Eörsi Mátyás (SZDSZ)

1993. szeptember 19.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nagyon rosszul működik a Parlament. Számtalan olyan törvényjavaslat van a Ház asztalán, amely az ország lakosságának százezreit érinti, a mindennapjaikat súlyosan befolyásolja, és ezeket a törvényjavaslatokat úgy tárgyaljuk, hogy a Kormány még be sem terjeszti, már elkezdjük ezeknek a tárgyalását, nem várva meg azoknak a véleményét, akikről ezek a törvényjavaslatok szólnak. Rosszul csinálja ezt a Parlament, mert várni kéne, míg ezek a törvényjavaslatok beérnek, s nem szabadna ezeket a rendkívül fontos javaslatokat azonnal tárgyalni. Vannak azonban olyan javaslatok, amelyek megítélésem szerint nem tűrnek időmúlást. Ilyen például ez a FIDESZ-SZDSZ - már én is SZDSZ-t mondok (Derültség.) -, FIDESZ-MDF székházszerzési akció, amelynek a kivizsgálását Maczó Ágnes javasolta. Megítélésem szerint nagy hibát követett el a Ház, megkockáztatom, hogy a Ház vezetése, amikor ezt a törvényjavaslatot nem azonnal tűzte napirendre, a Ház nem azonnal kezdett el foglalkozni ezzel az üggyel. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert - mint köztudott - a FIDESZ azt állítja, hogy a székházvétel, a székházmegszerzés és -eladás körül őt semmifajta törvénytelenség nem terheli. Ha pedig ez igaz, a FIDESZ-nek ebben igaza van, akkor derüljön ki ez minél gyorsabban, bizottság állapítsa meg, hogy nem történt törvénytelenség. Ha pedig a FIDESZ rosszul ítéli meg ezt a helyzetet, és kiderül, hogy mégiscsak történt törvénytelenség a székháztranzakció során, akkor ezzel sem érdemes az ország közvéleményét várakoztatni, derüljön ki a dolog minél előbb. Tehát jobb lett volna, hogyha a Ház már akkor elkezd foglalkozni ezzel az üggyel, amikor Maczó Ágnes képviselőtársam ezt az indítványát tette. Nos, hadd bocsássam előre, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt az indítványt, bár nem kis mértékben más megfontolásból, mint ahogy azt most Maczó Ágnestől hallottuk. Ugye, Maczó Ágnes expozéjából úgy tűnt, hogy Maczó Ágnes eleve elmarasztalja a FIDESZ-t, úgy beszélt a FIDESZ-ről, mint egy olyan pártról, amely már tényszerűen törvénytelenséget követett el. Én pedig azt gondolom, hogy ennek a bizottságnak épp az lenne a feladata, hogy állapítsa meg, hogy vajon törvényesen vagy pedig törvénytelenül járt-e el a FIDESZ. Rendkívül fontosnak tartom, mind a mai politikai közélet iránt érdeklődők, mind pedig a jövő szempontjából, hogy ez az ügy ilyen vagy olyan módon, de mindenféleképpen megnyugtató módon lezáruljon. Az alábbiakban szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy milyen indokok szólnak amellett, hogy az SZDSZ támogassa ezt a határozati javaslatot. Tájékoztatom önöket egy látszólagos dilemmáról, ami az SZDSZ előtt áll, és foglalkoznék azokkal az esetleges ellenérvekkel is, amelyeket már hallottunk, amelyek esetleg a bizottság felállása mellett szólnának. Végül pedig mindenféleképpen szeretném meggyőzni FIDESZ-es képviselőtársaimat arról, hogy helytelenül járnak el, mint ahogy helytelenül jártak el a bizottsági szavazás során, amikor nem támogatták ezt az indítványt, és arra szeretném őket rávenni, hogy szavazzanak igennel, amikor erről a határozati javaslatról szavazni fogunk. Mindenekelőtt tehát erről a látszólagos dilemmáról egypár szót. Amikor ez év tavaszán ez a székházbotrány kipattant, akkor nagyon sok barátunk keresett meg bennünket azzal, hogy vajon az SZDSZ hogyan áll hozzá ehhez a kérdéshez, hiszen köztudott, hogy az SZDSZ és a FIDESZ között szövetségi kapcsolat áll fenn, tehát azt a kérdést szegezték nekünk, hogy az, hogy a FIDESZ rossz hírbe keveredett ezzel a tranzakcióval, vajon az SZDSZ számára kellemes vagy pedig kifejezetten kellemetlen. Nos, elismerhetjük, hogy ennek a hírnek valóban egy cseppet sem örültünk. A FIDESZ valóban az SZDSZ-nek egy stratégiai szövetségese. Ez a stratégiai szövetség elsősorban azon alapszik, hogy a két párt politikai programja rendkívüli módon hasonlít egymáshoz, tehát úgy gondoljuk, hogyha a két párt jól szerepel a választásokon, akkor a programjaikat egy koalícióban jól fogják tudni végrehajtani. Azt is kár lenne tagadni, hogy az SZDSZ soraiban ülő képviselőknek - és ez igaz jómagamra is, tehát nekünk - a legtöbb és legjobb személyes barátunk a FIDESZ padsoraiban ül, tehát ez is - ha tetszik - indokolttá teheti ezt a kérdést. Mégis szeretném a tisztelt Háznak határozottan leszögezni, hogy ez a dilemma látszólagos. Ugyanis éppen az a tény, hogy a FIDESZ az SZDSZ-nek stratégiai szövetségese, és éppen az a tény, hogy az SZDSZ és a FIDESZ tagjai között személyes kapcsolatok is fennállnak - mégpedig pozitív személyes kapcsolatok is fennállnak -, indokolja azt, hogy az SZDSZ ne csak egyszerűen megszavazza ezt a javaslatot, hanem követelje a Háztól, hogy ez a javaslat napirendre kerüljön, a vizsgálóbizottság álljon fel. Az SZDSZ ugyanis azt gondolja, hogy alapvető érdeke az SZDSZ-nek, alapvető érdeke a FIDESZ-nek, alapvető érdeke a magyar Parlament egészének, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy a székházügy kapcsán valójában történt-e valamilyen törvénytelenség, történt-e bármilyen stikli ebben az ügyben. Engedjék meg, hogy elmagyarázza, hogy miért szeretnénk rávenni a FIDESZ-t arra, hogy ebben az ügyben igennel szavazzon. Egy ilyen típusú kellemetlen ügy, mint ami a FIDESZ-t érte, általában kétféleképpen zárulhat. Vagy elfelejtődik az ügy, vagy pedig egy nagyon alapos vizsgálat tud választ adni azokra a kérdésekre, amelyek itt felmerülnek. Nos, ami az elfelejtést illeti, én nem igazán hiszek benne. Ajánlom képviselőtársaim figyelmébe azt a tényt, hogy már több hónap eltelt a székházügybotrány kirobbanása óta, és a közvélemény csak nem tud megfeledkezni erről a dologról, számtalanszor merülnek fel képviselői gyűléseken erre vonatkozóan kérdések. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét egy nem régi történeti tényre, hogy Antall József miniszterelnök úr két éven keresztül tagadta az ország nyilvánosságának, hogy létrejött volna közte és Pozsgay Imre között egy megállapodás abban, hogy az MDF a köztársasági elnöki posztot Pozsgay Imre kezére játssza. Két éven keresztül sikerült fenntartani azt a látszatot, hogy ilyen megállapodás nem jött létre, de a közvélemény nem tudott napirendre térni az ügy fölött, s ma már minden csecsemő és aggastyán előtt világos, hogy ilyen megállapodás létrejött, tehát a közvélemény nem felejtette el azt az ügyet, ami számára egy politikai kérdésben fontos volt. Én egyszerűen nem gondolom, hogy a FIDESZ-es képviselőtársaim és barátaim ép ésszel gondolhatják azt, hogy önmagában, automatikusan egy ilyen típusú ügy lekerül a napirendről, különös tekintettel arra, hogy egy éven belül, sőt lassan fél éven belül választások lesznek. Rosszul teszi tehát a FIDESZ, ha felejtésre játszik, főképpen akkor, hogyha komolyan gondolja azt, amit mond, hogy az ügylet törvényes volt, hiszen ebben az esetben valóban van más megoldás is előtte. Ha a FIDESZ törvényesen járt el, akkor a bizottság nyugodtan felállhat, és ebben az esetben a FIDESZ képviselői a bizottságot bármikor meggyőzhetik arról, hogy semmifajta aggály nem merülhet fel a székháztranzakciókkal kapcsolatban. Térjünk azonban vissza arra a kérdésre, hogy vajon egy bizottsági vizsgálat nélkül megnyugtatóan megállapítható-e az, hogy az ügylet törvényes volt vagy pedig törvénytelen. A napokban, még a múlt héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem egy hatpárti tv-vitában Kaposvárott, két órán keresztül folyt. Az egyik nézői kérdés arra irányult, hogy az SZDSZ-nek mi a viszonya a FIDESZ székházügybotrányhoz. Ez csupán adalék persze ahhoz, hogy a közvélemény hogy feledkezik meg az ilyen típusú ügyekről, és hogy nem. Még egyszer mondom: ez spontán nézői kérdés volt. Azonban a kérdés az, hogy a FIDESZ képviselője ezen a vitán hogyan reagált az ott elhangzott kérdésre. Nos, a FIDESZ jelen lévő képviselője azt találta mondani, hogy ő azért nem támogatta a bizottság ülésén a határozati javaslatot, mert az Állami Számvevőszék már megállapította - mondta a FIDESZ képviselője -, hogy nem történt az ügyben törvénytelenség. (19.20) Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha a FIDESZ-t lebeszélném arról, hogy a felejtésre játsszon, akkor még inkább lebeszélném arról, hogy a félrevezetésre játsszon. Ugyanis - ahogy én tudom - az Állami Számvevőszék legfeljebb azt állapította meg ebben a kérdésben, hogy azt az összeget, amely a FIDESZ számlájára befolyt az eladás folytán, ezt a FIDESZ helyesen vagy pedig helytelenül könyvelte el. Mégpedig a kérdés úgy merült fel, hogy melyik évben kellett könyvelnie, az elmúlt évben vagy pedig már ebben az évben. Tegyük egyébként hozzá: az Állami Számvevőszék megállapította, hogy az ügyben joghézag áll fenn, nem lehet tudni, hogy pontosan mi a helyes megoldás. Ezért szerintem az Állami Számvevőszék igen korrektül járt el, amikor ebben az ügyben nem marasztalta el a FIDESZ-t. Tehát abban az ügyben, hogyan könyvelte el a befolyt 700 millió forintot. Mindebből tehát számomra az következik, hogy a legfontosabb aggályok, hogy maga a tranzakció törvényes volt vagy nem volt törvényes, nem szűntek meg. A legfontosabb érveink azonban még hátravannak, és ezek közül az első szintén magával a törvényességgel függ össze. Amikor a székházügy kipattant, a FIDESZ képviselői sok helyütt kifejtették azt, hogy a székházügylet törvényes volt, azzal kapcsolatban legfeljebb morális aggályok merülhetnek fel. Nekem a leghatározottabb meggyőződésem, hogy egy politikai pártnak, ha tesz vagy nem tesz valamit, igen csínján kell bánnia azzal, hogy a cselekedeteit kizárólag a törvényességgel magyarázza. Képzeljünk el egy férjet, aki a válása előtt minden vagyonát átruházza a testvérére, az állását papíron feladja, semmi pénze nincsen. Utána elválik, s a felesége, aki négy gyereket nevel, semmifajta tartásdíjhoz nem jut. Ez a férj talán kettétárhatja a kezeit és mondhatja, hogy kérem szépen, a törvényeknek megfelelően jártam el. Tisztelt képviselőtársaim! Mit gondolunk erről a férjről? Helybenhagyjuk-e az eljárást pusztán azért, mert a törvények formális értelmezése alapján valami olyat tett, amit számára a törvény tényleg lehetővé tett. Szeretnék azonban a politikai életből is példát hozni, nemcsak a köznapi életből. Ha a Kormány a törvényi előírásokat, az előírások betűit betartva pártkáderek százait vagy talán ezreit állítja zsíros állami állások élére, s ezzel még azt is vállalta, hogy prosperáló vállalatokat tönkretesz, lásd a Hungaroton ügyét, vagy ha a Kormány, amely törvényesen privatizál, a törvény értelmében azt csinál, amit akar, nem lehet tudni, hogy mennyiért adta el a vállalatokat, az Állami Vagyonügynökség úgymond törvényesen 28,8 millió forintot jogosult kifizetni Csurka István képviselőtársamnak, aki ezért semmit nem tesz, ez mind, képviselőtársaim, formálisan törvényes. Rendben van ez így? Én azt gondolom, hogy ha belegondolunk ebbe, hogy megfelelő érv-e önmagában a törvényességre való hivatkozás, akkor nagyon könnyű választ kapunk. Ha pusztán csak arra gondolok, hogy az Antall-kormány fennállásának három éve alatt hányszor próbálkozott meg azzal, hogy a törvényesség igen átlátszó lepedőjével takaródzzék, akkor én azt kell, hogy mondjam, hogy a fiatal demokraták is rosszul teszik, hogyha érvrendszerüket, érvelésüket ezzel elintézettnek látják. De továbbmegyek. 1994-ben a fennálló kormánynak nemcsak törvényesen eljáró, hanem minden tekintetben tiszta erkölcsű kormánynak is kell lennie. Ez az, amiben az 1994-ben felálló kormánynak világosan és az első pillanattól kezdve világosan kell különböznie a jelenlegi Kormánytól. 1990 óta mondogatjuk, hogy az intézményi garanciákban hiszünk csupán, és csak az valósíthatja meg az átlátható számonkérő kormányzást, ha az Országgyűlésnek módjában áll ellenőriznie a Kormányt. Hányszor, de hányszor próbálkoztunk azzal, hogyha a Kormány valamilyen tekintetben nem megfelelően jár el, létrehozzunk egy vizsgálóbizottságot. Kövér László, aki ma a FIDESZ frakcióvezetője, és később Szent-Iványi István egymástól függetlenül javasolták, hogy álljon föl egy parlamenti vizsgálóbizottság a kalasnyikovügy kivizsgálására. A világkiállításal kapcsolatos tisztázatlan kérdések ügyében Pap János FIDESZ-es képviselő számos SZDSZ-es képviselővel, érdekesség kedvéért említem meg, hogy Gyurkó János jelenlegi miniszterrel együtt javasolta egy vizsgálóbizottság felállítását. A költségvetési törvény kihirdetése anomáliáinak kivizsgálására Orbán Viktor - ma a FIDESZ elnöke - tett javaslatot. Hasonlóan több ellenzéki képviselő tett javaslatot az október 23-i ünnep megzavarásának kivizsgálására. Mind-mind, képviselőtársaim, törvényes ügyekről volt szó, a Kormány a törvény betűjét betartva járt el. Ezekben az ügyekben mindig azért harcoltunk vállt vállnak vetve, hogy a vizsgálóbizottság fölállhasson, és megállapíthassa, hogy a törvény betűjén túl követett-e el a Kormány valamilyen hibát vagy pedig nem követett el. Sajnos, az MDF, a KDNP és a Kisgazdapárt képviselői minden alkalommal leszavazták ezeket az indítványokat. Miért? Nyilvánvalóan azért, mert féltek a vizsgálat eredményétől. Féltek attól, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság megállapítja, a Kormány valóban súlyosan elmarasztalható ezekben az ügyekben. Ha tehát visszatérünk arra a kérdésre, hogy az SZDSZ hogyan áll hozzá a határozati javaslathoz, a következő a válaszunk: támogatjuk a javaslatot, mégpedig azért, mert meggyőződésünk, hogy egy ilyen helyzetben egy liberális párt nem akadályozhatja meg, kifejezetten támogatnia kell egy, ezúttal az ő tevékenységét vizsgáló bizottság felállását. Kivált támogatnia kell akkor, hogyha a választókkal azt kívánja közölni, hogyha 1994-ben ő kerül hatalomra, akkor meg fog változni a hozzáállása a vizsgálóbizottságokhoz, másképpen fog eljárni, mint az MDF, hajlandó lesz megszavazni a saját magával szemben fönnálló vizsgálóbizottságokat is. Sajnos, az elmúlt három év arra volt példa, hogy a hatalom képviselői nem voltak hajlandók a saját ellenőrzésüknek lehetőséget adni. Bíznunk kell abban, hogy 1994-től ez a dolog megváltozik, de erre a világos teret már ma meg kell adnunk. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt magyarázzam meg azt, hogy az eddigi felszólalásomban miért csak a FIDESZ-szel foglalkoztam, az MDF-fel miért nem, hiszen valóban itt egy MDF-FIDESZ székházbotrányról volt szó. Nos, azért nem, mert az MDF-fel szemben nekem már semmilyen illúzióim nincsenek. Az MDF képviselői az eddigi három év során minden alkalommal minden ilyen típusú vizsgálóbizottság fölállását megszavazták, de a FIDESZ egy liberális párt, a FIDESZ stratégiai szövetségesünk, nem ritkán barátunk, tehát velük szemben valóban magasabbra állítjuk a mércét. Támogatjuk tehát a javaslatot, de nem abban a formában, ahogy azt Maczó Ágnestől hallottuk. Ugyanis Maczó Ágnes azt javasolta, hogy a vizsgálóbizottságban a FIDESZ és az MDF képviselői ne vehessenek részt. Mi a magunk részéről ezt nagyon határozottan ellenezzük, mert azt gondoljuk, hogy a két érintett párt nélkül felálló bizottság nem tehet mást, mint elmarasztalja a pártokat. Mi pedig a valóságra vagyunk kíváncsiak. Azt szeretnénk, hogy a FIDESZ és az MDF képviselői igenis vegyenek részt a bizottság munkájában, ott fejtsék ki az ügy törvényességével kapcsolatos saját érveiket, s a bizottság ezt majd végighallgatva meggyőződésem szerint egy bölcs döntést fog hozni. Még egyszer: az SZDSZ azért támogatja ezt az indítványt, mert az ügyben semmi más nem érdekli, mint maga a valóság. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)