Suchman Tamás (MSZP)
DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam sajnálom a legjobban, hogy az ez év nyarán, július 7- én elfogadott törvényhez módosító indítványt kellett benyújtanom. Sajnálom azért is, mert indítványommal közel azonos módosító indítvány szerepelt akkor a tisztelt Ház asztalán, azonban nem került megszavazásra. Én ezt a törvényt európai jelentőségű törvénynek tartom, és úgy gondolom, hogy eminens módon kapcsolódik a különféle nemzetközi okmányokhoz és egyezményekhez, és példamutató módon szabályozza úgy a hazánkban élő kisebbségek jogait, úgy ad jogot, miközben a többségi, a befogadó nemzet jogai nem csökkennek. Rendelkezéseiben megvédi polgárai ajkán a szót, gyermek kezében a könyvet, s engedi, hogy bábeli módon, de sokféleképpen gondolkodjanak egy dologról, a hazáról. Úgy is módosító indítványt kellett benyújtanom, s ennek története van. Július 8-án Keszthelyen, a keszthelyi hitközség régi, ősi alapítványi épületében tudós főrabbinkkal, képviselőtársammal, Raj Tamással héber nyelvoktatást szolgáló intézményt avattunk. Ez az intézmény talán 50 vagy 70 év óta az első a vidéken, s a vidéki zsidóság életében. Azért erre az időpontra tettük a felavatását, mert azt gondoltuk, hogy július 7-én, a nemzetiségi és kisebbségi törvényben, tehát a jogukról szóló törvényben a héber nyelv is a 13 védett nyelv mellett védettséget kap. Nem így történt. A közösség tagjainak, akik megérték azt, hogy Magyarországon működő, héber nyelvet is oktató intézmények vannak, óriási jelentőségű volt, s általában a vidéki zsidóság részére óriási jelentőségű volt ennek az intézménynek az átadása. A hitközség idős tagjai méltán idézhették fel magukban a felavatási ünnepélynek, Hanuka ünnepének első esti imáját: (Héberül idézi) BÓRUH ÁTO ÁDAJNOJ ELAJHÉNU MELEH HOAJLOM SEHEHEJÓNU VÖKIJMÓNU VÖHIGIÓNU LÁZMÁN HAZE. Magyarul: Áldott vagy örökké való Istenünk, a világ királya, ki életben tartottál, megőriztél, és megéretted velünk ezt a napot. S ők megérték azokat a napokat is, amikor ezekből az intézményekből elmentek a gyermekek egy gonosz varázsló pálcájának ütésére, és eltűntek. Elmentek életük utolsó bújócskájára, hogy aztán egy vizes kőpadlóról elinduljanak és feltekeredjenek a fellegekbe, a krematóriumok égő hús-, emberbűzét okádó kéményén át, hogy aztán nevek maradjanak és csillagok, melyeket meg lehet nézni és meg lehet hallani e szörnyű pavilonban, Jeruzsálem mellett a JADVASEM. Én úgy gondolom, hogy a héber nyelv oktatását nemcsak azért kérném módosító indítványommal védetté tenni, hogy eggyel szaporodjék a nyelvek védettsége, hanem azért is, mert másként nem átörökíthető, és nem megőrizhető ez a nyelv. A háború után járt egy közmondás a megmaradt zsidóság körében, hogy a sok száz, zsidóktól elnéptelenedett faluban nem lesz, aki becsukja a temetőajtót. (15.40) Ma olyan mondás járja, hogy néhány év, és a vidéki zsidóság templomaiban nem akad senki, aki héberül tudna imádkozni, vagy el tudná olvasni a Tórát. A héber ősi nyelv, írásos emlékei a XV. századig vezethetők vissza. A héber nyelv oktatását és általában az oktatást a világon először az időszámításunk szerinti 64-ben rendelte el törvény, mely törvény a zsinagógák építését is elrendelte. Számunkra, a vidéki zsidóság tagjai számára nemcsak iskolát teremtettünk Keszthelyen, hanem - s azóta is a közösség tagjai így tekintik - egy második templomot, melybe belépve BILEAM, az idegen próféta szavait ismételjük: MÁ TAJVU AJHOLEHO JÁÁKAJV MISKÖNAJSZEHO JISZROÉL, és úgy gondolom, hogy méltó is erre ez az épület. A héber nyelv nemcsak a zsidóság nyelve, de a Biblia nyelve is. 1902-ben és 1947-ben a NAS papiruszok, illetve a Holt-tengeri tekercsek, Izajás próféta, Habakuk próféta - és több mint 600 töredéket tartalmaznak, a tízparancsolat töredékeit tartalmazzák, és Mózes V. könyvének híres imáját, a SMÁ JISZROÉL kezdetű imát. Befejezésül: úgy gondolom, hogy e napirend kapcsán meg kell köszönnöm mindazoknak a kormánypárti képviselőknek a gesztusát, akik vállalni akarták helyettem ennek az előterjesztésnek az előadását. Meg kell köszönnöm azoknak a kormánypárti képviselőknek a gesztusát is, akik a zsidó ünnepek alkalmából írásban vagy szóban jókívánságaikat fejezték ki. Megmondom őszintén, hogy jólesett, és köszönöm, barátaim. Úgy gondolom, hogy a két nagy zsidó ünnep között számomra is kötelező, hogy minden jót kívánjak, és elsősorban békét kívánjak a Föld valamennyi polgárának, békességet kívánjak a magyar népnek, valamennyi honfitársamnak, az egymásnak feszülő indulat helyett az egymást segítő akarat reményét kívánjam mindnyájunknak itt a Házban. Az ország vezetéséhez erőt, de mindenképpen egészséget szeretnék kívánni a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, dr. Antall József úrnak és a Magyar Köztársaság elnökének, Göncz Árpád úrnak. És ha megengedik, boldog új évet szeretnék kívánni LÖSONO TAJVO TIKOSZÉVU VÖSZÉHOSZÉMU valamennyi zsidó hittestvéremnek. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa javaslatomat. Higgyék el azok is, akik nem értenek velem egyet, akiket nem tudtam meggyőzni, hogy a szándék és az érzések, amelyek vezérelnek az előterjesztés előadásában, tiszták és őszinték, jóllehet hogy akaratom kemény, amivel ezen az úton végig akarok menni, és egyformán az, ha vallási közösségemet, vagy honfitársaimat, vagy a magyar hazát szolgálom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)