Zétényi Zsolt (MDF)
DR. ZÉTÉNYI ZSOLT (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Április 26-án interpellációt nyújtottam be Az önkényuralom által nem üldözött súlyos bűncselekmények miatt való eljárások tárgyában. Azóta, hogy ezt az interpellációt benyújtottam, az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, én mégis megismétlem interpellációm lényegét, amely úgy szól, hogy indult-e nyomozás az elmúlt önkényuralmi rendszerben elkövetett olyan súlyos bűncselekmények alapos gyanúja miatt, amelyeket az elmúlt rendszerben törvényes ok nélkül nem üldöztek, az akkori állami vezetés felismerhető vagy alaposan feltehető akaratának megfelelő, alkotmányos jogállami rendszerekben elfogadott, alkotmányos alapelvekkel összeegyeztethetetlen módon mellőzve a bűnüldözés örök jogi és erkölcsi parancsát. Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság - mint tudjuk - olyan választ adott nem erre a kérdésre, hanem arra, hogy az ezt értelmező, ezt a kérdést kifejtő 1/1993-as országgyűlési határozat alkotmányos-e avagy sem, hogy a legfőbb ügyész úr most, ha feltenném neki a kérdést, részben könnyű, részben nehéz helyzetben lenne. Én nem akarom a legfőbb ügyész urat nehéz helyzetbe hozni, nem akarom, hogy egy olyan alkotmánybírósági határozatra hivatkozzon, amely ellentétes mind az európai jogfejlődéssel, a jelenlegi bűnüldözéssel kapcsolatban követett nyugat-európai álláspontokkal, ellentétes az ezeréves magyar alkotmányossággal, ellentétes azzal az elvvel, hogy a bűncselekményeket üldözni kell. (15.10) Legfőbb ügyész urat bizonyára kettős érzésekkel töltené el, ha egy ilyen határozatra kellene hivatkoznia, hiszen ő maga mint kitűnő büntetőjogász tisztában lenne azzal, hogy ez a döntés mennyire tükrözi a büntetőjog-tudomány valódi és korszerű felfogását. Éppen ezért nem teszem fel ezt a kérdést. Azonban kénytelen vagyok megemlíteni, hogy sajnálatos módon hiányoznak a súlyos bűnösök felelősségre vonásának mind az alkotmánybírósági, mind pedig más jellegű feltételei. Az alkotmányos feltételei nem hiányoznak, mert ez a felelősségre vonás a magyar Alkotmánnyal semmiképpen nem lenne ellentétes. Éppen ezért, a helyzetet ismerve, bízom abban, hogy lesz olyan alkotmánybírósága Magyarországnak, amely elfogulatlanul, tárgyilagosan és részrehajlás nélkül, a politika mezejére való tévedés hibájának elkövetése nélkül mérlegelni fogja ezeknek a törvényeknek és állásfoglalásnak a sorsát és visszatér ezekre. Minden jogász tudja, minden gyakorló ügyvéd tudja, hogy nincsenek befejezett ügyek, különösen nincsenek befejezett magyar sorskérdések. A sorskérdésekre mindig vissza lehet térni. Erre tekintettel, rögzítve azt, hogy Magyarország abban a páratlanul botrányos helyzetben van, hogy Európában az egyetlen ország, ahol ki lehet mondani, hogy nem büntethetők az állam által nem üldözött súlyos bűncselekmények, annak ellenére nem büntethetők, hogy az állam szándékosan nem üldözte ezeket a bűntetteket. Most, ilyen körülmények között azt kell mondjam, hogy interpellációm elmondását elhalasztom 1994. május 2-a utáni időpontra (Derültség az ellenzék soraiban.), egy olyan időpontra, amikor meglesznek az alkotmányos feltételei annak, hogy a magyar nemzet szuverenitását érvényesítő Parlament és Alkotmánybíróság döntsön erről a kérdésről. Köszönöm szépen. (Zaj, derültség a bal oldalon, taps a jobb oldalon. - Közbeszólás a jobb oldalról: Helyes! Bravó!)