Kádár Béla
DR. KÁDÁR BÉLA a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az NGKM pénztárát vagy a költségvetést hizlaló, úgynevezett 1%-os illetéknek nem az a célja, hogy a - kétségkívül nem könnyű helyzetben lévő - költségvetés gondjain enyhítsen. Egyébként hadd jegyezzem meg: köszönöm azt a bizalmat, amelyet a képviselő úr az NGKM-nek megszavazott, hogy az engedélykiadás ráfordításaival kapcsolatosan megilletné ez az összeg, amely - feltételezése szerint - az NGKM pénztárába folyik be, de közlöm, hogy nem az NGKM, hanem a költségvetés bevételei között van számon tartva. Ennek az illetéknek azonban nem az a célja, hogy költségvetést hizlaljon, hanem hogy - részben, közvetve - fedezze azokat a költségeket, amelyek a nagy számú, indokolt és esetenként indokolatlan engedélykérelem benyújtásával függenek össze. Futaki úr tulajdonképpen azt nehezményezi, hogy a befizetett 1%-os illeték az eredeti engedélykérelem értékére vonatkozik, holott az engedély sok esetben az igényelt mennyiségeknek csak töredékére szól. Ezt azonban én nem minősíteném visszás helyzetnek, mert az eljárást törvény szabályozza. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete 18. címének 2. pontja alapján az áruimport-engedélyezési eljárás illetéke a behozni kívánt áru vételárának forintra átszámított összege után 1%, de legalább 1000 forint. Az államigazgatási eljárási illeték alapelve, hogy ezt magáért az eljárásért kell fizetni, függetlenül az eljárás kimenetelétől, azaz akkor sem lehet visszatéríteni, ha nem engedélyezik az áru behozatalát. Az illetéktörvény az alábbi esetekben teszi lehetővé az illeték visszatérítését: számítási hiba, a jogszabály téves értelmezése miatti túlfizetés, valamint jogorvoslati eljárás esete. Ez tehát jelenleg a törvény. A törvényt az Országgyűlés alkotja, azt a minisztérium csak végrehajtja. Ha nem ezt tenné, törvényszegő lenne - és én nagyon remélem, hogy Futaki képviselő úr nem törvényszegésre buzdítja a minisztériumot. (Zaj, közbeszólások a bal oldalról.) Ami az illeték, illetve a törvény esetleges jövőbeni módosítását illeti, az államigazgatási eljárási illetékek általános érvényű szabályain nem lenne célszerű rést ütni azzal, hogy az importengedélyezési eljárás illetékét - például a képviselő úr által említett esetben - visszatéríthetővé nyilvánítanánk. Így ugyanis valamennyi államigazgatási eljárási illetéket vissza kellene téríteni részben vagy egészben, ha elutasítják a kérelmet. Ez utóbbi esetben viszont a szóban forgó illeték létjogosultsága is megkérdőjelezhető lenne. Noha nem a cementimport volt a fenti kérdés tárgya, Futaki képviselő úr a cementbehozatal példáján keresztül érzékeltette az illetékkel összefüggő problémát. A pontosság kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a cementbehozatal korlátozása az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok behozatalánál alkalmazható piacvédelmi intézkedésekről szóló 113/1990-es kormányrendeleten alapul. Az 1993. március 5-én hozott határozat kizárólag a hazai termelők érdekeinek védelmében állapított meg behozatali kontingenst, nem pedig az állami bevételek növelésére. A nagymértékben megnövekedett cementimport ugyanis kárt okozott a belföldi cementgyáraknak, és munkahelyek jelentős számát veszélyeztette. A kutatók világában van egy olyan mondás, hogy a helytelenül értelmezett igazságok nagy kárt is okozhatnak. Ezzel a tájékoztatással én szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy ezek a károk, veszélyek, kockázatok, amelyek a téves értelmezésből adódhatnak, csökkenthetők legyenek. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps.)