Sóvágó László (MDF)

1993. július 7.

DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nem visszaélni a bizalmukkal, és nem olyan módon szólni, mint ahogy azt az előttem lévő tette. (Dr. Torgyán József: Nem is tudnál. - Derültség.) Bohóckodni mindenki tud. Egyetlen alkalommal sem szóltam napirend előtt, a jövőben is ezt a hagyományt kívánom folytatni, most azonban kivételt akarok tenni. Aki rendkívüli ügy alatt egy pártból való kilépést, III/III-as ügynöki múltat, vagy egyéb, az újságírók tollára kívánkozó szenzációt ért, annak csalódást kell okoznom. Azokhoz szólok, akik ilyennek tartják azt is, ha a képviselői jogok csorbulnak vagy túlértékelődnek. Hogy nevén nevezzem a gyermeket, a Ház mentelmi ügyben folytatott gyakorlatát kívánom szóvá tenni. Magam már eddig is többször morgolódtam. A Ház nem egy esetben tévesen értelmezte a mentelmi jog tartalmát, olyankor sem engedett szabad folyást a bírói eljárásnak, amikor nyilvánvaló volt, hogy annak semmi köze a képviselő munkájához. (Taps.) Téves értelmezést mondtam, mert nyilvánvalónak tartom, hogy a mentelmi jogot felfüggeszteni nem akaró képviselőket sem az a szándék vezérelte, hogy jogellenes cselekményeket támogassanak, talán csak az ismeretek nem elegendő volta, a mentelmi jog félreértése magyarázza. Tegnap késő este a parlamenti ülés végén nem morogtam, hanem felháborodtam. Bár indulataim megnyugvóban, ezt a kirívó esetet nem hagyhatom szó nélkül. Annál is inkább, mert szűkebb pátriámban, Hajdú-Biharban a közvéleményt rendkívüli módon foglalkoztatja. Egyik képviselőtársunk esetében a legfőbb ügyész tájékoztatása szerint megalapozott a gyanú, hogy nagyobb kárt okozó, a Btk. 318. � (1) bekezdésébe ütköző csalást, valamint többrendbeli okirat-hamisítást követett el. Hangsúlyozom: a gyanú. A Parlament nem adta ki a képviselőt. (11.00) Hölgyeim és uraim! Amint azt önök is jól tudják, a mentelmi jog intézménye a képviselői munka védelme érdekében született. Nem azért, hogy törvényellenes cselekedeteket védelmezzen! Sőt, szilárd meggyőződésem, hogy egy képviselő esetében magasabb a mérce. (Szórványos taps.) Kijelenthetem: amit egy úgynevezett átlagpolgár megtehet, azt mi, képviselők nem! (Taps.) Döntésünk olyan látszatot kelthet, mintha mi a törvények felett állnánk, ránk más szabályok vonatkoznának - holott nyilvánvalóan nem erről van szó. Nem kívánok előre ítéletet mondani. Nem tudom, hogy a képviselő elkövette-e azokat a cselekményeket, amelyekkel gyanúsítják. De hogy nem adunk engedélyt a bírói eljárás lefolytatására, azt megengedhetetlennek tartom! Akad-e valaki e teremben, aki komolyan gondolja, hogy a nagyobb kárt okozó csalás vagy a többszörös okirat-hamisítás gyanúja összefügg a képviselői munkával?! Nem, képviselőtársaim, ehhez nem adhatjuk nevünket! Az ilyen ügyek elbírálását a bíróságokra kell bíznunk. Máskülönben azt mondhatják, nem bízunk a független magyar bíróságokban, ennek az országnak a törvényeiben, abban, hogy ki fog derülni az igazság; ha a képviselő ártatlan, nem bűnhődhet. Egyébként úgy gondolom - és erre volt már példa -, az a helyes, ha a képviselő önként mond le mentelmi jogáról, legjobb, ha a bíróság dönt. Vannak általános következtetéseim is. A mentelmi eljárások eddigi gyakorlatát felül kell vizsgálni. Ha nem vita nélkül határozna a Ház, mint ahogy az a háborút megelőzően volt, esetleg zárt ülésen, akkor alaposabban megismerhetnénk a szóban forgó ügyeket. Nem értek egyet azzal sem, hogy a mentelmi bizottság nem ad részletes tájékoztatást, holott a döntéshozóknak a döntés meghozatalához szükséges tényeket ismerniük kell. Elengedhetetlen a képviselők mentelmi bizottság előtti meghallgatása. Tisztelt képviselőtársak! Megítélésem szerint lépnünk kell. Ha ez nem ellentétes a Házszabályokkal, előírásainkkal, akkor a jövő héten javasolni fogom írásban, hogy a Parlament újból vegye elő az említett ügyet, megismételt eljárás keretében döntsünk. Elnök urat pedig arra kérem, hogy addig ne továbbítsa az iratokat. Ha ez nem járható út, el tudom képzelni, hogy a legfőbb ügyész újra kezdeményezze az eljárás megindítását. Mindent el tudok képzelni - de azt, hogy egy képviselőnek ebben az országban, az országnak ebben a helyzetében többletjogai legyenek, azt nem! (Közbeszólás a jobb oldalról: Helyes!) Köszönöm. (Nagy taps.)