Kávássy Sándor (független)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden hozzáértő tudja, hogy a közbirtokosság alapintézménye a magyar mezőgazdaságnak; vagyoni állagának, javainak helyreállítása és a működtetését szolgáló szervezetek, társulatok, társaságok újjászervezése elemi érdek, ha meg akarjuk állítani a hazai állattartás vészes hanyatlását, amely épp a közelmúltban öltött képzeletet meghaladó méreteket. Ahol 1990-ben még kilométeres csordák voltak, ma már csak pár tucat az állomány, a nemtörődömség, az eléggé el nem ítélhető, sőt, kifejezetten ostoba intézkedések következtében. Ebből a nézőpontból mérlegelve elfogadom, és csak helyeselni tudom a mezőgazdasági bizottságnak az 1992. június 23-án elmondott interpellációmra adott válaszát - mind a kettőt. Ugyancsak megnyugvással veszem tudomásul, hogy az alkotmányügyi bizottság is más belátásra tért, és felismerte a közbirtokossági törvény fontosságát - amelynek nemcsak a legelőkre kell kiterjednie, hanem az erdőkre és az esetlegesen még létező más közbirtokossági javakra is. A törvény megalkotása egyebekben korántsem csak a fentiekben mondottak folytán sürgős, hanem azért is, mert egyesek a legelők felosztására és feltörésére, mások magántulajdonba vételére pályáznak. (15.00) Itt említeném meg, hogy Somogy megyében az egész országra kiterjedő mozgalmat indítottak a kérdés rendezése érdekében. Mindezzel szemben elfogadhatatlan és érthetetlen az a vakság és érzéketlenség, amellyel a szövetkezetekből kimaradt, azaz be nem kényszeríthetett parasztság tengernyi szenvedését és sérelmét kezeli a bizottság, hogy mindezekre egyetlen szava sincsen, holott a történtek orvoslását elsőrendű feladatnak kellene tekinteni. Mindebből arra kell következtetnem, hogy a bizottságnak egyetlen falusi vagy paraszt tagja sincsen. Köszönöm. (Szórványos taps a kisgazdák padsoraiban.)