Fazekas Zoltán (SZDSZ)

1993. július 5.

DR. FAZEKAS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kinek-kinek a stílusa szerint. Van, aki támadja ezt a törvényt, én csak szomorú vagyok. Szomorú vagyok, hogy egy olyan törvényt sikerül meghoznunk megint, amelyik nem azt a célt szolgálja, amit talán még az alkotók is célul tűztek ki elé. Konkrétan rátérve a módosító indítványaimra, hiszen részletes vitáról van szó, engedjék meg, hogy a módosító indítványaim kapcsán a hozzászólásomat négy csoportra bontsam. Olyan módon, mint ahogy a módosító indítványaimban ezt meg is tettem. Az első csoportban a tisztázó típusú módosító indítványokról szeretnék szólni néhány szót. A második csoportban a praktikussá tevő módosító indítványokról. A harmadik csoportban viszont a koncepciót érintő módosító indítványokról, a negyedikben pedig a stratégiát érintő módosító indítványokról. Nyilván érzékelhető bevezetésem kapcsán is, hogy ez számomra fontossági sorrendet is jelent; a módosító indítványok bizonyos szempont szerinti rangsorolását is jelenti. Az első csoportba tartoznak a tisztázó módosító indítványok, amelyek arról szólnak, hogy nem árt, hogyha egy törvényhozás kapcsán megpróbáljuk megakadályozni a felesleges vitákat, a később értelmezésekben mutatkozó eltéréseket. Az értelmezés ugyanis mindig szubjektív értelmezés is lehet, hogyha egy törvény rosszul fogalmaz. El kell mondanom, hogy a módosító indítványaim közül a kulturális bizottság néhányat támogatott, és ahogy a rangsorban minél jobban előrehaladunk, egyre kevésbé támogatott, mondhatnám, hogy a stratégiai jellegűek közül semmit sem támogatott. Hát a szomorúságomnak ez az egyik oka többek között. Csak példaként mondok el néhányat a módosító indítványok közül, amelyek mellett szeretnék érvelni. A tisztázó módosító indítványok közé tartozik egy olyan, amit az oktatási bizottság nem támogatott, és ezért szeretném önök elé hozni. Ez arról szól, hogy a 6. � (2) bekezdésében a szülő kérelmére a gyermek tankötelessé válhat akkor is, ha 6. életévét december 31. napjáig betölti. Itt azt kértem, hogy ne "tankötelessé válhat", hanem "iskolába járhat" legyen. Ennek egyszerű oka van, és úgy tűnik, hogy nehéz volt ezt megértetni. Az az oka, hogy tévedhet is az, aki megítéli a tankötelezettséget. Itt azt mondták érvként, hogy ha már kérte a szülő, illetve a bizottság javasolta - a megfelelő bizottság javasolta -, hogy tankötelezetté válhat egy ilyen korú gyermek, akkor az tanköteles is lesz. Épp ettől féltem. Ezt igen nehéz lesz visszacsinálni. Nagyon sajnálom, hogy az ilyen jellegű módosító indítványokat sem volt módjában támogatni az előterjesztőnek. Kérem önöket, hogy majd amikor szavazásra kerül a sor, akkor önök támogassák ezt. A másik ilyen jellegű példaként előhozott módosító indítványom, amikor a szakközépiskola és a középiskola között nem kívántam különbséget tenni. Nagyon heterogén működésűek ezek az oktatási intézmények. Ma már szakközépiskolai jellegű oktatási feladatokat is megvalósítanak középiskolákban, tehát másfajta középiskolákban, például gimnáziumokban is. Gondolok itt például a szakképzésnek a megfelelő formájára, a technikusképzés ismert akár ebből, vagy a számítástechnika vonalán bizony lehetségesek ilyenek. A harmadik ilyen módosító indítványom volt, amely vitákra adhat alkalmat: nevelési-oktatási intézmények helyiségeiben párt, vagy párthoz kötődő társadalmi szervezet nem működhet. Itt azt kértem, hogy a "vagy párthoz kötődő társadalmi szervezet"-et húzzuk ki. Praktikus okai is vannak ennek: vagy hazudni kényszerül az az ifjúsági szervezet esetleg, hogy ő párthoz nem kötődik, holott kötődik, vagy pedig sok ifjúsági szervezet, amelyik ma már létezik, nem működhet iskolákban, ezt pedig úgy vélem, kár lenne kizárni. Több példát nem akarok sorolni ezek közül a kisebb fajsúlyú, számomra kisebb fajsúlyú, de azért jelentős indítványok közül, amikben majd kérem a támogatásukat. A második csoport a praktikussá tevő módosító indítványoknak a csoportja. Itt tehát még egyszer hangsúlyozom, az volt az alapvető cél, hogy jó lenne megelőzni értelmezési vitákat. Tehát ez sem stratégiai jellegű módosító indítványcsomag, de azért fontosnak tartom. Egy ilyen fontos indítvány, amit végül is a bizottság elutasított, de kérem önöket, hogy mégis gondolják meg és támogassák, arról szól, hogy egyes iskolákban taníthassanak nem pedagógiai végzettségű szakemberek is. Nyilván egyetemi, tehát megfelelő végzettséghez kötötten. Ez a mai gyakorlatot fedné le. A törvény ezt nem tenné lehetővé, igaz, hogy azzal az enyhítéssel, hogy ezeknek az embereknek, akik már esetleg ma 10 éve, 15 éve, vagy esetleg 5 éve ott tanítanak - kevesebb is lehet ez -, és jól beváltak, és jól csinálják a munkájukat, el kell végezni valamilyen pedagógiai szakot, attól függetlenül, hogy közmegelégedésre, szakmai megelégedésre csinálják-e ezt a tevékenységet, amit eddig csináltak. Itt is konkrétan gondolok például arra, hogy technikumokban nagyon sok olyan mérnök tanít ma is, aki jól ellátja a feladatát. Én úgy érzem, hogy törvényileg kötelezni őket arra, hogy elvégezzenek egy olyan iskolát, amelyik lehet, hogy számukra talán fölösleges is, de lehet, hogy bizonyították már a rátermettségüket, tehát pedagógiai készségüket, pedagógiai hozzáértésüket is - lehet ez más úton szerzett műveltség is, nemcsak iskolai, szervezett oktatásban szerzett műveltség -, tehát ilyen embereket kár lenne adminisztratív úton kényszeríteni arra, hogy elvégezzenek valamilyen pedagógiai szakot, öt év múlva sem. Sok szakembert visszatarthat egyébként, most a jövőre gondolva, hogy munkát vállaljanak a nem megbecsült pedagógustársadalom keretében. Gondolják el, hogy mennyi fizetést kap most egy pedagógus, mennyit fog kapni két év múlva, három év múlva, nem hiszem, hogy ez igen csábító lenne, és nehéz lesz ilyen kiváló szakembereket megnyerni oktatásra, hogyha még előírjuk nekik azt is, hogy na de utána iratkozzanak ám be, mondjuk, egy pedagógiai szakra. A bizottság tehát ezt nem támogatta. Én kérem önöket, hogy fontolják meg. A másik ilyen, praktikus szemléletből fakadó módosító indítványom pedig az igazgatói kinevezésekről szóló 18. � (2) bekezdéséhez csatlakozik. Itt arról volt szó az eredeti törvényjavaslat szerint, hogy ha bármennyi osztály indul egy iskolában, amelyik nemzetiségi nyelven oktat, akkor igazgatót nemzetiségi nyelvűt kellene választani. (14.20) Ezt két oldalról is meg lehet közelíteni. Az egyik oldal az, hogy előfordulhat, hogy egy olyan iskolában, ahol van húsz osztály, amely nem nemzetiségi nyelven tanul és egy osztály, amely nemzetiségi nyelven tanul, egy kicsit kontraszelekció lenne, hogyha kötelező lenne nemzetiségi nyelvű igazgatót választani. Ugyanakkor a másik oldalról megfogalmazva pedig visszatartó erejű lenne ez az iskolában, hogy azért nem csinál esetleg nemzetiségi osztályt, mert akkor az igazgatót abból a körből kellene kiválasztani, amit esetleg nem tart alkalmasnak. Ez persze nem zárja ki, hogy nemzetiségi nyelvű is alkalmas lehet oktatásra, csakhogy itt a kötelezőségről van szó. Kérem önöket, amikor erre kerül a sor a szavazásnál, ezt a módosító indítványomat is támogassák. Van még egy ilyen módosító indítvány, amire szeretném felhívni a figyelmüket, amikor a 48. � 1/b. pontjához kapcsolódóan szerettem volna kihúzatni azt, hogy tanított tantárgyakról legyen szó. Ez már koncepcionális kérdés is, én úgy érzem, hogy nem szükséges az oktatást feltétlenül tantárgyakhoz kötni. Márpedig, ha a törvény így fogalmaz, akkor kénytelenek lesznek tantárgyakhoz kötni, előfordulhat, hogy különösen alsóbb szintű oktatási formában, tehát I-IV. évfolyamon nem biztos, hogy tantárgyakhoz fogják ezt az oktatási formát kötni. Ez annyira koncepciózus, hogy itt kell megemlítenem azt a 190 nappal kapcsolatos vitát, ami már többször is felmerült, hogy arról van szó, hogy 190 napban oktatni kell. Ez megint egy olyan kötöttséget jelent, egy olyan szemléletet próbál tükrözni, amelyikben azt mondják ki, talán tudatlanul is a törvényhozók, akik ezt javasolják, hogy oktatni csak kötött formában lehet igazán, tehát csak előre megtervezett tanterv szerint, esetleg előre megtervezett tantárgyban. Én azt hiszem, az oktatás szabad formája sokféle lehet, természetesen lehet tantárgyhoz kötött formája is, de kár lenne ezt ilyen mereven megfogalmazni. A következő csoportja a módosító indítványaimnak már koncepciót érint, és itt már elmondhatom, hogy nem találkoztam olyannal, amit a bizottság támogatott volna. Alapvetően arról van szó, Bretter Zoltán erről már részletesebben beszélt, hogy nagyon nem szeretnénk, ha hatósági üggyé válnának szakmai ügyek is. Erről szól például a 95. �-hoz benyújtott módosító indítványom, de több is van ilyen, nem akarom őket részletesen citálni, én azt hiszem, hogy el kellene már felejteni ezt a megoldást, hogy egy központ, egy hatalmi központ tudja igazán megoldani egyrészt a vitás kérdéseket, másrészt a döntéseket szakmai kérdésekben. Tudom, hogy azt mondták a minisztérium képviselői, hogy ezt nem így gondolták ők sem, csak az a baj, hogy a törvény ezt nem mondja ki, hogy nem így gondolták, a törvény mindenféle értelmezésre lehetőséget ad, arra az értelmezésre is lehetőséget ad, hogy hatalmi centrumokban dőljenek el szakmára tartozó kérdések. Ezeket a módosító indítványokat a továbbiakban nem is akarom részletezni, nyilvánvalóan, akik foglalkoztak ezekkel a problémákkal, azok pontosan tudják, hogy melyekről van szó. Naivként azt kérem a képviselőtársaktól, hogy a bizottság javaslata ellenére, illetve az előterjesztő javaslata ellenére fontolják meg azért ezeket a koncepcionális kérdéseket érintő módosító indítványokat is. Ami a legfontosabb számomra, az a stratégiai kérdéseket érintő módosító indítványok csomagja. Itt azt kell először is megjegyeznem, hogy egyszer már egy általános vitában felszólaltam és ott elmondtam, hogy sok hibája van ennek a törvénynek, de a legnagyobb hibája - ami ma még nem hangzott el - az, hogy elkésett, alapvetően elkésett. Ezt a törvényt mindjárt az új Parlament működésének a legelején kellett volna megtárgyalni, konszenzus alapján meghozni, mert meggyőződésem és azt hiszem, ezt mindenféle tapasztalat bizonyítja is, hogy a térségek elmaradása elsősorban a képzésben leledzik, vagy abban gyökerezik. Tehát ha azt akarjuk, hogy például az elmaradott térségekre legyen az Országgyűlésnek, a Kormánynak, általában a hatalomnak koncepciója, akkor a gyökereinél kell megragadni ezt a koncepciót, és onnan kiindulva kell kiépíteni egy kész tervezetet. És ez többek között épp az oktatással kezdődött volna, nyilván mással is folytatódott volna, tehát az oktatási törvény stratégiailag elkésett pillanatban került elénk, és sajnos most is úgy került elénk, hogy ma sem hordozza azt a közmegegyezést, ami közmegegyezésnek látszódott még az új Parlament hivatalba lépésekor, hogy tényleg stratégiai kérdésnek tekinti-e ez a Parlament az oktatást. Ilyen stratégiai jellegű javaslatom volt néhány, amelyek az 52. �-hoz csatlakoznak, az 52. � különböző pontjaihoz. Ez mind arról szól egyébként, hogy a tanítási órák számát csökkenteni kellene. Megint visszautalok arra az előbbi kijelentésemre, hogy nem biztos, hogy a kötelező óraszámban oktatott tantárgyak jelentik az oktatás igazi megoldását. Ezekkel is lehet nyilván operálni, de egy dinamikusabb, alkalmazkodóképesebb oktatás talán jobban elképzelhető úgy, ha nem kötjük meg a kötelező óraszámot olyan nagymértékben, mint ahogy ez a törvénytervezet megteszi. Tehát az 52. �-hoz csatlakozó módosító indítványok mind erről szólnak, hogy jó lenne egyrészt a diákok kötelező terhelését csökkenteni - mert ma olyan terhelésük van a diákoknak, hogy több mint egy 8+8+8-nak megfelelő elfoglaltság -, másrészt pedig egy szabadságfokot adhatna az oktatóknak, a tanároknak is, hogy nem kötelező órák keretében is meg lehet oldani azokat a problémákat, amelyeket meg akarnak oldani, illetve azokat a nevelési feladatokat, amelyeket meg akarnak oldani. A legsúlyosabb a stratégiai jelentőségű módosító indítványaim közül az, amire a bizottságban olyan vélemény hangzott el, hogy szívük szerint támogatják, de egyéb objektív szempontok miatt nem támogatják. Ez a 3. számú melléklethez csatlakozó módosító indítvány, amikor is a létszámhatárokra vonatkozó csökkentést irányoztam elő. Szakmailag azt hiszem, ez alátámasztható, ezt nem vitatta senki, az is elhangzott, hogy pontosan alátámasztható, hogy körülbelül ezek a létszámarányok teljesíthetők. Én nem is hiszem, hogy szakmai alátámasztást kellene most mondani, hanem azt kellene mondanom, hogy például itt fogható meg az, hogy valóban stratégiai célnak tekinti-e az oktatási kormányzat, illetve az oktatási bizottság az alapvető oktatás kérdését. Azt hiszem, itt az látszik - és emiatt is voltam többek között szomorú -, hogy ma talán még nem jól működik a parlamenti demokrácia. Nekem, mint nem bizottsági tagnak, az volt a tapasztalatom, hogy a bizottság úgy viselkedett, hogy amire a Kormány képviselője azt mondta, hogy nem, arra a bizottság automatikusan nemet mondott, amire azt mondta, hogy igen, akkor arra automatikusan igent mondott. Számomra nem ez jelenti a hatalommegosztást, nem ez jelenti a demokráciát, én elvártam volna ettől a szakbizottságtól, hogy szakmai lobbyszempontokat képvisel. Itt nyilván nem a tanárok fizetéséről van szó, hanem arról van szó, hogy oktatási lobbyt képvisel, azt a fontosságot próbálja hangsúlyozni, hogy igenis, a kormányzaton belül is van egy ilyen hangsúlyeltolódás, hogy van egy olyan csoport, van egy olyan szakmai csoport, amely rendkívül fontosnak tartja azt, hogy bizonyos prioritások jussanak érvényre az oktatás területén. Nem tudom, így működik-e például a honvédelmi bizottság, de azt pontosan tudom, hogy ma már ott tartunk, hogy ha legálisan vagy nem legálisan - nyilván így legális inkább, rosszul fejeztem ki magam -, ha költségvetésileg közvetlenül vagy nem közvetlenül is, de már 100 milliárdos támogatások vannak a honvédelem terén. Nyilvánvalóan ott jól működik egy lobby. Nekem az az érzésem, hogy ma még mindig a maradékelv érvényesül ezen a területen, és ennek a maradékelvnek az érvényesülését még az oktatási bizotság sem próbálja gátolni. Ezért volt különösen rossz érzésem, amikor ott ültem. Végezetül el kell hogy mondjam azt, hogy ez a törvénytervezet sajnálatos módon nem lesz igazán jó. Nekünk már arról kell gondolkodnunk - vagy mindenkinek arról kell, azt hiszem, gondolkodni -, hogy hogyan lehet megjavítani majd, úgy megjavítani, hogy igazán nagy problémákat az oktatás folyamatában ne okozzon, de ugyanakkor kiszűrje azokat a nemkívánatos részeket, amelyekben nem sikerült a társadalmi közmegegyezésnek megfelelően kialakítani ezt a törvénytervezetet. (14.30) Sajnos nem tükrözi a stratégiai szemléletet sem, ennek még a szándéka is hiányzik a törvénytervezetből, ezért sem tartom igazán jónak, és azt hiszem, hogy ennek alapján, ha önök nem bírálják felül a bizottság, illetve az előterjesztő véleményét, akkor nem lesz módom elfogadni az oktatási törvényt a végén. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)