Fekete Gyula (MDF)
DR. FEKETE GYULA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: A költségvetési bizottság véleményét. A költségvetési bizottság áttekintette a törvénymódosító javaslathoz benyújtott 101 módosító indítványt. Az indítványok 41%-áról, 41 indítványról úgy vélekedett, hogy tartalmuknak nincs költségvetési vagy pénzügyi vonzata, így ezekről az elsősorban jogi természetű indítványokról nem alakított ki bizottsági véleményt. Kilenc indítványt támogatottság hiányában vagy a bizottsági ülésen elhangzott pontosító vélemények hatására visszavontak az indítványozók. A benyújtott indítványok egynegyedét, 25 indítványt kétharmadnál nagyobb arányban utasított el a bizottság. Mindössze négy indítványt vetett el bizottságunk kétharmadnál kisebb arányban, mely módosítások sorsáról tehát a tisztelt Háznak kell majd döntenie. Általánosságban elmondható, hogy a csődeljárásról, a fölszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényi előírások annyira bonyolultak és sokrétűek, emellett annyira szigorúan és egyértelműen kell fogalmazni, hogy ennek a követelménynek nagyon nehezen tud eleget tenni szakértői háttér nélkül egy leterhelt, más törvényekkel is foglalkozó képviselő. Talán ennek is tulajdonítható, hogy bizottságunk nem fogadott el egyetlen képviselői módosító indítványt sem. Az elfogadott 19 indítvány mindegyike kollektív bölcsesség eredménye, mindegyik bizottsági módosító indítvány. Közülük hetet a költségvetési bizottság dolgozott ki. A mostani törvénymódosító javaslat szelleme vitathatatlanul a hitelt felvevő gazdálkodószervek pozícióit erősíti, igyekszik olyan helyzetet teremteni, hogy reális keresletet kielégítő, nagyobb tömegeknek munkahelyet biztosító cégeket átmenetinek tűnő pénzzavarok miatt ne kelljen végérvényesen felszámolni. A hitelt felvevők javára történő pozícióváltás ütközik a hitelt folyósító pénzintézetek rövid távú érdekeivel, és emiatt érzékelhető a bankok ellenvéleménye. A bizottsági vitákon részt vett, és szinte mindegyik módosító indítvány megtárgyalásánál véleményt nyilvánított a Bankszövetség főtitkára. A Bankszövetség álláspontja szerint a hitelezők rovására változik a felszámolási eljárásba bevonható vagyoni kör, a fizetési haladékok időtartama a zálogjoggal terhelt ingatlanok eladásának a feltétele, a felszámolási eljárás költségeinek a növelése. A törvénymódosítás - figyelmeztettek - kihat a hitelezés jövőjére, még több óvatosságra, még nagyobb kamatmarge-ra lesznek kényszerítve a bankok. Az előterjesztők ezekben a vitákban a pénzintézetek hosszú távú érdekeire figyelmeztettek arra, hogy a felszámolási eljárásokkal megszüntetett gazdálkodószervek nagy száma a hitelt potenciálisan felvevők körét az indokoltnál nagyobb mértékben csökkenti, hogy a felszámolástól való félelem miatt egyre több cég lemond az offenzív növekedés lehetőségéről, és tartózkodik a hitelfelvételektől. A biztonságra, a túlélésre irányuló vállalkozói stratégia szükségszerűen lemond a beruházásokról és a munkahelyteremtésekről, és gyakran irracionális pénztartalékképzésre kényszerül. Csak egy adalék: 1990-ben a gazdálkodószervezetek hitelállományának 40%-át tette ki ugyanezen szervezetek betétállománya, ma már 64%-át. Jelentősen csökken tehát a gazdálkodók hitelfüggése. Nem szükséges részleteznem, hogy az ilyen pénzügyi autark magatartás a nemzetgazdaságra nézve a jövőben káros lesz, és az sem lehet előttünk kétséges, hogy a pénzintézetekre is hátrányos következményekkel jár, ha a gazdálkodók menekülnek a hitelfelvevői pozíciótól. Ismételten meg kell jegyeznem, hogy a hitelfelvevőket reprezentáló érdek-képviseleti szervezetek, tehát a vállalkozók, gyáriparosok, szövetkezetek képviselői nem jelentek meg a bizottság vitáin, így véleményüket elsősorban az előterjesztők képviselték. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)