Ilkei Csaba (független)

1993. szeptember 20.

DR. ILKEI CSABA (független): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az bosszantó, hogy a szakemberek még vitatkoznak azon az ólomszennyezettségi határértéken, amelytől ki kell cserélni a talajt emberre ártalmas hatása miatt. Mondjuk, az 1000 milligramm határérték messze van az elfogadhatótól: 100 milligramm a szabvány a mezőgazdasági területen, és reálisan - az eddigi nyugati vélemények szerint - 150 milligramm lenne elfogadható a kertekben. Az is tény, hogy a kerületi önkormányzatnak édeskevés pénze van minderre: igénybe kellene venni azt az összeget, amit a költségvetés különített el a környezetvédelem ilyen céljaira. A Metalloglobus privatizációját kétségkívül megnehezítik ezek a körülmények: addig nemigen tud részvénytársasággá átalakulni, amíg nincs döntés a rehabilitációról, annak finanszírozásáról. Engedjen meg két-három mondatot, amelyek távolabb mutatnak a példánál. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy egyes részeredmények ellenére nem állt meg a környezet állapotromlásának a folyamata - fokozva a lakosság egyébként is növekvő gondjait. A sikerek jobbára a nyereségorientált cégeké, lobbyké - az egészségkárosodás viszont az elszegényedő néprétegeké. Az okokat és a következményeket nem lehet elkendőzni, sem politikai jelszavakkal, sem bizonytalan kiementelű hosszú távú programokkal. A szűkös anyagi helyzetre, a költségvetési deficitre való hivatkozás mögött nemegyszer tehetetlenség, cselekvőképtelenség húzódik. Olyan jogos és megalapozott igények maradnak kielégítetlenül, panaszok orvoslás nélkül, amelyek rendezésére egyébként volt pénz, csak elfolyt az állami bürokráciában, az egymással összehangolatlan hivatalok vagy az önző üzleti érdekek zsákutcájában. A környezetvédelem ügyében nem mindig kompromisszumok, hanem gyakran elvtelen megalkuvások történtek. Sem piacgazdasági, sem jogi eszközökkel nem sikerült igazából befolyásolni, megállítani az állapotromlást, változtatni az általános defenzív magatartáson, elébe menni a szennyező import és a szennyezési jogok piaca térhódításának. Sajnos, újabban a privatizáció, a tulajdonosváltás, a kárpótlás befolyásolhatatlan és további ellenőrizhetetlen folyamatokat is elindított - beláthatatlan következményekkel és felelőtlenségekkel. Az ellenérdekeltségi viszonyok felmérhetetlenek, az üzleti öszszefonódások áttekinthetetlenek. A mai, piacinak nevezett verseny jórészt preferálja a környezetszenynyező termékeket, a szennyezés és a szeméttermelés árát a társadalommal fizetteti meg, és nem a kár okozójával. Tisztelt miniszter úr! Én bízom, mindennek ellenére, meggyőződéssel vallott és bizonyított környezetszeretetében. Nem hibáztatom a múltban elkövetett hibákért - a Metalloglobus esetében sem -, elődje mulasztásaiért. Precedens perről van szó. A tanulságokat megszívlelni a jövő feladata, hogy megelőzzék az ilyen mértékű károkozást, és vállalják bátran a pert - időben. Válaszát elfogadom. (Taps.)