Kósa Ferenc (MSZP)
KÓSA FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden felhívjam a figyelmüket arra a kulturális bizottság által benyújtott módosító indítványra, amelyik az egyetemi és főiskolai felvételik rendjét kívánja szabályozni. Mint ismeretes, a törvénytervezet kimondja, hogy a középiskolát végzett tanulók alanyi jogon folytathatják felsőfokú tanulmányaikat a Magyar Köztársaság egyetemein és főiskoláin. Az előterjesztők deklarált szándéka tiszteletre méltó, hiszen hazánknak kiművelt emberfők sokaságára van szüksége, és ehhez teret kell nyitnunk minden tekintetben. De bármily dicséretes is e szándék, gyakorlati megvalósítása objektív akadályokba ütközik. Ha ugyanis reálisan vizsgáljuk az ország helyzetét, be kell látnunk, hogy egyetemeink és főiskoláink befogadóképessége, sajnos, véges, szűkösek a felsőoktatásra fordítható költségvetési támogatások, és komoly foglalkoztatási gondok nehezítik a végzett hallgatók elhelyezkedését is. Mindezek figyelembevételével a realitásokhoz igazodva, valamilyen módon korlátoznunk kell az egyetemekre kerülő hallgatók számát. Beke Kata, Bánffy György, Tóth Sándor képviselőtársaimmal teljes egyetértésben javaslatot terjesztettünk be a jelenlegi felvételi gyakorlat törvényes módosítására és megnyugtató rendezésére. A kulturális bizottságban alaposan megvitattuk e valóban sorsdöntő, sorsokról döntő javaslat esetleges hatásait, várható következményeit. Elemző munkánk során végül is a bizottság túlnyomó többsége közös nevezőre jutott a legfontosabb kérdésekben, mindenekelőtt abban, hogy az egyetemi és főiskolai felvételek az értéktisztelet alapján, a lehető legigazságosabb módon történjenek. A szóban forgó törvénytervezet egyértelműen rögzíti, hogy a kitűnő és jeles érettségi bizonyítványnyal rendelkező tanulók a jövőben mentesülnek a felvételi vizsga alól. Ez a javaslat messzemenően megtiszteli a középiskolai tanárok és tanulók munkáját. A továbbtanulás szempontjából tehát hitele, súlya, az eddigieknél nagyobb jelentősége lesz a középiskolában végzett munkának és az érettségi minősítésnek. Bízunk a középiskolai tanárok ítélőerejében, hiszen ők azok, akik négy vagy nyolc éven át folyamatos és közös munka során, a lehető legalaposabban megismerhetik a tanulók képességeit és felelősségük teljes tudatában, megalapozott ismeretek alapján minősíthetik tanítványaikat. Ily módon ez a törvény legalább a legjobb képességű tanulók számára biztosítja a szabad pályaválasztás lehetőségét és a felvételi vizsga alóli mentességet. Akik tehát középiskolai tanulmányaik során bizonyították, hogy érdemesek a továbbtanulásra, mentesülnek a felvételi vizsgákkal együttjáró véletlenek terhe alól, nem lesznek kiszolgáltatva különféle pszichikai megpróbáltatásoknak. Ugyanakkor, azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a legkiválóbb tanulók felvételimentességét nem lehet kiterjeszteni a művészeti egyetemekre és főiskolára, valamint azokra a szakokra, amelyek sajátos és különleges készségeket igényelnek. A törvény végső megfogalmazásánál tekintetbe kellett vennünk rendkívüli helyzeteket is. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos egyetemeken vagy szakokon többszörös túljelentkezések várhatók. Ilyen esetekben igazságos és objektív mértékek alapján kell meghatározni a felvételi vizsga alól mentesülők körét. E kritériumok sorrendben a következők: Először az érettségi minősítés, tehát a kitűnők előnyben részesüljenek a jelesekkel szemben, másodszor figyelembe kell venni a középiskola két utolsó évében elért tanulmányi eredményt, harmadsorban pedig figyelembe kell venni a nyelvvizsgák számát és fokozatát. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a felvételi vizsga alól mentesülők köre igazságos és egységes megítélési rendben, törvényesen optimális mértékre szűkíthető. Tekintetbe kellett vennünk azt a körülményt is, hogy az ország középiskolái eltérő színvonalúak. Az erősebb középiskolákban lehetnek és bizonyára vannak is olyan nem jeles vagy kitűnő tanulók, akik képességeik szerint méltóak a továbbtanulásra. Annak érdekében, hogy a kitűnők és jelesek felvételi mentessége ne jelentse mások lehetőségeinek csorbítását, esetleges kiszorulását, a törvény egy-egy szakon, egy-egy karon 50%-ban határozza meg a felvételi vizsga alól mentesíthető hallgatók arányát. Az egyetemi és főiskolai helyek fele tehát nyitva marad a nem kitűnő vagy jeles tanulók számára. Azt hiszem, e rövid megjegyzésekből is világosan kiderül, hogy e felvételi modell kialakításában egy jövőre érdemes, a jelenlegi realitásokkal felelősséggel számoló törvénytervezetről van szó, amelyet - tisztelt képviselőtársaim - jó lelkiismerettel megszavazhatnak. Ennek reményében fejezem be hozzászólásomat, köszönöm a szót! (Taps.)