. Ezt a tévhitet szeretném eloszlatni, épp ellenkezőleg! A magánszektor térnyerésével a csőd- és felszámolási perek egyre több esetben már ezeket a vállalkozásokat érintik. Éppen ezért nem indokolt fenntartani a jövőben ezen ügyek illetékmentességét. Azonban nem szabad akadályozni a hitelezőket abban, hogy az eljárások megindításával jogos követelésükhöz juthassanak. A törvényjavaslat ennek megfelelően itt is bevezeti az illetékfeljegyzési jogot. Mint már említettem, a központi illetékbevételek növelésének másik módja az illetékminimumok és -maximumok megemelése. Véleményünk szerint a bíróság rangját annak is biztosítania kell, hogy ne lehessen jelentéktelen ügyekben feltartani a bíróságot, illetve ha már valaki ilyen esetben is ragaszkodik ahhoz, hogy hivatalos ítélet szülessen ügyében, akkor is legalább egy méltányos összeggel járuljon hozzá az általa indított eljárás költségeihez. Azokat a természetes vagy jogi személyeket, akik nem kiemelten nagy érték után indítanak eljárást, nagyobb illetékkulcsokkal nem lehet sújtani, így a központi illetékbevételeket csak úgy lehet növelni, ha felemeljük az illeték felső határát. Ez valóban igazságosabb, hiszen ezzel azok járulnak majd hozzá nagyobb mértékben a bíróságok fenntartásához, akik több tíz- vagy százmilliós perre adnak okot. Ezzel együtt képviselőcsoportunknak is az az álláspontja, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslatának megfelelően a maximális kulcsokat sem szabad vég nélkül megemelni, célszerű egy méltányos öszszegben meghatározni az illeték felső határát. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy azok számára, akiknek jövedelmi viszonya nem tenné lehetővé hogy eljárást kezdeményezzenek jogaik, illetve jogosnak vélt követeléseik megszerzése érdekében, mert a törvény alapján fizetendő illeték méltánytalan terhet jelentene számukra, a törvények továbbra is biztosítják a költségmentességi, illetékmentességi és az illetékfeljegyzési jogot, tehát számukra is nyitva áll a jövőben is a bírói út. Végül, de nem utolsósorban, felhívnám a figyelmet a törvényjavaslat egy teljesen új rendelkezésére. A javaslat ösztönözni kívánja a peres feleket az eljárások mielőbbi befejezésére. Éppen ezért az egyezség létrejöttét, a per szüneteléssel való befejezését célozza az a javaslat, amely szerint ilyen esetekben az illeték 10, illetve 30%-át kell csak megfizetni. Éppen erre a rendelkezésre tekintettel nem lehetett igazán felmérni, hogy milyen bevételt is jelent majd összességében ennek a törvénynek a bevezetése. A Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot támogatja, azt elfogadásra ajánlja. Köszönöm figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.)