Hack Péter (SZDSZ)

1993. július 7.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban ugyanebben az ügyben kértem szót, legalábbis, ami a megszólalásom címét illeti az elnök úrhoz eljuttatott kérelmemben. A Ház mentelmi gyakorlatáról szeretnék szólni, de semmiképpen nem ugyanebben az ügyben, abban az értelemben, ahogy Sóvágó képviselő úr beszélt erről az ügyről. Én nem csak arról az egyetlen ügyről szeretnék beszélni, amire ő reagált, és nem csak arra az ügyre koncentrálok. Magam is szégyenteljesnek tartom azokat a döntéseket, amelyek tegnap és az előző években mentelmi ügyekben születtek a magyar Országgyűlés előtt. Ezzel a gyakorlattal szemben szeretném felemelni a szavamat, és nemcsak a magam nevében, hanem a szabad demokraták nevében is, akik a mentelmi kérdésekről már hosszas vitát folytattak le a frakcióülésükön több mint másfél évvel ezelőtt, és azóta - többé-kevésbé töretlen gyakorlattal - a képviselőcsoport többségének álláspontja az, hogy a mentelmi jog kérdésében a mentelmi bizottság döntéseit támogatjuk. Kezemben vannak a tegnapi döntések - a korábbiakat nem tudtam beszerezni -; örültem volna, ha Sóvágó László is megnézi ezeket a döntéseket, mert ebből kiderül, hogy azok a frakciók nem adták ki a képviselőket döntő többségükben, amely frakciók soraiban Sóvágó László is ül: a Kereszténydemokrata Néppárt, az MDF döntő többsége, a Kisgazdapárt, a 36-ok - a "hetek" nem voltak itt; illetőleg rájuk vonatkozott az egyik kiadatási ügy, tehát ők sem - és a Magyar Szocialista Párt az, amely rendszeresen, legalábbis a tegnapi napon, ellene szavazott a Ház mentelmi bizottsága döntésének. Teljesen egyetértek Sóvágó Lászlóval abban, hogy a lehető legfelháborítóbb az, hogy miután 1990-ben azzal a szándékkal érkezett ide nagyon sok képviselő, hogy ebben az országban - ezt egyszer elnök úr itt, az asztalánál is elmondta - soha többet nem lesznek kiváltságok, a Háznak a kiadatási gyakorlata, a mentelmi ügyekben folytatott gyakorlata azt mutatja, hogy a képviselők jelentős hányada önmagát, illetőleg képviselőtársait törvényen kívülinek, törvényen felülinek tartja. Szeretném, ha a Ház ebben megváltoztatná a gyakorlatát. Mert mi a mentelmi jog? A mentelmi jogot a jogtörténetben arra a helyzetre hozták létre, hogy a végrehajtó hatalom ne élhessen vissza a helyzetével, a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalom tagjait manipulációkkal mesterségesen ne akadályozhassa a tevékenységükben. Mi nem a mentelmi jog? Nem kiváltság, nem a törvényen kívül helyezése a képviselőknek! Ennek alapján azt lehetne mondani, hogy egy normális országban, ahol a parlamenti képviselők egy kicsit is adnak a Ház tekintélyére, egészen kivételes eset az, amikor a Ház nem ad ki valakit! Ez az a kivételes eset, amikor meggyőződnek arról a Ház tagjai, hogy a végrehajtó hatalom szervezetei, a rendőrség vagy egyéb ilyen szervezetek vagy valamely állampolgár, közvetlenül a bírósághoz fordulva, kifejezetten visszaélésszerűen a képviselőt politikailag akadályozva kívánja bíróság elé citálni. Ez kivételes eset; a nemzetközi gyakorlatban a fő szabály az, hogy kiadják a képviselőket. Ezzel szemben a magyar Országgyűlés gyakorlatában egészen kivételes esetben történik meg az, hogy kiadják. Előfordul ez minden esetben Torgyán Józseffel, amikor az ő kiadását kérik; előfordult Balás Istvánnal, amikor az ő kiadását kérték; előfordult Eörsi Mátyással, amikor az ő kiadását kérték - egyébként ezekben az ügyekben az SZDSZ mindenkor támogatta a kiadást, mert ez a helyes; de a kormányzati oldalon ülő képviselőtársaim csak ezekben az esetekben támogatták a kiadást, és a többi esetben pedig nem. (Közbeszólás a jobb oldalról: Így van!) Ez egy helytelen gyakorlat. Én nagyon örülnék, ha a Ház valamennyi oldalán ülő képviselők végiggondolnák ennek a gyakorlatnak a következményeit. A tegnapi ügyekben is nyilvánvalóvá vált, hogy ismételten rágalmazási ügyekben tagadta meg a Ház a kiadást, miközben a képviselői jogállásról szóló törvény egyértelműen azt mondja, hogy a rágalmazási, becsületsértési ügyek nem is tartoznak a mentelmi jog alá, tehát ezekre az ügyekre nem terjed ki a mentelmi jog. Törvénysértő ilyenkor megtagadni a kiadást! A joggal való visszaélést jelenti a kiadás megtagadása! A másik két ügyben + Gyorshajtó képviselő hivatkozott arra, hogy sürgős ügyet kellett intéznie - a mentelmi bizottság előtt azt mondta, hogy gyűlésre sietett; itt azt mondta, hogy verekedést akart megakadályozni+ Tisztelt képviselőtársaim! Százával vannak ebben az országban naponta emberek, akik sürgős ügyeiket gyorshajtással próbálják elintézni, és ha elfogja őket a rendőrség, akkor büntetést fizetnek. Ez alól nem lehet kivétel a képviselő sem! (Dr. Varga János: Így van! - Közbeszólások: Helyes!) Ugyanígy nem lehet feladata az Országgyűlésnek, hogy arról döntsön, elkövette-e a képviselő vagy nem, mert nem bíróság! Nem helyezhetjük magunkat a bírák székébe, nem tetszeleghetünk abban a szerepben, hogy mi majd igazságot szolgáltatunk! A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatás a bíróságok dolga. És ha mi úgy ítéljük meg, hogy 10 millió állampolgár a Magyar Köztársaság bíróságai előtt keresheti az igazságát és kaphatja meg a bíróságok ítéletét, akkor ebből a 10 millió állampolgárból nem vonhatjuk ki azt a 385- öt, aki itt ül ebben a házban és képviselői mandátummal rendelkezik. Ha úgy ítéljük meg, hogy a bíróságok visszaélésszerűen járnak el, korruptak - szerintem nem így van -, vagy hogy a rendőrség, ahogy tegnap hallottuk, baloldali összeesküvésben vesz részt, akkor kérem, tisztelt Ház, fel kell oszlatni a Parlamentet, rendkívüli állapotot kell bevezetni - mert akkor megdőlt a jogrend! Ha pedig úgy ítéljük meg, hogy ez nem dőlt meg, mert a jogrend áll, a jogrend vonatkozik minden magyar állampolgárra, akkor ez vonatkozik a képviselőkre is! (11.10) Ehhez a Háznak meg kell adni az igazságszolgáltatási szerveknek a segítséget, támogatást! Nem lehetünk bűnpártolók, nem lehetünk olyan szerepben, mint akik akadályozzák az igazságszolgáltatás működését, de csak a kiváltságos kaszt esetén, csak a 385 képviselő esetén, közülük is azok esetén, akikre a gyanú terelődik. Ha a képviselők bíznak az igazságszolgáltatásban és nem követtek el bűncselekményt, akkor a Magyar Köztársaság bíróságai ezt ki fogják mondani, fel fogják őket menteni és az eljárással okozott károkat meg fogják téríteni. Ezért kérem a Házat, hogy valóban - nem tudom, hogy vissza lehet-e térni az ügyekre - változtasson a gyakorlatán, mert az ilyen lépések tovább rombolják a magyar Országgyűlés tekintélyét, hasonlóan azokhoz a napirend előtti cirkuszokhoz, ami az előbb is lezajlott, hasonlóan azokhoz a nyilatkozatokhoz, amelyek az Országgyűlésre próbálnak terhelni minden felelősséget olyan intézmények döntéseiért is, amelyekre az Országgyűlésnek nincs hatása, például a Kormány döntéseiért is. Kérem a képviselőtársakat, hogy hozzanak új döntéseket ezekben az ügyekben! A szabad demokraták olyan személyeket küldtek a mentelmi bizottságba, akik erkölcsileg feddhetetlenek és akikben maradéktalanul megbízunk. (Zaj. - Dr. Kulin Ferenc: Mások is!)+ Mészáros István László és Halda Alíz amikor a képviselőcsoportot tájékoztatja a mentelmi ügyekben, hogy a mentelmi bizottság úgy döntött, hogy kiad valakit vagy a kiadását javasolja, akkor a képviselőcsoportunk megszavazza a kiadást, mert mi bízunk a mentelmi bizottság döntésében, bízunk természetesen+ jogos Kulin képviselőtársam közbekiáltása, hogy mások is, valaki szólt, hogy mások is ilyen képviselőket küldtek, mi is bízunk benne. Nyilvánvaló, hogy Oláh Sándor tekintélye ilyen kérdésekben nemcsak az én szemem előtt nagy, hanem a Ház - úgy gondolom - egésze tiszteli őt. Tehát ennek a bizottságnak a megfontolt döntéseit támogatni és nem akadályozni kellene. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)