Szabó Lukács (MIÉP)

1993. szeptember 19.

SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a független képviselők ezen törvénymódosító javaslata nem született volna meg, akkor ki kellett volna találni. Ki kellett volna találni más képviselőknek. (18.50) Mégpedig azért, mert amikor 1991-ben módosítottuk a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényt, akkor mi, beavatatlan képviselők, akik megszavaztuk ezt a törvényt, a legtitkosabb álmunkban sem gondoltunk arra, hogy mi zajlik a háttérben, hogy miért lett ilyen sürgős ennek a törvénynek a beterjesztése a Ház elé. Annak ellenére nem tudtuk meg, hogy a háttérben akkor már bizonyos erők működtek annak érdekében, hogy olyan székházakhoz juthassanak, ami bár egy korábbi megállapodás alapján járt nekik, viszont azt nem a működésükre kívánták felhasználni, nem arra kívánták felhasználni, hogy a pártok elhelyezést nyerjenek, hanem készpénzzé akarták tenni. A FIDESZ és az MDF titkos összekacsintásának lett végül is az az eredménye, hogy ez lóhalálában a Parlament elé került. Mint ahogy mondtam, a független képviselők indítványát csak üdvözölni lehet. Azonban kevés, kevés az, amit kérnek, mert a FIDESZ és az MDF ékesen bebizonyította azt, hogy nincs szükség a pártoknak olyan mértékben a székházakra, mint amilyen mértékben azt annak idején megkapták és igényelték. Nincs szükség rá, mert ha szükség lett volna, akkor beköltöztek volna abba, és ott működnének most is, de kiválóan lehet az egy juttatott és birtokba és tulajdonba adott székházból irányítani mind a Magyar Demokrata Fórumot, mind pedig a FIDESZ-t. Ha megelégednénk a független képviselők indítványával, abban az esetben az következne, hogy nyilvánvaló módon a jövőben is fognak pártok alakulni, jönnek, mennek, megszűnnek, és minden párt jogosan követelné, hogy ő is kapjon székházat tulajdonba, mert bár egyszeri és megismételhetetlen aktus volt a székházak tulajdonba adása, de hát milyen jogon, milyen alkotmányos jogon lehetne megtagadni egy újonnan alakuló párttól azt, hogy ő is székházat kapjon, és tulajdonba kapja a székházat. Ezt nekem kell elmondani, aki esetleg egy új alakuló pártnak és egy bejegyzett pártnak a tagja vagyok, aki viszont még nem kapott székházat tulajdonba. Tehát azt gondolom, hogy az én számból hitelesebb lesz, mintha már több milliárd értékű székházban laknánk vagy már több milliárd értékű székházat eladtunk volna. Az a kérdés, hogy az országgyűlési képviselők tudatában voltak-e annak, hogy milyen célra lesznek felhasználva a székházakból befolyt összegek. Az a kérdés, hogy a magyar társadalom akarja-e valamennyi pártot abban a kegyben részesíteni, hogy egyenként többmilliárdos székházzal ajándékozza meg őket, és azt természetesen szabadon felhasználhatják ezek a pártok. Vajon az országgyűlési képviselők fel lettek-e világosítva arról és egyetértenek-e azzal, hogy egy szegény ország egyik nagy reményű ellenzéki pártjának például luxusautó-kölcsönzőt ajándékozzon vagy egy másik pártját pedig 800 millió forint készpénzzel ajándékozzon meg. Nyilvánvalóan ennek a pénznek csak egy sorsa lehet, hogy a közelgő választási kampány során az egész ország plakátokkal lesz körberagasztva belőle, tehát az ország körbe lesz szemetelve. Egy szegény ország megengedheti-e magának azt, hogy a saját beszemetelésére milliárdokat áldozzon? Mind a FIDESZ, mind pedig az SZDSZ (Hodosán Róza: Ne keverjen össze minket!) - elnézést: MDF közösen kaptak székházat. Egy fedél alatt általában házaspárok vagy élettársak szoktak lakni, mert különben nemigen szoktak megférni egymás mellett. Ez lehet így is, lehet, hogy nem így van. De mindenesetre, ha így van, akkor célszerű ezzel a nagy nyilvánosság elé kiállni és be is jelenteni a frigyet, mert most úgy tűnik, hogy az ország a hozományt már megadta, ezzel szemben még a nagy nyilvánosság előtt tagadjuk a házasságot. Ugyanebbe az irányba mutat az is, hogy a kormányfő a közelmúltban kinyilvánította, kinyilatkozta, hogy kisebbségben nem kíván kormányozni. A kérdés: joga van-e ennek az országnak megtudni azt, hogy ebben a pillanatban kisebbségi kormányzat van-e vagy a FIDESZ segedelmével többségi kormányzat van? S ez, sajnos, mind a közös székházakcióra vezet vissza. (Zaj.) Az a kérdés, hogy megengedheti-e ez a társadalom magának az ilyen ajándékozást. Akarja-e a társadalom minden alakuló pártnak a többmilliárdos támogatást megadni? Én attól tartok, hogy nem. De akinek ettől függetlenül kétségei lennének, azt javaslom, hogy talán célszerű lenne népszavazást kezdeményezni. Természetesen abban az esetben, ha a népszavazás úgy dönt, hogy minden pártot fel-felruház ilyen jogokkal, és minden megszűnő pártnak pedig nem kell elszámolnia a vagyonával - ugyan már egy népszavazás kezdeményezése volt bizonyos ellenzéki pártok részéről, és hogy ezt az MSZMP, MSZP hogy hajtotta végre, ezt valószínűleg valamennyien tudják. Összefoglalva annyit tudok mondani, hogy a Magyar Igazság-frakció támogatja a független képviselők indítványát, de szükségesnek tartjuk azt, hogy mindenképpen benne legyen az a korrekció, hogy valamennyi párt székházát államosítsuk, a szükségletnek megfelelően a működésükhöz kapják meg a székházakat, de tulajdonukba ne adjuk. Van olyan párt, amelynek eddig a tulajdonában volt, ne felejtkezzünk el róla, amelynek a tulajdonában vannak még a megyei székházak is, mert az MSZP még a mai napig nem adta le, és az MSZP tudtommal nem egy kivételezett párt, hanem egy párt a sok közül. Tehát valamennyi párt esetén szükséges az államosítás. Ha a párt megszűnik, akkor adják vissza az országnak a székházat, az újak pedig kapják meg, de tulajdonként ne rendelkezhessenek vele, mert különben más vállalkozásokba fog átmenni ez a pénz, illetve az ország lesz belőle teleszemetelve. Attól tartok, hogy egyetlenegy pártnak sem lehet - amelyik az ország építését tűzte a zászlajára - ez a célja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)