Hack Péter (SZDSZ)

1993. június 30.

DR. HACK PÉTER, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottsági többségi előadó hiányában én tolmácsolom azt a döntést, hogy a bizottság szavazattöbbsége az általános vitára bocsátás mellett szólt. Amikor a bizottság ülésén kértem, hogy az ügyben kisebbségi véleményt mondhassak el, ennek egyrészt formai okai voltak, másrészt tartalmi okai. A bizottság a törvényjavaslatot kétszer vitatta. Először június 17-én próbálta megvitatni a törvényjavaslatot, ekkor azonban sem az előterjesztő képviselője nem volt jelen, sem a Kormány véleményét nem tudta megismerni a bizottság, sem az érdekképviseletek véleménye nem állt rendelkezésre. Ezenfelül még a gazdasági bizottság véleményét sem ismerhettük. Ezért a bizottság úgy döntött, hogy elnapolja az ülést, és pár nappal később, múlt hétfőn, a plenáris ülés előtt tartottunk ülést. Erre a körülményre azért hívom fel a figyelmet, mert az ülés egyik célja az volt, hogy az érdek-képviseleti szervek véleményét megismerhessük, ugyanis a szövetkezeti törvény 113. �-a előírja, hogy a szövetkezeteket vagy azok tagságát érintő javaslatoknak a Kormány vagy az Országgyűlés elé terjesztése előtt meg kell szerezni az érdekelt országos érdek-képviseleti szerv, illetőleg a közös országos érdek-képviseleti szerv véleményét. Ha a véleményeltérés lényeges, azt döntés végett a Kormány, illetőleg az Országgyűlés elé kell terjeszteni. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy ennek az érdek-képviseleti véleménynek az előterjesztésére rendkívül rövid időt, gyakorlatilag egy hétvégét nyújtott az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága az érdekképviseletek rendelkezésére, amelyek ezen rendkívül rövid idő ellenére elküldték a bizottsághoz a véleményüket. Amikor a bizottság elkezdte a tárgyalást, a tárgyalás körülményei meglehetősen sajátosak voltak, hiszen az érdekképviselet 15 oldalas véleményét a bizottsági ülés megnyitásának pillanatában tették le a képviselők asztalára, és a bizottság elnöke azt jelezte, hogy nem kívánja meghívni az érdekképviseletek képviselőit a bizottság ülésére, mondván, hogy nem akar precedenst teremteni. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy ez az állítás nem helytálló. Az alkotmányügyi bizottság ülésein érdek-képviseleti képviselők többször jelen voltak az ügyvédségről szóló törvény vitájánál, az országos ügyvédi érdek- képviseleti szerv vezetői mindvégig jelen voltak és hozzászóltak, a bírósági törvény vitájánál is ez történt, az ügyészségi törvény vitájánál is ez történt, de a kárpótlási törvény vitájánál is - a szabadságvesztést szenvedettek kárpótlásáról beszélek - az érdekképviseleteket minden előzetes döntés nélkül az elnök úr - szerintem helyesen - meghívta az ülésre. Mint ahogy tudomásom szerint a gazdasági bizottság is meghívta - szerintem nagyon helyesen - az érdekképviseletek képviselőit, és elmondhatták a véleményüket. Ehhez képest az alkotmányügyi bizottság - ismétlem - a vita elkezdésének percében kapta meg a 15 oldalas javaslatot, amit a bizottság tagjai el sem tudtak olvasni, hiszen rendelkezésemre áll a jegyzőkönyv, perceken belül elkezdtük a vitát. Ekkor én erre a körülményre felhívtam a figyelmet, de a bizottság egyik tagja, Kónya Imre azt javasolta, hogy ügyrendi jelleggel vegyék le a javaslatomat a napirendről, tekintettel arra, hogy a szakmai felelős bizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta, és ezért nincs akadálya annak, hogy mi általános vitára bocsássuk. Nos, ebből a kijelentésből csak két elem nem felel meg a valóságnak. Az egyik, hogy a szakmailag érdekelt bizottságról lenne szó, amikor a mezőgazdasági bizottságot említi, hiszen mint a témával foglalkozók tudják, a mezőgazdasági bizottság a szövetkezeti törvény vonatkozásában a szövetkezeti törvény által érintett szervezeteknek csak egy részében a szakmailag felelős bizottság. Ez a törvénymódosítás, amit a bizottság előterjesztett, nem a mezőgazdasági szövetkezetekről szól. Ez a törvénymódosítás a mezőgazdasági szövetkezeteken kívül az ipari szövetkezeteket, a takarékszövetkezeteket, az ÁFÉSZ-eket is érinti, és az ő vonatkozásukban a gazdasági bizottság sokkal inkább kompetensnek tekinthető, mint a mezőgazdasági bizottság. Állításom alátámasztására, hogy ezzel a Kormány is tisztában van, szeretném emlékeztetni a Házat, hogy annak idején a szövetkezeti törvény előterjesztésének kormányzati felelőse nem a Földművelésügyi Minisztérium volt, hanem az Igazságügyi Minisztérium, hiszen ez nem egy mezőgazdasági kérdés, amit az előterjesztők elénk benyújtottak. A másik hibás elem Kónya Imre érvelésében, hogy a bizottság nem vitatta meg. Erről szólt az ügyrendi bizottságnak az elnök úr által említett álláspontja, amely álláspont azt mondja, hogy nincs ügyrendi akadálya annak, hogy tárgyaljuk, de az ügyrendi bizottság nem folytatott vitát a törvényjavaslatról. A mi ügyrendünk ezt nem tekinti akadálynak, ez szerintem az ügyrendben valóban így van, hogy nem tekinthető akadálynak, de ettől még igaz az a kijelentés, hogy a szakmailag nem felelős bizottság, az előterjesztő bizottság sem tárgyalta meg és nem vitatta meg ezt a javaslatot, és a legkevésbé sem ütköztette a véleményeket, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban előfordultak. Az alkotmányügyi bizottság általában formálisan szokta a más bizottságok által előterjesztett javaslatokat megvitatni, és általában formálisan úgy dönt, hogy általános vitára bocsátja. Ebben az esetben viszont más volt a helyzet. Ugyanis a szövetkezeti érdekképviseletek - mindenekelőtt az Országos Szövetkezeti Tanács - a bizottsághoz eljuttatott véleményükben három ponton is alkotmánysértőnek tartották a törvényjavaslatot. Levelükben tájékoztatják a Házat - és szeretném, ha ez a jegyzőkönyvbe belekerülne -, hogy véleményük szerint a tervezet sérti az Alkotmány 9. � (1) bekezdését, amely kimondja a tulajdonformák egyenjogúságát és egyenlő védelmét. Sérti az Alkotmány 12. � (1) bekezdését, amely szerint az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát. Sérti az Alkotmány 13. � (1) bekezdését, amely biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Ezt a véleményt - még egyszer mondom - a tárgyalás megkezdésének első percében kapta meg a bizottság. A bizottság tagjai nem olvasták el a szöveget. A bizottság ülése összesen 10 percig foglalkozott a kérdéssel. Ez alatt a 10 perc alatt az egyik képviselőtársam körülbelül hétszer kiáltott közbe, hogy szavazzunk, szavazzunk, és végül a bizottság anélkül, hogy bárki az általam ott ismertetett iménti három pontra válaszolt volna, akár a Kormány részéről, akár az előterjesztő részéről, akár a kormánypárti koalíció tagjai részéről, anélkül, hogy érdemben egy szót is vesztegetett volna erre a három érvre, enélkül a bizottság többsége úgy döntött, hogy szavazzunk az ügyben, és a többség úgy szavazott, hogy általános vitára alkalmas. (18.30) Még egyszer mondom: semmiféle érdemi vita, de még a bizottság tagjai sem ismerhették meg a szemben álló álláspontokat. Tisztelt Ház! Azért fordítottam ennek a körülménynek az ismertetésére időt - ott, a bizottság ülésén is előre közöltem a bizottság tagjaival, hogy a körülményeket ismertetni fogom itt a Ház előtt -, mert egy nagyon sajátos helyzet elé kerülünk. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének a jegyzőkönyve azt kell hogy rögzítse, hogy az alkotmányügyi bizottság egy, a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett törvényjavaslat általános vitára bocsátását támogatja, miközben a bizottság - hasonlóan a mezőgazdasági bizottsághoz - nem is folytatott a kérdésről vitát, senki nem vitatkozott érdemben, és anélkül döntött, hogy ismerte volna a körülményeket. Véleményem szerint ez végtelenül negatív gyakorlat, lejáratja a magyar Országgyűlés egyik fontos bizottságának a szavát, a szavahihetőségét, lejáratja döntésének érdemét, értelmét. Egy szempontból azonban hálásnak kell lennem a bizottság többi tagjának, ugyanis én - fiatal korom miatt - soha nem értettem: annak idején, az 50-es években felesküdött jogászok hogyan hozhatták meg úgy az ítéleteket, hogy a tényeket nem is ismerték. Ezen a bizottsági ülésen tanúja lehettem: hogy lehet úgy döntést hozni, hogy a tényeket meg sem ismerték. Így legalább megérthettem az ilyen típusú döntés lélektanát. Amikor a folyosón beszélgetve ezt megemlítettem képviselőtársaimnak, akkor azt mondták: ezek a hibák, amelyek a törvényjavaslatban vannak, módosító indítványokkal kiküszöbölhetők. A leghatározottabb meggyőződésem szerint ez nem így van. Ne felejtsék el - nyilván a szakmai hozzászólók el fogják mondani -, annak következtében, hogy ezt a törvényjavaslatot már pár napja vagy pár hete futtatja a Ház, rendkívüli zavar keletkezett a szövetkezetek körében. Nagyon sok szövetkezet kezdett meg olyan jogi lépéseket, amelyek indokolatlanok lennének, például részvénytársasággá átalakulást, hogy ennek a gazdaságilag rendkívül kártékony javaslatnak a hatásait kiküszöbölje. Pusztán ebből a tényből, hogy ez a javaslat... A legnagyobb elismerés hangján tudok csak szólni a gazdasági bizottságban tevékenykedő kormánypárti képviselők munkájáról, és ezzel nem akarom őket nehéz helyzetbe hozni. De ez a javaslat - amit a gazdasági bizottság is felismerten nem tud támogatni, hozzáteszem: az a bizottság meghallgatta a véleményeket, meghallgatta az érveket, ennyiben különbözik a mezőgazdasági bizottságtól és az alkotmányügyi bizottságtól, s megítélésem szerint megalapozott döntést hozott - gazdasági károkat okoz és szerintem rendkívül rossz fényt vet a magyar Országgyűlésre, különös tekintettel arra, hogy a szövetkezeti törvény ügyében Országgyűlésünk sok szakmai hibát követett már el. Jó lenne, ha ezt nem szaporítaná. Tisztelt Ház! Elnézést, hogy ilyen hosszan beszéltem. A döntés megszületésének rendkívül sajátos körülményei indokolták ezt. Hozzáteszem, hogy a mai napig senki, semmilyen fórumon nem mondta azt el, hogy az Alkotmány ezen rendelkezéseit miért nem sérti meg az iménti törvényjavaslat. Senki erre nem adott választ. A Kormánynak az ügyben a bizottságban nem volt véleménye. Azt mondta, hogy a Kormány nem foglal állást a kérdésben. Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)