Boros László (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elérhető közelségbe került a döntés, melynek alapján végre megszülethet a munka világa szereplőinek oly régóta várt törvénye, mely a munkavégzés biztonságáról és egészségvédelméről intézkedik, feloldva a jelenlegi exlex állapotban rejlő bizonytalanságokat. Mielőtt mondandóm lényegi részére rátérnék, kérem, engedjenek meg egy megjegyzést. Mikor a Kormány benyújtotta a törvénytervezetet, széles körű egyeztetéseket folytattam a témakör alapos ismerőivel, a szakemberekkel. Mindannyiuknak az volt a véleménye, hogy bár a tervezet lehetne jobb is, sürgősen el kellene fogadni, mert nagyon nagy szükség van rá. Ennek érdekében a Kormány még a kivételes eljárás lefolytatására is tett puhatolózó lépéseket, igaz, ehhez az ellenzék érthető okokból nem járult hozzá. Akkoriban kifejtettem abbéli véleményemet, miszerint nem az eljárás módja, hanem a Kormány szándéka dönti el, mikor lesz elfogadott törvény. Mert ha a kivételes eljárás igénye valóban a gyors elfogadásra, nem pedig a tervezet kritikájának képviselőcsoportonkénti egy felszólalóra történő korlátozására irányul, akkor az események nem az ismert módon és ütemben alakultak volna. Az általános vita annak rendje és módja szerint lezajlott, ám azóta teltek- múltak a hónapok, és nincs tudomásom olyan kormányzati kezdeményezésről, mely a szükséges bizottsági munka sürgetésére irányult volna. Ezzel szemben a házbizottság ülésén az MSZP képviselői többször sürgették a téma mielőbbi tárgysorozatba vételét, természetesen a bizottsági döntéseket követően. Úgy aztán a tervezett július 1-jei hatálybaléptetés fél évet csúszik, mindenkinek lelke rajta, aki részes a késedelemben. Képviselőtársaim! Az általános vitában már szóltam róla, mi a gondom a törvényjavaslat címével. Változatlanul vallom, hogy a munkán nincs védeni való, hanem a munkát végzőkön. Nem vitatkozva a tudós Akadémia nyelvhelyességi elemzésének megalapozottságával, meggyőződésem: a munkavédelem kifejezés éppen olyan értelmetlen, mint a tűzvédelem. Ezért javasoltam, hogy a törvény címe A munkavégzés biztonságáról és egészségvédelméről legyen. Feltételezem, hogy a bizottsági jelentés rendkívül alapos és szakszerű készítőjének is annyira tetszik a javaslat, hogy szokatlan módon nulla sorszámmal látta el. Bízva képviselőtársaim felismerőképességében, kérem, ne az eredeti címet támogassák. Higgyék el nekem, a munkán nincs védeni való. A munkavédelem kifejezés hallatán ugyan egyre gondolunk, de nem arra, amit a szó ténylegesen jelent. A jelentés 134. pontjában található javaslatom lényege, hogy a veszélyforrások elleni védekezés módjának megválasztása és megállapítása során a munkáltató kötelezettsége ne csak a törvény előírásainak figyelembevételére, hanem a munkavállalók, illetve képviselőik véleményének kikérésére is terjedjen ki. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, nem egyetértési, hanem véleményezési jogot kérek. Ezért nem értem a bizottságok és az előterjesztő elutasító magatartását. Úgy vélem, e módosítással nem csorbulnak a munkáltató jogai, viszont döntése kialakításánál támaszkodhat a munkavállalók véleményére is. Talán nem kellene félni a véleménykéréstől, esetleg annak tartalmától, különösen akkor, ha annak figyelembevételére nincs kötelezettség. Hölgyeim és uraim! A jelentés 182. pontjában tett javaslatom egyik fele beépült a gazdasági bizottság 181. pontban szereplő javaslatába. Itt a 61. � c) pontjának kiegészítéséről van szó. Ez a pont tételesen sorolja, mi mindent köteles biztosítani a munkáltató munkavállalója számára a munkavégzéshez. Abban egyetértés van köztünk, hogy nem elegendő a tisztálkodószerek biztosítása, ha nincs tisztálkodási lehetőség. Miután a javaslat e részét nemcsak a bizottságok, hanem az előterjesztő is támogatja, indokaimat nem részletezem, hanem kérem az önök támogatását. Ugyanakkor változatlanul fenntartom, hogy ne csak a védőeszközök, hanem a védőruházat biztosítása is legyen kötelező a munkáltató számára. Ez számomra nyilvánvaló, és pontosan megegyezik az eddig volt gyakorlattal. Természetesen más szakmákból nem tudok példálózni, de a sajátomból, az építőiparból számos olyan munkafolyamatot említhetnék, melyek során a munkáltató minden esetben biztosította a védőruházatot. Úgy gondolom, nem a felsorolás a fontos, hanem annak felismerése, milyen anyagi terheket róna egy rossz döntés a munkavállalókra, ha ugyanis a védőruházat megkövetelése a munkáltató joga, annak beszerzése a munkavállaló kötelezettsége, nem nehéz levonni a végső következtetést. Arról nem is beszélve, a munkavállaló - ismerve a védőruházati ellátottságot - sokszor nincs is abban a helyzetben, hogy beszerezze a védőruházatot. Az pedig már csak hab a tortán, hogy akad olyan védőruházat is, melyet akár más-más munkavállaló is használhat esetenként, ha az a védőruházat a munkáltató raktárában található. Azt hiszem, ezek az érvek elegendőek a helyes döntés meghozatalához, mely javaslatom támogatása. Tisztelt Ház! A jelentés 190. pontjában a 67. �-t új bekezdéssel kívánom kiegészíteni. Egyetértek azzal, hogy három évvel a munkabaleset bekövetkeztét követően a munkáltató már ne legyen köteles a baleset bejelentésére, kivizsgálására és nyilvántartásba vételére, valamint - mindebből logikusan következően - a következmények, a felelősség viselésére. Egyetértek, egyetlen kivétellel. Nevezetesen, ha bizonyítható a munkáltató kényszerítő ráhatása a balesetben résztvevő sérült, a tanúk elhallgattatásában. Erre az esetre javaslom a munkáltató időkorlát nélküli felelősségének törvénybe foglalását. Úgy gondolom, e törvénybe foglalás nemcsak a munkavállalók, hanem a munkáltatók érdeke is. Példák hosszú sora bizonyíthatja, hány esetben tett kísérletet a munkáltató - olykor eredménnyel - a baleset tényének, ezzel együtt következményének eltussolására. Azt is hozzáteszem, legtöbbször nem is ártó szándékkal. Ha viszont az időkorlát megszűnik a kényszerítés esetére, egyszerűen nem lesz érdeke a munkáltatónak még a kísérlet megtétele sem. Hölgyeim és uraim! Végezetül Szili Sándor képviselőtársammal közösen beadott módosító javaslatainkról szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel. A jelentés 196., illetve 228. pontjában tett indítványunk, bár számszerűen kettő, tulajdonképpen egy. Lényege: maradjon fenn az üzemi tanácsnak vagy üzemi megbízottnak a Munka Törvénykönyve 65. � (2) bekezdésében biztosított egyetértési joga a munkavédelmi szabályzatra vonatkozóan. Igaz, a Munka Törvénykönyve már elég régi törvény, már több mint egy éve hatályos, ideje lenne itt-ott módosítani, de nem éppen az üzemi tanácsok jogainak korlátozásában. Ezt nem tudjuk elfogadni, kérjük, képviselőtársaink se tegyék. Tisztelt Országgyűlés! Bízva az önök józan ítélőképességében, kérve szavazáskori támogatásukat, megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)