Trombitás Zoltán (Fidesz)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kritikáját abból a szempontból kell most és itt megtennem, mennyiben felel meg annak a követelménynek, hogy a jövő számára megfelelő kereteket adjon. E keretek legfontosabb sarokpontjai a kutatóintézetek és a tudományos minősítés. Meg vagyok győződve arról, hogy alapítása óta talán soha nem volt akkora szükség szellemi és tudományos életünk legfőbb testületére: a Magyar Tudományos Akadémiára, mint most. Sajnos azonban, az elmúlt négy évtizedben nagy károkat okoztak a Magyar Tudományos Akadémiának is, súlyosan korlátozták szabadságát. Egyrészt azzal, hogy belekényszerítették a tudomány területére is kiterjedő diktatúra gyakorlásába és részesévé tették az azt képviselő tudományos fokozati rendszernek. Közvetlenül és közvetetten a Tudományos Minősítő Bizottság munkájának felügyelőjévé tették az Akadémiát. Másrészt kormányfelügyelet alá rendelték azáltal, hogy a kutatásra és felsőoktatásra évenként megszavazott költségvetési hányadból fenntartott kutatóintézeteket csatoltak hozzá. Ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia visszanyerje méltó és általunk is óhajtott szabadságát, meg kell szabadulnia az állam hivatali jellegétől, az egész országra kiterjesztett tudományos fokozatok odaítélésének rendszerétől. Konkrétan az akadémiai törvénytervezetben szereplő Magyar Tudományos Akadémia doktora tudományos fokozatot törölni kell a törvénytervezetből, és egyben ki kell nyilvánítani, deklarálni kell azt is, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság egyetlen funkcióját sem lehet a jövőben a Magyar Tudományos Akadémiára ráerőltetni. Természetesen átmenetileg a már elindított védéseket az Akadémiánál kell befejezni. Ugyancsak meg kell szabadítani a Magyar Tudományos Akadémiát a Kormánynak a költségvetési törvény miatt évenkénti beszámolási kötelezettséggel tartozó kutatóintézetektől, az állami szervként megnyilvánuló jellegétől. Az évenként elszámoltatásra kötelezett költségvetési intézményektől megszabadított Magyar Tudományos Akadémia egyedülálló helyzeténél fogva kerüljön ki az elszámoltatási kényszer alól, és csak a Parlamenthez tartozzék. Kettős a cél. Ki kell alakítani az akadémiai szférát, valamint a kutatóintézetek fejlesztése a felsőoktatással együtt kell, hogy történjen. Mi az akadémiai szféra alatt nemcsak saját magát a tudóstestületet, hanem a felsőoktatás intézményrendszerét és a kutatóintézeteket is értjük. Ebből következik: elő kell segíteni a kutatóintézetek integrációját az egyetemek mellé. A kutatóintézetekben létrejövő tudományos eredményeknek minél hamarabb jelentkezniük kell az oktatás szintjén, és az ott jelen lévő szellemi potenciál nem rekeszthető el a hallgatóktól. Ez nem zárja ki annak a szükségességét, hogy a kutatóintézetek kutatóközpontokká egyesüljenek. Sajnálatos, hogy mielőtt felszólhattam volna, akadtak olyanok, akik a sajtó hasábjain kritizáltak módosító indítványaimért. Mielőtt megismerhették volna érveimet, máris kétségbe vonták azokat. Azt hiszem, ha mi itt a Parlamentben az egyes frakciók közt igyekszünk kompromisszumokat kötni az egyes törvények kapcsán, az csak úgy valósulhat meg, ha a pártokon belül megszületnek a belső megállapodások. Ott, ahol ez nem történt meg, talán még nem késő. Mindenesetre szerencsésebb lenne mások megtámadása előtt saját álláspontjuk tisztázása. Egyik vitatott módosító indítványomban szükségesnek látom azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia intézetei egyes speciális egyedi, nemzeti érdekeket szolgáló intézetek kivételével egyetemi intézetekké váljanak. Fontos az, hogy az indítványt pontosan idézzük, ugyanilyen fontos az, hogy ennek a tartalmával is megismerkedjünk. Sokféleképpen lehet egy fogalmazás jelentését értelmezni, de az biztos, hogy normálisan kommunikáló emberek előbb meghallgatják az adott fél érveit, és utána alakítják ki álláspontjukat, vitatkoznak. Az előbbi módosító indítvány azt jelenti, ami, mint köztudott, már frakciónk vezérszónoklatában is elhangzott, és nyilvánosságra is hoztuk, a FIDESZ véleménye szerint a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei egy részét - főleg az alapkutatási intézményeit - az egyetemek mellé kell rendelni társult tagság formájában, melynek keretében az intézetek megőrzik önállóságukat jogi személyként is. Példa erre a debreceni univerzitás is, melyhez kutatóintézet oly módon csatlakozik, hogy szerződésben rögzítik mindkét fél jogait és kötelezettségeit. Hiszen a magyar kutatás eredményeit nem lehet elzárni a hallgatóktól, a fejlesztés lehetőségét pedig nem szabad elvenni az egyetemektől. Ezért javasolja a FIDESZ, hogy az autonóm kutatóhálózat hosszú távon a felsőoktatáshoz kapcsolódjon. Ezért szükséges azoknak a körét törvényben szabályozni, akikkel kapcsolatban ez leginkább megfogalmazható. Módosító indítványunkban a jövő év végét tüntettem fel határidőnek arra, hogy az átadás végrehajtásáról, az átcsatolandó intézetek tételes felsorolásáról, az átadás módjáról és határidejéről, az egyetemekhez való integrálás szervezeti kérdéseiről a Kormány benyújtsa a törvényjavaslatát. Tehát ez az az időpont, egy hosszú folyamat kezdete csupán. Hiszen nem elégséges csak az akadémiai intézetekben zajló folyamatokat ismerni, hanem tudni kell a felsőoktatásban történő változásokról is. Ezek a történések pedig arról szólnak, hogy a különböző szakegyetemek egyetemi szövetséggé alakulnak át, és ha, teszem azt, létrejön egy budai egyetem, például a Műegyetem és az Államigazgatási Főiskola részvételével, akkor kitűnő versenyhelyzetet teremtene az, ha például a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete csatlakozna ehhez a szerveződéshez. A versenyhelyzet attól jön létre, hogy az ELTE-n már van filozófia képzés, és ha már két helyen történik ilyen, akkor a jövendő hallgatók választhatnak. Magyarország kis ország és sajnos nem túl gazdag, ezért a kutatásra és felsőoktatásra szánt pénzeket funkcionális értelemben a lehető legnagyobb hatékonysággal kell a graduális és posztgraduális képzésbe áramoltatni. Anyagi lehetőségeink nem engedik meg a párhuzamos struktúrák fenntartását. Tisztelt Ház! Csak a szabadon kutató ember oktathat a legmagasabb szinten. A nemzet fontos érdeke, hogy az egyetemi hallgatókat az adott szakmák legkiválóbbjai oktassák. Az akadémiai intézetek egyetemi intézetekké válásával nem kell, hogy autonómiáikat veszítsék, és mi ezt nem is támogatjuk. Vezető SZDSZ-es politikus az Akadémia kutatóintézeteinek elsorvasztási vádjával vádol bennünket. Idézek az SZDSZ vezérszónokának az akadémiai törvénytervezet vitájában elhangzott beszédéből. (19.00) "A legtöbb vitát az akadémiai kutatóhelyek helyzete váltotta ki. E kérdésben az a megközelítés, hogy aki erről beszél, az nemzeti, tudományos értékeinket veszélyezteti, ez a kijelentés tudománytalan. Az Országgyűlésben nem az a kérdés, hogy az MTA legyen-e gazdája a jelenlegi kutatóintézeteknek, vagy milyen legyen az MTA és a kutatóintézetek viszonya, hanem az a kérdés, hogy milyen megoldás szolgálja a legeredményesebben a magyar tudományos kutatás ügyét, beleértve a teljes magyar tudományos kutatás és a felsőoktatás ügyét." Tisztelt képviselőtársaim! Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar tudományos kutatás és felsőoktatás ügyét az szolgálja a legjobban, ha a kutatás és a felsőoktatás szerves egységben van. A jelenlegi helyzet felől a vezérszónoknak is kétségei vannak, mert később kifejti: "Nyitva kell hagyni annak lehetőségét, hogy ha van a jelenlegi szervezeti megoldásnál a tudomány, az oktatás érdekeit jobban szolgáló megoldás, akkor záros időn belül dönteni kell ebben a kérdésben." Később kifejti: "Az Akadémiának rendelkeznie kell kutatóintézetekkel." "Bizonyos alapkutatások az Akadémiánál maradjanak." "Bizonyos kutatóhelyek alapítványi kutatóintézetekké váljanak, illetve egyesek felsőoktatás-kutatási tevékenységét erősítsék, megszüntetve a párhuzamosságokat, és ezzel javítva az eszközök kihasználtságát és a források kihasználtságát." Javaslatomban a felsőoktatás nagyobb mérvű erősítését támogatom, mint az előbbi idézetekből is kiderül, de mi nyitottak vagyunk az előbb felvázolt konstrukció irányában is - bár ott is kijelentik, hogy rendkívül fontos az Akadémia és felsőoktatás kapcsolatának erősítése, alapvetően a felsőoktatási kutatótevékenység erősítésének irányában. A fentiek alapján értetlenül állok az SZDSZ egyik vezető politikusa felénk irányuló kritikája előtt. Úgy érzem, az akadémiai törvény vitája kapcsán kifejtett véleményük ugyanúgy képezhette volna kritika tárgyát, mint a mi javaslataink, ezért szerencsésebb lenne, ha először saját álláspontjukat próbálnák meg tisztázni, mert számunkra is nehézséget okoz, mihez viszonyuljunk, mi a valódi álláspontjuk. És ha kettős magatartásukat nem értjük, kérjük, e mögött ne keressenek valamilyen nem létező politikai szándékot. "Az Akadémia szerepének súlya nem az akadémiai kutatóintézetek mennyiségén múlik" - idézhetem ismét az SZDSZ vezérszónokának szavait. Nevetséges dolog a kutatás szabadságát akár a FIDESZ-től, akár az egyetemektől félteni, hiszen a FIDESZ megalakulása óta kiállt az oktatás fokozottabb finanszírozásáért, a tudományos kutatás szabadságáért. Szabad példát mutató és tanácsadó Akadémiára van szükségünk. Tudom, most is vannak - és mindig is lesznek - nemzetünk eme nemes testületének olyan tagjai, akiknél jobbakat talán fel lehet lelni az országban, a testületen kívül, de összességében mégis a nemzet szellemi és tudományos életének legfőbb szervezete volt, van és lesz a Magyar Tudományos Akadémia. A mi feladatunk most, hogy a törvénybe iktatott módon megszabadítsuk a Magyar Tudományos Akadémiát az elmúlt időben hozzácsatolt, és szabadságát súlyosan korlátozó hivataloktól, mint például az akadémiai doktori címet adományozni kívánó hivataltól és az évenkénti elszámolásra kötelezett, költségvetésből támogatott kutatóintézetektől. Legyen béklyóitól megszabadított Akadémiánk a magyar Parlamenthez kapcsolódó, autonóm köztestület. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.