Schiffer János (MSZP)
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Amikor 1992 novemberében - ahogy államtitkár úr is jelezte - tárgyaltunk a címzett és céltámogatások rendszeréről, többen elmondták, az expozé és a hozzászólók is, hogy végre egy kiszámítható, hosszú távra szóló rendszer jön létre, amely az önkormányzat számára biztos tervezhetőséget ír elő és biztosít; egy reális rendszer jön létre, és a Parlamentnek nem kell olyan ügyekkel foglalkozni, amihez sem az információja nincs meg, sem olyan helyzetben nincs, hogy érdemben megítélni tudja. Sajnos, azt kell megállapítani a most előterjesztett javaslat kapcsán is, hogy nem kiszámítható a rendszer, és azt, hogy a Parlament formális szerepre van kárhoztatva, nincs olyan helyzetben, hogy igazából meg tudja ítélni a kérdéseket. Nem kiszámítható a rendszer, és nemcsak a most benyújtott javaslat, hanem az egész támogatási rendszerből kiderül: nem jött létre az az aránypár, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy valóban tisztességgel lehetett volna pályázatokat értékelni, és tisztességesen lehetett volna dönteni a pályázatokról. Akkor - még tavaly, 1992-ben - kellett volna végigvitatni azt, hogy milyen szűk és milyen tág lehet a pályázati rendszer, akkor kellett volna a költségvetés kapcsán meghatározni, hogy ehhez a szűkebb vagy tágabb pályázati rendszerhez milyen költségvetési forrásokat biztosít a kormánytöbbség. Ezt a vitát megspórolta magának a Parlament, és ezért ettől fogva - amíg ez a helyzet nem rendeződik - mindig olyan helyzetben leszünk, amilyenben most vagyunk. Nincs információ sem, ez kiderült itt az expozé kapcsán is, hogy az államtitkár úr most összeadta az elutasított pályázatokat. Ugyanakkor, aki kézbe vette a törvényt, az nem tudja, hogy az elutasításra javasolt 345 pályázat miért került elutasításra. Nincs benne az, amit itt elmondott a szóbeli kiegészítésében az államtitkár úr, hogy hol vannak formai hibák, nem tudjuk, hogy ezek a formai hibák milyen mélyek, hogy emiatt el kellett volna utasítani, vagy csak egy bürokratikus szemlélet miatt egyszerűbb utat választottak, és mivel olyan kevés a pénz, hogy amit el lehet formálisan utasítani, azt utasítsuk el. Nem lehetett megítélni azt sem, hogy az elutasított pályázatok milyen problémát okoznak azokon a településeken, tehát működésben jelent-e problémát, vagy pedig csak a feladat kiteljesítéséről volt szó. Amikor azt látja az ember, hogy 700 millió forint felosztásáról fog dönteni a Parlament, akkor látja azt az aránytalanságot, hogy egy törvénytervezet készül 700 millió szétosztásáról, vitatkozunk egy pályázatról, hogy jogos-e annak a bevétele, kisebbségi vélemény hangzik el - ugyanakkor például a költségvetés módosításánál ennél sokkal nagyobb nagyságrendű pénzeszközökről döntött a Parlament, vita nélkül, nem olyan feladatra, ami egy település egészségesivóvíz-ellátását szolgálta volna, nem olyan feladatra, ami mondjuk, kórházak felépítését vagy bővítését célozta volna. Arra is szeretném felhívni a figyelmet - csak ennek az előterjesztésnek a kapcsán -, hogy épp a napokban jelent meg a Magyar Közlönyben a céltámogatásokra vonatkozó hirdetmény, amit a Belügyminisztérium kiadott. Abban a céltámogatásban az szerepel - és itt az államtitkár úr mondta -, hogy most döntünk öt évre a beruházások lefolyásáról. A céltámogatásoknál is döntöttünk - vagy kellett volna döntenünk - arról, hogy hogyan kapják az önkormányzatok a támogatásokat a beruházásokhoz. De az idei költségvetésben - ezt még az önkormányzatok nem tudják - benne van, hogy az 1994. évre ütemezett pénzeszközöket nem fogják megkapni. Tehát nem kiszámítható a rendszer, és nem hajlandó ezeket a terheket átvállalni a kormányzat. Módosító javaslatot nyújtottam be többek között azért, mert a cél- és címzett támogatásokról szóló rendszer előírja, hogy a támogatás összege később nem emelhető. Ez teljesen igaz, a pályázatoknak komolyaknak kell lenni, amikor megtervezik. De azokat a pluszköltségeket, amelyek nem az önkormányzatok hibájából fakadnak, hanem abból, hogy kénytelenek eltolni későbbre, egy évet kihagyni vagy két évet kihagyni - nem tudjuk, hogy mi lesz -, az ebből fakadó terheket viszont nem vállalja át a kormányzat. Tudjuk azt, hogy ami ebben az évben 10 millió, az jövőre már nem 10 millió - ha csak a 20%-os inflációt veszem, de lehet ennél magasabbat is számolni. Nagyon sajnálom azt, hogy ilyen mértékben nem volt fogékony a bizottság arra, hogy az önkormányzatok önhibáján kívüli terheit legalább a jövőben átvállalták volna. Én azt hiszem, hogy abban a vitában, ami a többségi és kisebbségi véleményről elhangzott, ebbe nem lehet igazából belemenni. Az 1994- es költségvetés is, illetve a címzett és céltámogatásokról készült állami számvevőszéki vizsgálat is jelzi többek között azt, hogy rendszeridegen az, hogy kormányfeladat, kormányprogram végrehajtására használják a pályázati rendszert. Ha mármost a Kormány ilyen módon átlép egy támogatási rendszerbe, akkor igazából ezt a megfogalmazást, hogy ez nem jogszerű, nem nagyon lehet elfogadni. Én azt hiszem, hogy egyet lehet tenni, amit Fekete Pál mondott: fogadjuk el könnyű szívvel vagy nem könnyű szívvel - nem tudom könnyű szívvel elfogadni, mert tényleg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy dönthetnénk. Formális szerepre kárhoztatja a Parlamentet ez a törvénytervezet. Ugyanakkor tudom, hogy legalább az a 21 beruházás megkapja a támogatást, 21 településen valami történni fog. Ezért nyilvánvalóan nem lehet az, hogy ezt a 21 település se kapja meg - de a rendszer nem jó. A rendszeren alapvetően változtatni kellene. Köszönöm szépen a figyelmet. (Kis taps a bal oldalon.)