Kávássy Sándor (független)

1993. július 1.

DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elhatárolja magát azoktól a túlzásoktól, amelyekkel az utóbbi időkben illették az Akadémiát, akkor is, ha tudván tudjuk, hogy a bírálók nem általában az Akadémiát, hanem csupán a letűnt rendszerhez kötődő formáját támadják, és akkor is, ha tisztában vagyunk is vele, hogy korántsem minden akadémikus és akadémiai munkatárs viselkedett Grállovagként a bukott rendszer évtizedeiben. Az utóbbiakról természetesen nekünk is megvan a magunk véleménye, és azon az állásponton vagyunk, hogy feltétlenül ki kell vizsgálni, mi a tudomány képviselőinek felelőssége az olyan "csodálatos" elgondolások kitalálásában és kivitelezésében, mint például a tiszalöki erőmű felépítése, a Hanság és a Kis-Balaton tönkretétele, Kisköre, Bős-Nagymaros, az eocénprogram, Bükkábrány és a hasonlók. A vétkeseket igenis ki kell tessékelni az Akadémiáról. Megengedhetetlen ugyanis, hogy azok, akik tudományukat egy népellenes rendszer szolgálatába állították, és felmérhetetlen károkat okoztak népüknek, és ezzel akarva, nem akarva, tudatosan vagy nem tudatosan részesei voltak a nemzeti érdekeink elárulásának, változatlanul élvezhessék azt a tiszteletet és megbecsülést, továbbá kedvezményeket, amivel az állam és a társadalom honorálja az akadémikusok teljesítményét. (19.20) Hangsúlyozom tehát, nem értünk egyet, és nem fogadjuk el a túlzásokat. Így többek közt azt a vélekedést sem, hogy kis ország vagyunk, és elég, ha a tudományoknak egy fellegvára van, ezt pedig alkossák az egyetemek, illetve a felsőoktatás. Meg hogy a kutatóintézeteket szőröstül-bőröstül az egyetemekhez kell kapcsolni, mert teljesen felesleges ezek irányítására külön apparátust fenntartani, továbbá hogy meg kell fosztani az Akadémiát attól a jogától, hogy doktori fokozatot adományozhasson, mert ez nem más, mint az akadémiai hiúság, fontosságtudat legyezgetése, illetve egy sztálinista privilégium átmentése, amit Isten őrizzen, hogy megszavazzon a tisztelt Ház. A tárgyalt tervezet sem jár jobban a közvélemény, illetve sokak szemében. Azt mondják ugyanis, hogy a jelen formájában túlméretezett és a kommunista diktatúra képére és hasonlatosságára formált intézmény az Akadémia, és most néhány jelentéktelen módosítással és a cégtábla átfestésével a jelen tervezet révén akarják eladni, illetve "megetetni" a társadalommal. Ami a túlméretezettséget illeti, abban kétségtelenül van igazság. És ezért a magunk részéről örömmel vennénk, ha a törvénytervezetet előterjesztő miniszter tárgyalásokat kezdene az Akadémia vezetőivel, és kifogástalan pontossággal állapodnának meg, melyek azok az intézetek, amelyek továbbra is az Akadémia keretében maradnak, és működésükhöz mekkora apparátus szükséges, és melyek azok, amelyeket záros határidőn belül kell átadni az egyetemeknek, illetve főiskoláknak, és mindez valamely módosító indítvány révén a tervezetbe is belekerülne. Nem hinném egyébként, hogy a tudományon és épp az Akadémián kellene kezdeni a takarékoskodást, bár bizonyos takarékosságnak itt is megvan a helye. Azzal azonban, hogy az Akadémia ne adhasson doktori fokozatot azoknak, akik hozzá fordulnak, nem értünk egyet. És helyeseljük, hogy akik tudományuknak így szerezték bizonyosságát, továbbra is megkaphassák a fokozattal járó pótlékot. Mert bárkitől és bármely időkből származzék is a doktori fokozat bevezetése, alapjában helyes és bevált intézmény. Ismerve az összefonódásokat és a sokfelé uralkodó szellemet, semmi baj nincs abból, ha az egyetemeken kívül más hely is van még, ahol bizonyságát lehet adni a tudományokban való jártasságnak, a nem mindennapi teljesítőképességnek. Itt jegyezném meg, hogy furcsállkodva olvastam a doktori szabályzatban, hogy országgyűlési képviselő nem folyamodhat doktori fokozatért. Hát, az a képviselő, aki ilyen hajtás mellett meg tud írni egy doktori disszertációt, azt szentté kell avatni szerény véleményem szerint, és csak vastapssal lehet fogadni a teljesítményét. Nem értem viszont, mit akar mondani a tervezet, amikor úgy határozza meg az Akadémiát, hogy köztestület. A név sem egészen világos, és szerény tudomásom szerint eleddig a magyar jog sem ismeri a köztestület fogalmát. És kik lehetnek a tagjai? A szöveget értelmezve úgy tetszik, mindenki, aki műveli a tudományt. Engedelemmel legyen mondva, de olyasféle ez, mint a Hazafias Népfront volt, amelynek mindenki tagja lehetett, aki hazafinak vallotta vagy érezte magát. További kérdés - tudniillik a köztestület tagságát illetően -: ha akar, ha nem, az érintett? Erre a kérdésre a tervezet nem ad választ. Ellenben megtudhatja jogait, ha kellően érdeklődik, ha elolvassa az Akadémia alapszabályát, ha nem, magára vessen. Félretéve a humorizálást, szép dolog, hogy az Akadémia szélesre kívánja tárni kapuit, és a tudomány minden művelőjének gondviselője kíván lenni. Mégis az a véleményem, hogy mindezt azért pontosabban kellene körülírni, így esetleg arra is utalni, hogy a köztestülethez való tartozást hogyan, milyen módon kívánják tanúsítani, igazolni. Az sem tűnik logikusnak, hogy csak a hetvenévesnél fiatalabb akadémikusok számát kívánják meghatározni. Miért nem az összesét? Illetve egyáltalán, mi szükség van rá, hogy törvény mondja ki az akadémikusok lélekszámát? A közgyűlés tagjait a 11. � (2) bekezdése alapján egyebek között a területi bizottságok választják. Ezt csak akkor tudom, illetve tudjuk mi, kisgazdák és polgárok elfogadni, ha előbb megtörtént a területi bizottságok megtisztítása. Volt szerencsém ugyanis megélni és "végigélvezni", hogy is történt az egyik kerületi bizottság létrehozása. Hogy mennyire volt fontos a lapok leosztásánál az MSZMP-tagság, a társadalmi, illetőleg állami pozíció. Hogyan szorították ki még a kisebb tisztségekből is a tudomány valódi képviselőit, akik tudtak is és akartak is dolgozni. Ezek küldötteiből nem kérünk. Végtelenül megtisztelő lenne, ha az Akadémia illetékeseit kíváncsivá tenné, mire is alapozom ezt a véleményemet. Utoljára hagytam, holott előre kellett volna tenni. Eleddig úgy tudtuk, hogy Széchenyi István alapította az Akadémiát, iskolában is így tanítják. Most a törvény bevezetőjében azt olvassuk, hogy a nemzet hozta létre. Mint hajdan reformkorral is foglalkozó történész tudom, ha nagyon szőrözünk és hiperkritikusak vagyunk, Széchenyi szerepe a szokásosnál szerényebbre is vehető, de mindez mit sem változtat a lényegen. Az alapítás dicsősége mindenki más előtt őt illeti. Márpedig aki alapít, az létrehoz. Joggal mondjuk tehát, hogy Széchenyi alapította az Akadémiát. Ezt most bármely vonatkozásban is elvitatni nagyon lovagiatlan dolog. A nemzet sem kíván idegen tollakkal ékeskedni, amellett valóságnak meg nem felelő állítást törvénybe foglalni riasztó stílustalanság, sőt, rangfosztó stílusvétség, amely a társadalom igazságérzetével, de a Parlament méltóságával sem hozható összhangba. Köszönöm.