Szili Sándor (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, az ember egy bizonyos koron túl hajlamos arra, hogy anekdotázzon, emlékeivel példázódjon. Valószínű, hogy én is elértem ezt a kort. Ugyanis a közoktatásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosításaim bizottsági tárgyalásai során eszembe jutott egy régi történet. Ifjú segéd koromban lejött hozzám a műhelybe a gyár főkonstruktőre, és kikérte a véleményemet az éppen megmunkálás alatt lévő munkadarabról, mármint a forgácsolás közben tapasztaltakról. Később a szaktársaim elmondták, hogy az öreg mindig ezt teszi, ha egy prototípust kezdtünk gyártani. Igen. Ez a nagytudású mérnökember kíváncsi volt a fiatal esztergályos véleményére, s el is fogadta azt, bármilyen egyszerű dologról is volt szó. Mert - talán éppen azért, mert egyszerű dologról volt szó - az ő figyelmét elkerülte, hisz ő mindig a bonyolult dolgokkal foglalkozott. Valahogy ezt a mérnöki gondolkodást és hozzáállást vártam volna el a munkaügyi tárca képviselőitől is módosítási javaslataim tárgyalásakor. Hogy miről is van szó? Elárulom, hogy értsék azok a képviselőtársaim, akik most esetleg csodálkozva hallgatnak és felteszik a kérdést: hogy kerül a csizma az asztalra. Arról van szó ugyanis, hogy a közoktatási törvényjavaslat 27. �-ához nyújtottam be módosítást, amelynek értelmében az a szakmunkástanuló, akinek akarata és tehetsége van hozzá, akár két vagy több szakmából is vizsgát tehessen. Igaz, hogy ez egy nagyon egyszerű ötlet, és épp ezért bárki kitalálhatta volna, akár a minisztériumi szakemberek is, de talán épp az egyszerűség miatt nem jutott eszébe ez idáig senkinek. Kedves képviselőtársaim! Tudom, hogy nagyon nehéz részletes vitában kifejtett gondolatokkal megmásítani a beterjesztő véleményét, de én mégis hiszek benne, ha kellő figyelmet tanúsítanak, akkor megértik és elfogadják érveléseimet, indokaimat. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a munkaerőpiacon már bennlévő szereplők erősen védik a megszerzett pozíciókat az oda belépni kívánókkal szemben. A gazdasági recesszió idején így számottevően megnehezülnek az iskolapadból kikerülő, kilépő pályakezdők elhelyezkedési esélyei. Az pedig külön elszomorító, hogy a nagyszámú, közel 180 ezer fiatalnak, akik az idén végeztek, körülbelül 30%-a szakma nélküli. Azt pedig már az általános vitában elmondtam, hogy a tartósan munka nélkül maradt, céltalan, ődöngő, kiábrándult, vagy maguknak pótcselekvést kereső fiatalokra mennyi társadalmi és politikai veszély leselkedik. Bármennyire is elismerésre méltónak tűnik a munkaügyi tárca igyekezete, hogy megoldást találjon a pályakezdők elhelyezkedésének bővítésére, úgy vélem, hogy nemcsak a szakma nélküliek munkába állítási lehetősége csökken, hanem azon fiataloké is, akik csak egy szakmával rendelkeznek. Mint már említettem, a tárca igyekezete, hogy átképzéssel könnyítse meg ezen fiatalok lehetőségeit, jelentős anyagi erőt von el a megyei munkaerőközpontoktól és lehetőséget azon középkorosztálytól, akinél talán a család megélhetése függ attól, hogy új szakmára átképezve találjon munkahelyet. Tisztelt Ház! Még a legoptimistább gazdasági prognózis sem számol azzal, hogy hamarosan megoldódik a munkanélküliség problémája, és azzal főleg nem, hogy megszűnik a munkanélküliség. Erre a valós helyzetre kell felkészítenünk a fiatalokat, megtanítani őket - mai divatos szóval mondva - több lábon állásra, vagyis arra, hogy minél sokoldalúbb szakemberré váljanak, minél több szakmában legyenek otthon, hogy ne okozzon válságot, ha esetleg szakmát kell váltaniuk. Ezt szolgálná előnyösen, ha elfogadnák a javaslatomat, hogy még szakmunkástanuló korban szerezhessenek a gyerekek több szakmából is képzettséget. Persze csak akkor, ha a lehetőség, az akarat és a tehetség is megvan hozzá. Számtalan olyan vizsgához kötött szakterület van, amely nem igényelne hosszan tartó képzést, de amelynek megszerzése többoldalúvá tenné a fiatalt. Ilyen például a hegesztés, darukezelés, targoncavezetés stb. Ugyanilyen lehetőséget teremtenek a rokon szakmák is, akár a gépiparban, faiparban, könnyűiparban, építőiparban, de a szolgáltató ipari szakmákban is. Ezek összeállítása, párosítása - úgy gondolom - nem igényel valamifajta különleges feladatot. Javaslatom elfogadása és bevezetése pedig nagy lehetőséget adna az egyénnek és azon keresztül a társadalomnak a foglalkoztatási gondok csökkentésére, és nem utolsósorban a későbbi években csökkentenék az átképzésre fordított összegeket. Kérem még egyszer tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazáskor bírálják felül a munkaügyi tárca álláspontját, és szavazataikkal támogassák a közoktatásról szóló törvényjavaslat 27.�-ához beadott kiegészítésemet, amely - idézem : "a tanuló a szakiskola igazgatójának engedélye alapján több szakmából is vizsgát tehet" szöveggel került be a törvényjavaslatba. Reménybeli támogatásukat előre is köszönöm. (Taps a bal oldalon.)