Fekete Pál (MDF)

1993. szeptember 26.

FEKETE PÁL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kivételes és sürgős eljárásban elénk kerülő 12539-es számú, a helyi önkormányzatok 1993. évi új induló címzett támogatására és a felülvizsgált kórház-rekonstrukciókra vonatkozó törvényjavaslatról - szerepemből fakadóan támogatólag - szólok, érveim főleg arra vannak, hogy ezzel az előterjesztéssel nincs mit büszkélkednünk. Nincs - mindenekelőtt az önkormányzatok beérkezett nagyszámú és nagy összegű igényének szinte nevetségesen csekély mértékű kielégítése miatt. Az eredendő ok pedig, hogy az 1993-as költségvetési tervezetből a módosító javaslatokat pénzügyminiszteri vezénylésre elfogadva, a címzett és céltámogatásra szánt összegekből négy és fél milliárdot az Országgyűlés "elszavazott". A kényszerű - és véleményem szerint meggondolatlan - csökkentés következménye most csattan rajtunk és képviselt településeinken, önkormányzatainkon, tisztelt Országgyűlés. Oly mértékben, hogy törvényalkotói lehetőségünk és teendőnk most csak annyi, hogy tudomásul vegyük: 1993-ra új induló címzett támogatásra csak a maradék 700 milliót oszthatjuk, éspedig az önkormányzati bizottság éles vitája, de jóváhagyó döntése után a kormányzati szervek előterjesztése szerint. A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez év májusában már hoztunk döntést a folyamatban lévő önkormányzati beruházások címzett és céltámogatásáról, mintegy 20,8 milliárd forint összegben, a költségvetési előirányzatnak megfelelően. Ugyanekkor elfogadtuk az induló új céltámogatások szempontjainak támogatási rangsorát. A felelős kormányzati szerv ennek megfelelően eljárva döntött mintegy 7 milliárd forint 1993. évre szóló odaítéléséről: a) a községek egészséges ivóvízellátása, b) a szigetközi települések szennyvíztisztítása és szennyvízelvezetése, c) életveszélyessé vált iskolai tantermek kiváltása, d) működő egészségügyi intézmények gépműszerbeszerzése tételek után, az előzetesen jelzetteknél jóval kedvezőbben, mód nyílt a rangsorban e) pont alatt szereplő szociális otthoni férőhely létesítésének, az f) pont alatti kórházi rekonstrukciónak és felerészben a g) pontba rangsorolt, a sérülékeny ivóvízbázisok védelmét szolgáló beruházások ez évi céltámogatására. Innentől kezdve a feltételeknek megfelelően pályázó önkormányzatok támogatási ígérvényt kaptak, amelynek 1993. évre jelzett összegéhez majd 1994- ben juthatnak - viszont az 1993. márciusi kormányrendelet értelmében támogatott beruházásaikat saját erőből már ez évben megkezdhetik. (18.40) A Belügyminisztérium ez ügyben eljáró munkatársai - el kell ismerni - az érvényes jogszabályoknak megfelelően korrekt módon jártak el. Mégis némi keserű szájízzel vehetjük tudomásul, hogy míg az 1993. évi induló új céltámogatások esetében a Belügyminisztérium szakapparátusa 7 milliárd forint sorsáról döntött, az Országgyűlésre most az 1993. évi új induló címzett támogatások ürügyén csak 700 millió, az előbbi összegnek egytizede marad. Ez a 700 millió forint, különösen a tizenegyszeres igénnyel szembesítve olyan csekélyke, hogy jó vagy csak elfogadható osztásmódot kialakítani egyszerűen lehetetlen. Tisztelt Képviselőház! Ha megfontoljuk, az előterjesztők szempontjai végeredményben indokoltak és körültekintőek, hogy tudniillik a címzetten támogatott beruházás kötelező önkormányzati feladatot szolgáljon, hogy olyan önkormányzatokat támogassunk, amelyek a szükséges beruházásra saját erőből nem képesek, viszont saját erővel képesek és készek hozzájárulni; hogy az önkormányzati pályázatban megcélzott feladatot a Kormány, az érintett különböző szakminisztériumok javasolják megoldani; hogy az Országgyűlés ez év májusi döntése már kötelez négy Nógrád megyei általános iskola felépítésének címzett támogatására, továbbá öt kórház-rekonstrukció felülvizsgálatára. A helyesnek vagy kikerülhetetlennek elismert szempontok gyakorlati érvényesülését ugyanakkor több soron megkérdőjelezhetjük. Mi döntötte el, hogy a több, egész sorozat azonos profilú igény közül melyik érdemesül, sokszor egyetlenként, központi támogatásra? A megyei önkormányzatok kiemelt támogatottsága mindenesetre jellemző tendenciája a szűk listának. A 21 támogatott önkormányzat közül hat megyei vagy fővárosi önkormányzat. Ez közel egyharmados arányt képez a létszámból, az igényelt és megadni javasolt támogatási összegből viszont már 55%-ot. Igaz, az 1993-ra igényelt összegből csak 34%-ot, 247,5 millió forintot. Ennek kapcsán hadd hívjam fel tisztelt képviselőtársaim szíves figyelmét az eredményesnek bizonyult pályázati taktikára. Bármekkora beruházási összköltségről van szó, ez évre, 1993-ra keveset kell kérni, hogy beleférjen a szűkös keretbe, a nagy összegek pedig jöhetnek a következő évekre, akkor már mint folyamatban lévő címzett támogatások, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az 1993-ra szóló 700 milliós támogatással szemben a javasolt teljes támogatás összege 1996-ig elosztva 5,5 milliárd forintra rúg. Valójában a kormány-előterjesztés nem 0,7, hanem 5,5 milliárd forint odaítélésére vonatkozik. Visszatérve az előbbi kérdésfelvetéshez: A legnagyobb összegű támogatással szereplő fővárosi önkormányzat a Nyírő Gyula Kórházra milyen meggondolással kapja a kért 689 millió forint központi támogatást? Míg egy sor hasonló igénnyel, kórházfelújítással, kórházbővítéssel fellépő önkormányzat csak a kategorikus elutasítást? Vagy a második legnagyobb összeggel, 580 millió forinttal támogatott Bács-Kiskun megyei önkormányzat minden bizonynyal a megyeközpontban létesülő megyei könyvtára miféle kivételezettséget élvez például a 3. számú melléklet listája szerint haladva Bátonyterenye, Borsodszentgyörgy, Csongrád, Etes, Gombosszeg, Hódmezővásárhely, Káptalantóti, Kenézlő, Kék, Királyhegyes, Kiskunfélegyháza, Mesterháza, Murga, Nagytevel, Nyírbátor, Rábatöttös, Ráckeve, Sajóivánka, Sitke, Tanakajd, Tiszavasvári, Vejti és a többi hasonló körben, többnyire közművelődési létesítményeik rendbehozatalára vagy bővítésére irányuló, bár jóval szerényebb összegekre szóló igényével szemben? Ha az a korábbi, több évtizedes gyakorlat készül visszatérni, mely a főváros és a megyeközpontok kiemelt fejlesztését jelentette, köszönjük, ne szorgalmazzuk! A több soron végigvezethető kritizáció mellett leszögezhető, hogy az előterjesztésen, különösen a kivételes és sürgős tárgyalási módban eljáró bizottság döntése után a Parlamentnek már nem áll módjában változtatni. A kényszerhelyzet csak részben tudható be az odaítélhető összeg szűkösségének, szerepet játszik abban - és meghatározólag -, hogy a Parlament maga nincs döntési helyzetben. (Dr. Schiffer János: Úgy van!) Mint ahogy az eljáró önkormányzati bizottság sem volt igazán döntési helyzetben, amit nyilvánvalóan bizonyít, hogy első módosító indítványt, Szentendre igényét támogató döntése a jelen lévő kormányképviselők megítélése szerint törvényellenesnek bizonyult. Végül: tisztelt képviselőtársaim, nem látok más lehetőséget, minthogy az előterjesztést megszavazzuk. A listákba belenyúlni már nincs módunk. A szabályosan benyújtott módosító indítványokat - egy vagy kettő kivételével - az önkormányzati bizottság elvetette. Egyébként sincs semmi biztosítékunk, hogy bármiféle átcsoportosítás a mostaninál elfogadhatóbb végeredményre vezetne. A helyzetünk, tisztelt képviselőtársaim, meglehetősen visszás. Arra szólíthatom fel a Parlament szerencsésebb érintett képviselőit, hogy szavazzák meg az önkormányzataik támogatását tartalmazó kormányjavaslatot, és arra szólítom fel a képviselő hölgyek és urak többségét, mintegy 90%-át, hogy szavazzanak településeik önkormányzatai központi támogatási igényeinek az elutasítására. A tanulságokat megszívlelve legyünk túl rajta, múljék el felőlünk ez a keserű pohár. Köszönöm figyelmüket! (Taps.)