Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány módosító indítványról szeretnék én is szólni, amelyeket a csődeljárásról szóló törvényhez benyújtottam. Itt általában kétfajta dologról szeretnék beszélni: az egyik a módosító indítványaink lényege, amelyeket benyújtottam; a másik azok a problémák, amelyek a csődeljárásról szóló törvény elfogadása után véleményem szerint a továbbiakban is problémát fognak okozni a gyakorlati életben. Elsőként azokról az indítványokról szólnék, amelyek valamilyen pontosító, korrekciós javaslatként kerültek benyújtásra. Az első ilyen indítvány, amelyet a törvényjavaslat 9. � (6) bekezdéséhez nyújtottam be, egy gyakorlati problémát kíván valamilyen módon orvosolni. Itt lényegében arról van szó, hogy a fizetési haladék megadásához egy tárgyalásra van szükség, és ezen a tárgyaláson többnyire a hitelezők nem személy szerint jelennek meg, hanem a hitelezők valamilyen felhatalmazást adnak a képviselőiknek, ezek a képviselők vesznek részt ezen a tárgyaláson. Az eredeti törvényjavaslatban cégszerű aláírást követelne meg a javaslat ahhoz, hogy ez az egyezség valamilyen módon létrejöjjön. Én nem tartom ezt indokoltnak, hiszen ezeken a tárgyalásokon - a tárgyalási gyakorlat általában ez - meghatalmazással vannak jelen a képviselők. Elegendőnek tartanám, ha ezek a képviselők a megfelelő meghatalmazás felmutatása birtokában járulnának hozzá ehhez a hitelezői megegyezéshez. Szintén a 9. � (4) bekezdéséhez nyújtottam be egy korrekciós javaslatot, ez egy hasonló gyakorlati problémát kívánna orvosolni. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a hitelezői tárgyaláson a hitelezőknek kell valamilyen módon egyezségre jutniuk, és ezt a törvényjavaslat a következő arányokhoz köti: a hitelezői követelések jogosultjainak több mint a felének az egyetértésére van szükség, továbbá a nem lejárt hitelezői követelések jogosultjainak több mint negyedére van szükség ahhoz, hogy ez az egyezség valamilyen módon létrejöjjön. Én a módosító indítványomban arra a problémára kerestem valamilyen választ, hogy a törvényjavaslat nem szabályozza azt a pontot, amikor a hitelező nem vesz részt ezen a tárgyaláson; vagy pedig részt vesz a tárgyaláson, de nem kíván véleményt nyilvánítani. Erről a törvényjavaslat nem rendelkezik, és ez könnyen a gátjává válhat valamilyen megegyezésnek, valamilyen egyezségnek. És én annyival kívánom pontosítani a törvényjavaslatot, hogy véleménynyilvánító jogosultakról beszélek. Úgy érzem, ha valaki részt vesz ezen a tárgyaláson, akkor mindenképpen valamilyen késztetést kell, hogy érezzen arra, hogy a csődeljárásban a véleményét megfogalmazza. A következő módosító indítvány a törvényjavaslat 48. � (2) bekezdésének módosítására irányul. Itt gyakorlatilag már a vagyontárgyak értékesítéséről van szó, hogy a vagyontárgyak értékesítése után a törvényben meghatározott elővásárlási jogok illetik meg a hitelezőket és az adóst. Én arra kívánok egy módosítást tenni, hogy ezt valamilyen módon szabályozzuk, hogy milyen elővásárlási jogokat milyen ütemben kell megkapniuk a hitelezőknek. És annyival kívántam pontosítani a törvényjavaslatot, hogy a hitelezőket követeléseik arányában illessék meg ezek a jogok, míg az adós tagjait tulajdoni hányaduk arányában. Ez egyébként véleményem szerint megegyezik a törvényjavaslat mostani koncepciójával is. És végül még egy módosító indítványról kívánok beszélni. Ezt a módosító indítványt nem támogatta sem a költségvetési, sem a gazdasági bizottság. Itt arról van szó az 56. � (1) bekezdésében, hogy a bíróságnak véleményem szerint valamilyen módon értesítenie kell a hitelezőket arról, hogy milyen zárómérleget fogadtak el az adós tekintetében, hiszen a hitelezői véleménynek is meg kell valamilyen ponton jelennie a felszámolási eljárás előtt. A gazdasági bizottság az együttes jelentés 62. pontjában ehhez egy hasonló módosító indítványt nyújtott be. Kérem képviselőtársaimat, hogyha az én módosító indítványomat nem is támogatják, a gazdasági bizottságét mindenképpen támogatni szíveskedjenek. Azokról a problémákról szeretnék még néhány szót szólni, amelyek szerintem a törvényjavaslat elfogadása után is problémát fognak okozni. (10.40) Melyek ezek? Polyák Sándor képviselőtársam szólt már az egyik ilyen dologról, ez a zálogjog megszüntetése, amely szerintem rendkívül aggályos ebben a törvényjavaslatban. A zálogjog intézménye, különösen a pénzintézetek tekintetében, alapvetően veszélyeztetni fogja az egész csődeljárási folyamat működését, hiszen itt a pénzintézetek - nyilvánvaló mindenki számára - a legnagyobb hitelezői a gazdaságnak, a gazdálkodó szervezeteknek. Ha a jelzálog, a zálogjog intézménye valamilyen módon veszélyeztetésre fog kerülni, akkor a pénzintézetek részéről aggályos lesz bármilyen ilyen hitelezői tevékenység. A bizottsági ülés során egy kompromisszumos javaslat elfogadásra került, amelyet a Bankszövetség jelen lévő illetékesei is támogattak, ez valamilyen módon már elmozdulás ahhoz a koncepcióhoz képest, amelyet a törvényjavaslat előterjesztői megfogalmaztak az indoklásban, azonban ez sem egészen kielégítő, véleményem szerint. Úgyhogy arra kérem képviselőtársaimat, hogy Polyák Sándor eredeti indítványát támogassák, ami a zálogjog megszüntetésének a feloldását tartalmazza. A másik ilyen koncepcionális elem, amit veszélyesnek tartunk a törvényjavaslatban, vagy legalábbis problémásnak, ez a kötelező öncsőd intézményének megszüntetése. Sokan egyetértenek ezzel az intézkedéssel, sokan nem, mindenképpen felveti annak a problémáját, hogy a gazdálkodószervezetek, az adósok, a nehéz helyzetbe kerültek mikor fognak igazából szembenézni az eddigi tevékenységükkel, hiszen a kötelező öncsőd intézménye gyakorlatilag erre kényszerítette őket gazdálkodásuk során. És végül még egy pontról szeretnék beszélni, a kényszeregyezség intézményének bevezetéséről. Elmondtam már az általános vita során is, hogy a kishitelezők érdekeit rendkívüli módon veszélyezteti ez a törvényjavaslat. Gyakorlatilag csak a nagyhitelezőknek kedvezményez. Eddig a kishitelezők - a jelenleg fennálló szabályozás során - egy olyanfajta előnyt élveztek, hogy ha nem járultak hozzá az egyezséghez, akkor a hitelezők egy olyan kompromisszumos álláspontot fogadtak el, amely során a kishitelezőket elégítették ki legelőször. Nagyon fontosnak tartották ezt a kishitelezők szempontjából is, hiszen itt olyan kis összegekről van szó, amelyek egy kishitelező gyakorlati működését veszélyeztetnék vagy hoznák nehéz helyzetbe. Ennek a kényszeregyezségnek tehát mindenképpen a levét vagy a hátrányát ezek a kishitelezők fogják meginni, én ezt rendkívül károsnak vagy rossz gyakorlatnak tartom. Ezt a törvényjavaslat még számozatlan koncepciójának vitái során több fórumon is sérelmezték ezek a hitelezők, sajnos, erre már nem került semmilyen módon gyakorlati módosítás. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy a törvényjavaslathoz elég nagyszámú módosítás érkezett be, gyakorlatilag mintegy 100 módosítás, ami arra mutat, hogy hiába történt egyeztetés a korábbi fázisokban, folyamatokban, nem került egy olyan kompromisszumos megoldás elfogadásra, amelyet nyugodt szívvel lehetne ajánlani a Háznak. Több mint 20 módosító indítványt támogattak az előterjesztők, ami arra mutat, hogy a jószándék megvan bennük arra, hogy ezt a törvényjavaslatot valamilyen módon javítsák. Célszerűnek tartottuk volna, ha ennek a javaslatnak később kerül sor a beterjesztésére és esetleg kisebb számú módosító indítványokkal egy jobb és szerintünk precízebb javaslatot lehetett volna elfogadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)