Vass István (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nap mint nap tanúi vagyunk, a munkavállalók és érdekvédelmi szervezeteik pedig szenvedő alanyai a munkaügyi bíróságokon tapasztalható lehetetlen állapotoknak. A munkaügyi döntőbizottságok megszüntetésével a munkáltatók és a munkavállalók munkaügyi jogvitáikban, megegyezésük hiányában, jogorvoslati lehetőséget a Munka Törvénykönyv új rendelkezése értelmében csak a munkaügyi bíróságokon, kétfokú eljárás keretében nyerhetnek. Az ellenzék részéről már a törvény előkészítésének és vitájának során sok ellenérv hangzott el ezzel a megoldással szemben. Az SZDSZ szakértő képviselői is figyelmeztettek a bíróságok nagyfokú leterheltségére, és kifejtették ellenérveiket, jól érzékelve a működőképtelenség veszélyét. Ma a bíróságokra a munkaügyi perek sokasága nehezedik, és az egy, másfél évig is elhúzódó eljárások alatt az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben levő, jogorvoslatot remélő munkavállalók lehetetlen helyzetbe kerülnek. Bármilyen rövid is a rendelkezésemre álló idő, kénytelen vagyok konkrét példákat is felhozni állításaim bizonyítására. A Magyar Államvasutak a számára kényelmetlenné váló szakszervezeti vezetőket egyszerűen rendkívüli felmondással elbocsátotta. Ez 1992. október 2. napján történt. (14.10) A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége ezért a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordult. A bíróság 1992. október 25-én az elbocsátást jogszerűtlennek ítélte és a vasutasokat visszahelyezte eredeti munkakörébe. A MÁV persze fellebbezett. A fellebbviteli tárgyalás hét hónap múlva volt, ahol a bíróság a munkáltató iratbenyújtásának elmaradása miatt újabb kilenc hónapra, 1994. február 18-ára napolta el az ügyet. Addig az elbocsátás időpontjától 17 hónap, mintegy másfél év fog eltelni. Ez alatt az idő alatt a dolgozók sem munkabért, sem munkanélküli-segélyt nem kapnak, még csak a MÁV által érvényesített betegbiztosítási kártyájuk sincs. Ők vasutasok és a vasútnál is kívánnak dolgozni. Ennek csupán a rossz törvény és az ebből következő lehetetlen helyzetet etikátlanul kihasználó, embertelenül viselkedő és a szabálytalanságaival az időt húzó munkáltató az akadálya. Egy másik ügyben a szakszervezet nem kifizetett járandóság ügyében 1992. március 7-től perli a MÁV-ot, az eltelt másfél év alatt, ha jogos a követelés, akkor az már szépen kamatozott volna. A bértarifarendszer érvényesítéséért 1992. július 3-tól perel a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége. Az ügyben már három tárgyalás is volt, a munkáltató mulasztásai miatt egy év elteltével még mindig nincs ítélet. Tisztelt miniszter úr! Sajnálattal, de ki lehet és ki kell jelenteni, hogy az így elhúzódó bírósági eljárások munkaügyi perekben, amikor embereknek az Alkotmányban biztosított, létbiztonsághoz való joguk válik semmivé, nem jelentenek megfelelő hatékony jogorvoslati lehetőséget. Kérdezem ezért a miniszter urat, látja-e, belátja-e azt, hogy ez az állapot tarthatatlan, mert tűrhetetlen? Mit tud tenni az igazságügyi tárca annak érdekében, hogy a munkaügyi bíróságok megfelelő feltételek között hatékonyan legyenek képesek eleget tenni a törvény által rájuk rótt feladatoknak, hogy az időben is elfogadható jogorvoslati lehetőséget jelentsen? Mikorra várható e területen érdemi változás? Tisztelettel várom megnyugtató válaszát! Köszönöm! (Taps a bal oldalon.)