Polyák Sándor (SZDSZ)
POLYÁK SÁNDOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A csődeljárásról szóló törvénytervezethez több módosító javaslatot adtam be. Ezek egy része - darabszámra jelentős része - pontosítás, illetve a folyamatok gyorsítását szolgálta. Ezek egy részét a bizottságok támogatták, más részét nem. Viszont adtam be két olyan módosító javaslatot is, amely az egész csőd- és felszámolási eljárást lényegesen érinti, illetve oly lényegesen érinti, hogy azt elősegíti, gyorsítja, lehetővé teszi. Az első, amivel foglalkozni szeretnék, a csődeljárás megkezdésének pillanatától érvényes fizetési haladék megadásának, vagyis röviden moratóriumnak a kérdése. A bizottságokban - részt vettem a költségvetési és a gazdasági bizottságban is - e kérdés körül vita alakult ki, hogy mely az a tétel, illetve az a fizetési haladék, amely érvényesíthető, érvényesíteni kell, meg kell adni, illetve mely az, amelyik nem. Az én szempontom az volt, hogy lehetőleg a fizetéshátralékban lévők, azaz a hitelezők egyenrangúan szerepeljenek. Azaz a gazdaságban minden hitelező egyenrangban legyen, ha állam, ha bank, ha szállító, ha magánember is az illető. Ugyanis a kormány előterjesztése egy módosító javaslat, a törvényt módosító módosító javaslat volt, amely nem teremtette meg ezt az egyenlőséget. Pontosabban: az államot minden más hitelezővel szemben előnyben részesítette. Milyen állami előny, hitelezési formátumok vannak a csődeljárás időtartamában? Ilyenek a személyi jövedelemadóra vonatkozó dolgok, az áfá-ra vonatkozó dolgok, a tb-re, habár most már az önkormányzatok megváltoztatták a dolgokat, de jelentős ráhatással van a társadalombiztosítási önkormányzatokra, az államra. Ezt is idesorolom. A munkanélküliek ellátásáról szóló fizetési témakör vagy befizetési témakör szintén ehhez tartozik. Nem tekintett el a haladék megadásától a bankok vagy pénzintézetek tartozására vonatkozóan, a szállítók és egyéb hitelezők vonatkozásában. Nem találtam különösebb megértést azzal kapcsolatban, hogy nekünk, nekem, önökkel együtt a törvényhozói munkában a gazdaság szereplőire kell figyelemmel lenni. A gazdaság szereplői ez esetben adósra és hitelezőre bonthatók. Mi az, amiben nekünk döntenünk kellene? Kit védünk, kit támogatunk, vagy mi a Parlament, ha tetszik a Kormány, ha tetszik az egész gazdaság érdeke? Védeni kell a hitelezőt az adóssal szemben, védeni kell az adóst a hitelezővel szemben, illetve nekünk bölcs döntéssel egy olyan lehetőséget kell biztosítani nekik, tehát az adósnak és a hitelezőnek a csődeljárás folyamán - ez általában 90 napos időszakot tartalmaz -, hogy együttesen az adóst lélegzethez juttatva, lehetőséget látva a hitelező hiteleinek visszafizetésére, olyan megoldást találjanak a csődegyezség során, amelynek végén egy csődegyezségre jutnak, nem kerül a vállalat felszámolásra, és túlélési lehetősége van a vállalatnak. Kérem, itt van egy harmadik szereplő, amit szintén figyelembe kell venni. Netán az adósnál ezer ember dolgozott, ha a csődegyezség nem születik meg, elkezdődik a felszámolási eljárás, és a felszámolási eljárás végére az ezer ember az utcára kerül, és nekünk más pénzforrásból itt döntenünk kell a költségvetésben, hogy munkanélküli- segélyt, -jövedelmet biztosítsunk nekik. (10.30) Nem beszélve az ezer ember családjáról! Tavaly, amikor a csődtörvény igazából életben volt és hatott, azt figyelembe véve több mint tízezer vállalat került a felszámolási eljárás sorsára. Szerintem, ha a csődegyezségre lehetőséget adunk, úgy mint állam, mint Kormány lehetőséget adunk arra, hogy sikerüljön egyezségre jutni, ezt a számot szerintem jelentősen le lehetne csökkenteni. Azaz a csődegyezség pillanatában az állami követeléseket ugyanúgy fizetési moratórium alá kellene vonni, mint az egyéb hitelezők felé történő kifizetéseket. Az én egyik kapcsolódó módosító javaslatom ezt tartalmazza. Tehát ugyanúgy moratórium alá szeretném vonni az államot, mint az egyéb hitelezőket. Kérem képviselőtársaimat, gondolják át, ha ez nem így lesz, akkor kockáztatjuk a csődegyezséget, illetve elkezdjük a felszámolást, nehezítjük a csődegyezség megszületését. A másik módosító javaslatom más témában született, nem a csődeljárás folyamatára, hanem a felszámolási eljárás folyamatára vonatkozik. A Kormány előterjesztésében egy megdöbbentő szókapcsolatot találtam a felszámolási eljárás kezdő időpontjára, illetve az ezt követő folyamatokra vonatkozóan. Mégpedig - idézem, nem pontosan, kihagyásokkal -, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az adós ingatlanára bejegyzett zálogjog megszűnik. Ez a Kormány módosító javaslata az eredeti törvényhez képest. Hát ez első - és többszöri - olvasásra egyszerűen megdöbbentő! A zálogjog egy olyan alapvető jogintézmény, amit bármilyen okból megszüntetni igen elgondolkodtató dolog. Most nem akarom túlhumorizálni, hogyha volt valakinek sok kőbaltája, nagyon régen, és kölcsönadta a szomszédnak, hogy a másik szomszédot kupán vágja, már akkor is garanciát kért a kőbalta visszaadására. Ez a zálog - otthagyta vagy az asszonyát vagy valakijét; és ez addig nem került felhasználásra+ (Derültség.)+, amíg vissza nem adta, vagy a kockázatát nem vállaltuk, hogy a kőbaltát visszaadja. Amint a kőbaltát nem adta vissza, akkor az asszony az övé volt! Tehát a zálogjog azt jelenti, hogyha a hitelező ad pénzt, az egy fiktív papír marad mindaddig, amíg meg nem hiúsul a visszafizetés. Na már most, egy vállalat esetében mikor aktuális a zálogjog érvényesítése? A felszámolás kezdő időpillanatában. Addig egy fiktív papír, mert nem lehet, nincs értelme érvényesíteni a zálogjogot. Ha a felszámolás kezdő időpontjában mi, azaz a Kormány éppen a zálogjogot szünteti meg, akkor most miért adjunk, vagy milyen garanciát kérhetünk számon azért, hogy hitelt adjon? Tehát összegzésképpen: az is bolond, aki hitelt ad zálogjog érvényesítési lehetősége nélkül! Azaz a hitelezés elé egy óriási akadály gördül. Az én módosító javaslatom erre vonatkozik, azaz ezt az abszurd dolgot egyszerűen vegyük ki ebből a törvényből, azaz töröljük az idevonatkozó részeket. Remélem, képviselőtársaim, egy icipicit is figyeltek - Szabad György után szabadon -, a rádió és a tévé hallgatósága figyelt erre, és figyeli, hogy mekkora bölcsesség rejlik ebben a Parlamentben+ (Szórványos derültség.)+, hogy ilyen alapvető jogintézményt nem szüntet meg holmi vélt vagy valós, de egyáltalán nem indokolt - kormány-előterjesztés ugyan nem tartalmaz erre vonatkozó indokokat - vélemények alapján. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)