Torgyán József (független)

1993. július 7.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Amint az már ismeretes, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos vezetősége 1993. július 2-ai és 3-ai kibővített ülésén megvitatta azokat a sajtóközleményeket, amelyeket a CDU-MDF választási küzdelmekben való közös részvétellel kapcsolatban hoztak napvilágra, és amelyek kapcsán Csóti György olyan tájékoztatást adott a magyar médiumoknak és a német médiumoknak is, miszerint a CDU be fog kapcsolódni a Demokrata Fórum mellett a választási küzdelmekbe, részt vesznek a választási gyűléseken, érvelnek az MDF mellett, és az MDF ezt a segítséget maga úgy fogja viszonozni, hogy ő pedig +94-ben majd a CDU mellett fog bekapcsolódni a német választási küzdelmekbe. Szeretném előrebocsátani akkor, amikor ebben a tárgykörben kifogásaimat előterjesztem, temészetesen nem német barátainkkal szemben teszem ezt, hiszen a németek másként ítélik meg a választási küzdelmeket, mint azt tesszük mi. Bár meg kell jegyeznem, hogy alapvetően a német jogból adaptáltuk a magyar választójogi törvény rendelkezéseit, így nem lehet annyira ismeretlen előttük a magyar választójogi törvény rendszere. Ami miatt viszont a független kisgazdapárti országos vezetés úgy ítélte meg, hogy nekem feltétlenül a Ház előtt is szólnom kell erről a kérdésről, az abból a felismerésből fakad, hogy a népszuverenitás alapvetően csak az országgyűlési választások során tud érvényesülni, mert hiszen a két ciklus közti időben részben az elméleti jogászok, részben a gyakorlati jogászok olyannyira megnyirbálták a népszuverenitást, hogy csupán emlékeztetőül mondanám el, hogy így többek között olyan álláspont alakult ki, hogy az országgyűlési képviselők visszahívhatatlansága mellett mondjuk a Parlament feloszlatására sem lehet előterjeszteni népszavazási indítványt, hogy az Alkotmánybírósággal kapcsolatos szűkítő rendelkezések sem érhetők el népszavazás kapcsán. Egyértelmű tehát, hogy az országgyűlési képviselői választások az egyetlen lehetőséget adják a magyar népnek a népszuverenitás közvetlen gyakorlására. És hogy ez mennyire így van, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy épp a napokban zajlott le az a nyugtaadási vita, amely azzal kapcsolatos volt, hogy amíg az egyik oldalon egy csokor petrezselyemért is nyugta adását várta el a hatalom, ugyanakkor a hatalom nem várja el a saját pártfogoltjaitól, hogy a privatizációs rablott milliárdok megszerzése kapcsán ők is nyugtaadási kötelezettséggel rendelkezzenek. Tehát egyértelmű, hogy a népszuverenitás csorbítását tovább nem lehet megengedni. Mert ha az országgyűlési képviselői választások kapcsán ez további sérelmet szenvedne, akkor a népszuverenitás mint lehetőség megszűnne. Márpedig a népszuverenitás a valóságos demokrácia próbaköve. Igen nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy az elhangzott nyilatkozatok kapcsán sajnálatos módon Peter Hintze úr egészen odáig ment el, hogy arra is utalt, hogy ő nem lát más kormányzati alternatívát a +94-es választásokra a Demokrata Fórumon kívül. (Csóti György dr. Antall József miniszterelnökkel konzultál.) Súlyosan beavatkozott tehát a Magyar Köztársaság szuverenitásába, mert hiszen - amint már az előbb utaltam arra - mégiscsak a magyar népet kell, hogy megillesse az a jog, hogy eldöntse, hogy 1994-ben mely politikai erőt fog választani, amely majd felváltja a jelenlegi kormányzó pártot. Úgy gondolom, hogy a kijelentések közül azok a felsorolások, amelyek Csóti György úr nyilatkozatából hangzottak el, nevezetesen, hogy német politikusok a legmagasabb szinttől a legalacsonyabb szintig fognak részt venni a magyar választási küzdelmekben, a magyar választási küzdelmek gyűlésein részt vesznek, a gyűléseken érvelni fognak az MDF mellett, ezek önmagukért beszélő tények, mert hiszen ezek szöges ellentétben állnak a magyar választójogi törvénnyel. A Független Kisgazdapárt országos vezetését annál is inkább nyugtalanítják ezek az események, mert utalnánk arra, igaz ugyan, hogy más aspektusból, és nem szerencsés az összehasonlítás, de mégiscsak történelmi tény, hogy olyan baráti segítséget, mint amelyre Csóti György utalt, mi már - ha nem is Nyugatról, de Keletről - kaptunk 1947-ben, és ez a baráti segítségnyújtás akkor is a Független Kisgazdapárt ellen irányult. És ez a baráti segítségnyújtás - amikor is a jelenlegi posztkommunista állampárt jogelődje, a korábbi echte állampárt a Független Kisgazdapárt ellen mozgósította a szovjet állampárt erejét is - lényegében oda vezetett, hogy a Kisgazdapártot felmorzsolták. Ezért tehát a Kisgazdapárt nem maradhat tétlen az állami szuverenitás ilyen sérelme mellett. Külön ki kell térnem arra, hogy rendkívüli módon sérelmezzük azt, hogy akkor, amikor a Független Kisgazdapárt tényszerűen az 1989. évi XXXIV. törvény, tehát az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény rendelkezéseit felsorolva adta elő a kifogásait, akkor Csóti György úr ezeket a kifogásokat nevetségesnek minősítette a sajtó hasábjain. Nos, az, hogy ki mit minősít nevetségesnek, én nem kívánok vele foglalkozni. Van tudomásom arról, hogy léteznek olyan személyek, akik egy telefonkönyvön is nevetni tudnak. Ha Csóti György is ezek közé tartozik, én ezt nem kívánom kommentálni. De azt feltétlenül észrevételeznem kell, hogy nem lehet a kérdést úgy eldönteni, ahogy ő tette, a "nevetséges" kifejezés mellett használván még azt is, hogy Torgyán József nem tudja, hogy mi van a világban. Nem vitatom, hogy ezt meg lehetne vitatni, vajon ez a Torgyán Józseffel kapcsolatos tényállítás mennyiben igaz, menynyiben nem. De ezzel szemben van egy tény, amely vitathatatlan, lehet, hogy én nem tudom, hogy mi van a világban, de hogy Csóti György nem tudja, hogy mi van a magyar választójogi törvényben, ezen viszont nem lehet vitatkozni, mert az 1989. évi XXXIV. törvény 10. � (1) bekezdés második fordulata kifejezetten tiltja, tehát törvényi tilalmat állít fel azzal kapcsolatban, hogy nem magyar állampolgárok részt vegyenek a választási kampányban. Azt sem lehet ma már utólag állítani, hogy nem a választási kampányról lett volna szó, hiszen a választási kampány kifejezést igaz ugyan, hogy nem használta Csóti György, de használta a választási küzdelmeket, ami teljesen azonos értékű kifejezés a választási kampánnyal. Márpedig a választási kampány fogalmába - a választójogi törvény értelmében - a jelöltet ajánló szelvények gyűjtése, a választási plakátok ragasztása, a tömegkommunikációs eszközök igénybevétele mellett a választási gyűlések szervezése, azon való részvétel, az azon való érvelés is szerepel. (10.30) Tehát egyértelmű, hogy a választójogi törvény tételes rendelkezéseibe ütközött mindaz, amelyet Csóti György úr a CDU-val való megállapodás kapcsán felszínre hozott. Természetesen azt, hogy itt más politikai erő alkalmas lenne-e a kormányzásra vagy sem, itt most nincs értelme vita tárgyává tenni, de annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy ilyen kitételek a másik fél részéről megengedhetetlenek. Hogy ők arra hivatkoznak, hogy ennek ellentételeként a Demokrata Fórum majd +94-ben megsegíti a CDU-t - hát kérem, hogyha a CDU-nak a Demokrata Fórum segítségére van szüksége, akkor úgy gondolom, ezt nekem kommentálnom nem kell, hiszen ha egy léket kapott hajót a Dunáról a Rajnára áthelyeznek, az még nem fog tudni zavartalanul hajókázni, hanem el fog süllyedni. Még ki kell nyilvánítsam, hogy meg tudom én érteni azt is, hogy a Demokrata Fórum a CDU-hoz fordult segítségért, mint egyik kormányzó párt a másikhoz, mert hiszen ez a Demokrata Fórum vezetőjének a bölcs felismerését jelzi, hogy belátta, hogy a Demokrata Fórum, mielőtt ifjúvá serdült volna, már reszketeg, erőtlen aggastyánná vált, aki semmiféle erővel nem rendelkezik. Ennek következtében külállamok segítségéért kell fordulnia a választási küzdelmek lebonyolíthatósága érdekében. De én úgy gondolom, hogy nekünk, a Magyar Köztársaság Parlamentjének viszont nem szabad megengednünk, hogy röviddel a függetlenségünk elnyerése után bárki ismét beavatkozzék a magyar választási küzdelmekbe. A magyar választójogi törvény megalkotásában a Demokrata Fórum a legkitűnőbb erőivel vett részt, hiszen Balsai igazságügy-miniszter úron túlmenően Salamon László, az alkotmányügyi állandó bizottság elnöke is részt vett abban, maga a miniszterelnök úr is a törvény végső szakaszában, annak véglegesítése előtt bekapcsolódott ebbe a törvényalkotási folyamatba. Ennek következtében úgy gondolom, valamennyiünk előtt ismertek a törvény rendelkezései és előírásai. Tehát az ilyenfajta segítségnyújtás nem megengedett. Na most, az arra való utalás, amely Surján miniszter úr részéről hangzott el ezt követően, hogy nemcsak a Demokrata Fórum fog ilyen segítséget kapni, hanem a Kereszténydemokrata Néppárt is, álláspontom szerint azért nem teszi törvényessé a dolgot, mert ha a törvénysértést nem egy követi el, hanem több, akkor az még nem válik törvényessé, hanem éppen minősítő körülményként értékelhető, hogy többen sértik meg a törvényt. Itt kógens rendelkezésekről van szó, hangsúlyozom, tehát olyan törvényi előírásokról, amelyek valamennyi magyar állampolgárra, tehát a Magyar Köztársaság miniszterelnökére, igazságügy-miniszterére, alkotmányügyi bizottságának elnökére éppúgy irányadók, mint valamennyi országgyűlési képviselőre, vagy a legkisebb magyar állampolgárra. Ennek megfelelően én felszólítom erről a helyről a Magyar Demokrata Fórum vezetését, hogy a sarkalatos törvény sárba tiprására irányuló magatartásával hagyjon fel, a Magyar Köztársaság szuverenitásának sérelmét elő ne idézze ennek a magatartásának a folytatásával, és akkor - én úgy gondolom - a +94-es választások tisztasága megőrizhető lesz. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)