Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bölcsek azt mondják, hogy azok az igazi barátok, akik egymásnak őszintén megmondják a véleményüket - hibáikat is, eredményeiket is -, és egy igazi, őszinte barát mindig elfogadja ezt. Megmondom őszintén, most is csak ismételni tudom, amit akkor elmondtam, amikor az általános felszólalásoknál megszólaltam - sokak szerint elég keményen - nem ellened, hanem érted tettem Sajnos, az eddigi módosító javaslatok nyomán sem változott a véleményem - legfeljebb csak annyiban, hogy a zavaros egy kicsit még zavarosabbá vált előttem. Amikor szakembereinkkel tárgyaltunk - hoszszan és sokat -, akkor ők megerősítettek ebben. Ilyenformán előrebocsátom, hogy frakciónk továbbra is bizonytalanságban van, továbbra is fontolgatja ennek a törvénynek a megszavazását. Miről van itt szó? Engedjék meg, hogy elmondjam ezeket az aggályokat. Lehet, hogy ismételni fogom magamat, de most, a részletes vitában talán egy- két gondolatot még keményebben fogok hangsúlyozni. Továbbra sincs tisztázva előttünk a vasút, mert ismétlem: a közlekedési koncepció, aminek meg kellett volna születnie - talán most előkészületben van -, hiányzik. Nincs mire alapozni, tehát - nem folytatom. Ilyen formában a Parlament előzetes koncepciók nélkül nem döntött a vasút feladatáról, helyéről, a környezetvédelem szerepéről a közlekedés fejlesztésében; nincs meghatározva, hogy a költségvetés milyen arányban vállalja majd a vasút fenntartását és működését - tehát garanciát nem látunk: a tisztelt Házra lesz bízva a költségvetési hányados, ami lehet kevés, lehet sok Ebben az esetben, amikor már most a pályavasút és a vállalkozási, tehát a kereskedői vasút eleve szét lett választva, kérem szépen, itt nagyon nagyok az aggályaink, és nem érezzük a garanciát, éppen a pályavasút fenntartásával kapcsolatban; ismétlem: a - mintegy a törvényt megelőzve -, a pályavasút és a vállalkozási vasút máris szét van választva. (17.30) A törvény elodázza a vasút és az állam szerződéses kapcsolatát, ugyanakkor a 16-17. cikkely kapcsán - amit leginkább sérelmeztek és sérelmeznek a vasúti dolgozók; igen sokakkal találkoztam vonaton is, egyéb helyeken - mindig azt kérdezték tőlem, hogy mi lesz a kórházaikkal, amelyek a magyar vasutasok fillérpénzein épültek. Ez természetesen ilyen formában kikerül a tulajdonlásból, és a minisztériumnak a felügyelete alá rendeződik, ami nem volna talán baj, de ebben az esetben mi túlságosan is gyorsnak és hamari intézkedésnek érezzük ezt, és a dolgozóink részéről igenis sérelmesnek, és jogosan. Ilyen formában az egészségügyi ellátást sem érezzük kellően biztosítva. A mostani törvény módosításokkal együtt sem változtatott a "rövid gondolkodáson". A közlekedéskoncepció teremtette volna meg azt a lehetőséget, hogy egy nagyon fontos törvény hosszú időre időálló legyen - és azt hiszem, ez nem hangsúlyozandó a továbbiakban. Sajnos, ez az igazság. Tisztelt képviselőtársaim! Röviden még egyszer csak annyit, hogy benyújtottuk mi is a módosító javaslatainkat, koncepcionális támogatást nem kaptunk - helyesebben, a koncepcionális módosításainkra támogatást nem kaptunk. Van körülbelül 10-11 javaslatunk, ami lábon maradt, és megkapja a támogatást, azonban ezek nem lényegbevágóak. Ilyen formában - újra csak ismétlem - fönntartjuk kételyünket a továbbiakban is. Köszönöm. (Kis taps a jobb oldalon és középen.)