Zsiros Géza (EKgP)
DR. ZSIROS GÉZA (FKgP): De én értem a kérdést, nagyon is értem, éppen erről szól a történet, hogy azok a számítások, amivel kapcsolatban neki aggodalmai voltak, ilyen szempontból nem kellően alaposak. (Pál László: Megint másról beszélsz!) Nem biztos, hogy másról beszélek, ez mindjárt kiderül a következő részből is. Abban pedig alapvetően vitában vagyunk egymással, hogy ki fizet a kárpótlási folyamat során. Mert amit elmondott, abból az tűnt ki, hogy a mostani állampolgárok fizetnek. Szerintem meg azok az állampolgárok fizetnek igazán, akiknek elvették a tulajdonát, mert 1400 milliárd forint értéket vettek el tőlük összesen, és most itt 100 milliárdos bocsánatkérés van, ami még a 10%-ot sem éri el. Úgy is meg lehet közelíteni, és senki nem akadályozott volna meg bennünket abban, ezért én nem akarom az ellenzéket hibáztatni természetesen, hogy ezt az állami tulajdon terhére és nem pénzzel és mással rendezhettük volna, és ez egyfajta privatizáció lett volna. Csak úgy tűnik, hogy a régi tulajdonosok és azok örökösei nem mindenkinek voltak szimpatikusak a politikai közéletben. Másfelől (Dr. Géczi József Alajos: De ezt akkor kellett volna csinálni! - Pál László: Unokák is lesznek, nemcsak nagyapák! - Juhász Pál: Nem volt kötelező beadni az igénylést! - Dr. Szabó Lajos: Nem kötelező! Le lehet mondani! - Zaj.)_ Igen, nem volt kötelező beadni az igényt, Juhász Pálnak ebben teljesen igaza van, és Grál-lovagként lemondhatott az állam javára természetesen. Teljesen egyetértek abban Pál László képviselőtársammal - bármennyire hihetetlen -, amikor azt mondja, hogy ne ezen az úton keressük a kárpótlás alkotmányossági problémájának megszüntetését. Kérem, semmi akadálya, ne legyen degresszió, legyen egy teljes körű kártalanítás, és akkor nincs semmi probléma. Én azt tudom, hogy ő ezzel természetesen nem ért egyet, természetesen szíve joga. Az más ügy, hogy mi hol követtünk el hibát, hogy ezt nem sikerült elérnünk. Köszönöm szépen.