Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első kárpótlási törvényhez benyújtott módosító indítvány általános vitájában a Kereszténydemokrata Néppárt eddig nem fejtette ki véleményét. Ezt szeretném most röviden megtenni. Mielőtt azonban ezt megtenném, engedjék meg, hogy egy-két gondolattal visszatérjek az általános vitában eddig elhangzottakra, ami nagyon érdekes és nagyon tanulságos volt. Egy-két hozzászóló morális kérdéseket vetett fel a kárpótlással kapcsolatban általában. Olyan vélemény is elhangzott, amely megkérdőjelezte a koalíció ebből a szempontból folytatott tevékenységét morális oldalról. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban itt is leszögezzem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt mindenkor erkölcsi kötelességének tartotta és tekinti ma is a múlt rendszer által okozott károk kárvallottainak valamiféle kárpótlását a lehetőségek határai között. Bármikor, amikor kárpótlási kérdés kerül előtérbe, ez a szilárd erkölcsi alapunk. Még ugyan benne vagyunk ennek az egész kárpótlásnak a sűrűjében, de azt hiszem, most már történelemként lehet elmondani, hogy ennek a kárpótlásnak egyáltalán a kezdeményezésében, lefolytatásában, sokszor felmerülő vitákban az ellenzék nem volt igazán partner, tulajdonképpen a koalíciónak kellett megvívni ezt a harcot, az alkotmányosság problémáinak a kiküszöbölését, és egyáltalán a kárpótlás menetének a biztosítását, ami egyáltalán nem egy könnyű, hanem nagyon is göröngyös út. De a koalíció mindenkor vállalta ezt a göröngyös utat, és jelenleg is vállalja, és szeretnénk a lehetőségek határai között igenis ezt a kárpótlást biztosítani. Itt az általános vitában fölmerült, és nagyon gyakran mindig újra felbukkan a teljes reprivatizáció kérdése is. Ez is idetartozó, ezért egy mondatot erre is szeretnék fordítani. Mivel az az alapunk, hogy a kárpótlás szükséges, de csak a lehetőségek határai között, ebből következik az, hogy a reprivatizáció semmiképpen nem tartozik a lehetőségek birodalmába, a jelenlegi átmeneti magyar helyzetben gazdasági oldalról is tekintve teljesen lehetetlen. Ezért, habár annak is lenne erkölcsi alapja, végül is a koalíció még a törést is kockáztatva - ugye ismeretesek, ezek is már történelmi tények - arra az álláspontra helyezkedett, hogy teljes reprivatizáció nem, de a lehetőségekhez képest a részleges kárpótlás igen. Nos, ebbe a gondolatkörbe illik bele ez a törvénymódosítás, amelyről most már konkrétan szeretnék véleményt mondani. Mivel erkölcsi felfogásunk ilyen, amilyet elmondtam, ennek alapján ezt a törvényjavaslatot mi mindenképpen támogatjuk, hiszen beleillik ebbe a menetbe. Azt is örömmel üdvözöljük, és ezt szakértők is alátámasztották, hogy az ominózus 24. �-nak az alkotmányossági problémáját ez a törvényjavaslat megoldaná. Ez reméljük, hogy bekövetkezik, és ha igen, akkor ez mindenképpen pozitívum. Azért is üdvözöljük a törvényjavaslatot, mert olyan gazdasági összefüggése van, amely már nemcsak önmagában mint kárpótlás tekintendő, hanem amely a gazdaságba valamiféle vérkeringést tud belevinni. Ismeretes, hogy a javaslat úgy szól, hogy kárpótlási utalványt vezetnek be, amelyet akár egyéni, akár többségi részesedéssel működő társas vállalkozásokhoz lehet bevinni. Tehát ez egy bizonyos fokú gazdasági nyitást is jelent. Ugyanakkor az általános támogatásunk mellett el kell mondanunk a fenntartásainkat is, és arra kérjük a tisztelt Házat, s különösen a bizottságokat, hogy ezeket vizsgálják meg, és legyenek erre tekintettel. Ezek a fenntartások a következők. Ismeretes, hogy a kárpótlási jegyek már jelenleg is igen jelentős árfolyamveszteséggel bírnak, és amennyiben ez a kör még tovább hígul, növekszik, akkor nyilván az árfolyamveszteség tovább fokozódhat. Tehát ilyen szempontból az életbelépés növeli ezt a problémát. Ugyanakkor van megoldás is, és az árfolyamveszteségnek az ellensúlyozására teljesen kézenfekvő a megoldás: a kínálatnak a megfelelő növelése. Mert amennyiben a kínálat megfelelően növekszik, akkor ez pozitív hatást tud gyakorolni az árfolyamok alakulására. (18.10) Tehát ugyanakkor - miközben ezt esetleg a tisztelt Ház el fogja fogadni - kérjük, hogy mindazok, akik ebben illetékesek, gondolkozzanak azon, hogy lehet ezt egyensúlyozni, hogy ne legyen ennek a hatása olyan, amelyik tulajdonképpen negatív és nem várt. Tehát ellentétes lenne a kezdeményező által képviselt szellemmel. A másik ilyen probléma a mezőgazdasággal való összefüggés. Ez is fenntartásunk, hogy meg kell vizsgálni, hogy a mezőgazdaságban már folyamatban lévő kárpótlási folyamatot ez hogy befolyásolja a földalapok tekintetében. Ismeretes, hogy az alkotmányossági problémát is az okozta, hogy a mezőgazdaságot kiemelten kezelte a kárpótlási törvény 24. �-a 1 millió forint határig. Most ez a javaslat kiterjesztené ezt a lehetőséget más formában valamennyi gazdasági szférára. De ugyanakkor a mezőgazdaság helyzetét - különös tekintettel a földalapokra - itt meg kell vizsgálni, és erre tekintettel kell lenni. A másik fenntartásunk egyáltalán a fedezet kérdése és a költségvetéssel való összefüggés. Mi örömmel vettük tudomásul, hogy a Kárpótlási Hivatal a költségvetési bizottság ülésén úgy nyilatkozott, hogy ez befogadható és kezelhető. Tehát ilyen értelemben ez megoldott. De ugyanakkor nyilvánvaló dolog, hogy arra kell törekedni, hogy ez az államháztartást ne terhelje meg túlságos mértékben. Végül az utolsó fenntartásunk, illetőleg javaslatunk, hogy legyünk ezekre tekintettel, hogy amennyiben elfogadásra kerül ez a jó szándékú kezdeményezés, ez a kárpótlás egész menetét nehogy megzavarja. Nyilvánvalóan kitolja, és kitolja a Kárpótlási Hivatal tevékenységét is, de ezzel együtt mindenképpen pozitív, ha ezekre a fenntartásokra megfelelő válasz adódik, akkor mindenképpen pozitívan üdvözöljük magát a kezdeményezést, azt, hogy a kárpótlás köre kibővül, azt, hogy az alkotmányossági probléma megoldódik, mert ha mindez igaz, akkor egy nagyon jó törvényjavaslat, amit szívvel-lélekkel támogatunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)