Hack Péter (SZDSZ)
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon fontos törvényjavaslatot vitatunk, olyan javaslatot, amelynek a megvitatására már évekkel ezelőtt sort kellett volna és sort is lehetett volna keríteni. Köztudott az országgyűlési képviselők számára, hogy a mostani javaslat Katona képviselő úrnak egy sikertelen kísérlete eredményeként jött létre, ő országgyűlési határozati javaslatban szeretett volna új szabályokat megállapítani, mintegy etikai kódexet felállítani az országgyűlési képviselők számára. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezen az úton a kérdés nem rendezhető, akkor terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, amelyet ma tárgyalunk. Ez a törvény az országgyűlési képviselők jogállását szabályozná oly módon, hogy az országgyűlési képviselők számára nyilvánosságrahozatali kötelezettséget írna elő minden olyan tevékenységgel kapcsolatban, amit az Országgyűlésen kívül végeznek. Ez a megoldás egy ismert nemzetközi példát alkalmazna a magyar jogban is. Mint sokak előtt ismert, Németországban a német házszabály mellékleteként hasonló módon, gyakorlatilag ugyanilyen módon szabályozzák a képviselők gazdasági összeférhetetlenségét. Ezt a szót idézőjelben mondom, mert nem állapítanak meg összeférhetetlenséget, csak közlik, illetve kötelezővé teszik, hogy csak nyilvánosság előtt gyakorolhat ilyen feladatokat a képviselő. A hatályos, ma is alkalmazott magyar jog tulajdonképpen nem ismer semmifajta gazdasági összeférhetetlenségi szabályt, csak a politikai összeférhetetlenség eseteit szabályozza, csak politikai állások - mint például a polgármesteri állás vagy a köztársasági elnöki hivatal -, tehát csak ilyen politikai tisztségek azok, amelyek összeférhetetlenek a képviselői mandátummal. Mi, szabad demokraták, két évvel ezelőtt vetettük fel, hogy indokolt-e ez a fajta szabályozás, indokolt-e az, hogy az országgyűlési képviselők gyakorlatilag minden korlátozás nélkül tölthetnek be gazdasági tisztségeket. Ha a nemzetközi példákat nézzük, azt látjuk, hogy a kérdés szabályozásának alapvetően háromféle módját találjuk meg a különböző országok jogrendszerében. Az egyik mód az, ami ma van Magyarországon, és ami több európai országban is ismert volt - Olaszország erre jó példa -: semmiféle összeférhetetlenségi szabályt nem tartalmaznak a jogszabályok, a képviselők szabadon tölthetnek be gazdasági tisztségeket. A másik megoldás, ami az asztalunkon lévő törvényjavaslatban is szerepel, és ami - mint említettem - a német megoldás, ahol ugyan betölthetnek, de csak a legszigorúbb nyilvánosság előtt, és ez a lista, amit az Országgyűlés elnökének kell elkészítenie, mindenki számára hozzáférhető és ellenőrizhető. A harmadik megoldás az amerikai megoldás, ami nagyon szigorú, gyakorlatilag teljes mértékben kizárja a képviselőknek gazdasági pozíció elfoglalását, ott a képviselők nem tölthetnek be semmifajta gazdasági pozíciót. 1990-ben, amikor megalkotta a Ház az 1990. évi LV. törvényt - aminek a módosítását most tárgyaljuk -, akkor úgy ítélték meg a törvény megalkotói, amely törvény megalkotói az Országgyűlés képviselői voltak, hiszen ez a törvény az előkészítésével már akkor elkezdődött, amikor a Kormány még el se kezdte munkáját, hogy a legmegengedőbb szabályozást kell alkalmazni, hiszen arra számítottunk '90 májusában, hogy ez az Országgyűlés egy olyan Országgyűlés lesz, ahol a képviselők döntően félállásban töltik be a tisztségüket; arra számítottunk, hogy a képviselői elfoglaltság heti egy-két napot fog igénybe venni. Ehhez igazodtak akkor a képviselői fizetések is, amely képviselői fizetések tulajdonképpen az értelmiségi átlagfizetések voltak. Az azóta eltelt időben azt tapasztalhattuk, hogy nem tölthető be, vagy legalábbis rendkívül korlátozott mértékben tölthető be a képviselői megbízatás félállásban, a képviselők mintegy kétharmada bizottsági tagként is tulajdonképpen heti négy munkanapon keresztül az Országgyűlés ülésein, a bizottsági üléseken vagy a frakciók munkájában szinte főállásban kell, hogy ellássa a hivatását. Ehhez kapcsolódott az is, hogy a képviselői fizetések is változtak az eredeti '90-es fizetésekhez képest. Felvetődik a kérdés - és az azóta eltelt idő Parlamenten kívüli tapasztalata is felveti -, hogy indokolt-e megtartani a hatályos magyar szabályozást, vagy ha nem, akkor a szigorításnak milyen mértékig kell elmenni. Katona Béla javaslata nagyon kicsiny lépést tesz a szigorításban, pusztán a nyilvánosságra hozatalt, ami egyébként eddig is megvolt. Ha valaki nagyon- nagyon szorgalmas volt, rengeteg aprómunkával, a cégnyilvántartások átlapozgatásával, a Privinfo című kiadvány rendszeres tanulmányozásával és a neveknek a képviselői listával való összevetésével tulajdonképpen többé- kevésbé pontosan fel tudta tárni, hogy kik azok a képviselők, akik mindenféle gazdasági tisztségeket kaptak. A mi megítélésünk szerint a mai szabályozáshoz képest egy szigorúbb szabályozásra szükség van, az elmúlt három év tapasztalata bennünket arról győzött meg, hogy erre a szigorúbb szabályozásra szükség van, és az az álláspontunk, hogy a szigorúbb szabályozásban még azon is túl kell lépni, amit Katona Béla javasolt. (19.30) Erre két indokunk van. Az egyik, hogy rendkívüli mértékben elszaporodott az elmúlt három évben azoknak a képviselőknek a száma, akik különböző gazdasági tisztségeket mint képviselők nyertek el, és csak addig tölthették be ezt a gazdasági állásukat, amíg egy bizonyos politika mellett elkötelezettek voltak. Ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe a Magyar Hírlap szombati Extra-interjúját - azért merem ezt megtenni, mert akutális problémákat vet fel -; ebben az interjúban az MDF-ből kivált egykori alelnök arról nyilatkozik, hogy akik most az ő politikai irányvonalát követik, azokat különböző állami retorziók érik, elvesztik igazgatótanácsi állásukat, elvesztik azokat a kedvezményeket, amiket kaptak. Számomra ez is egy kérdés, és ezen is lehet vitatkozni, hogy helyes-e, hogy elvesztik, vagy sem - de szerintem az is kérdés, hogy helyes volt-e, hogy megkapták azokat a kiváltságokat, amiket most ellenzékben vagy a Kormánytól elszakadva elvesztettek. Véleményem szerint nem helyes az, hogyha egy kormányzat különböző gazdasági kiváltságokon keresztül tudja mintegy biztosítani a képviselők lojalitását, s hogy ezeken a gazdasági csatornákon keresztül, tulajdonképpen a zsebükön keresztül fogja meg a képviselőket, és tartja a saját táborában, vagy szerzi meg a saját tábora számára. Ezt a lehetőséget a szabad demokraták véleménye szerint ki kellene zárni. Ezért módosító javaslatot terjesztünk elő ehhez a törvényjavaslathoz, amely módosító javaslatunk nem lesz meglepetés senki számára, hiszen 1992 áprilisában Matyi Lászlóval közösen már egy önálló törvényjavaslatként előterjesztettük, az Országgyűlés napirendre is vette az 5514-es számú javaslatot, amelynek a benyújtási ideje 1992. április 9-e volt. Ez egyike azon általam jelzett törvényjavaslatoknak, amelyek sajnos, már lassan elérnek egy olyan életkort, hogy maguktól járnak és beszélnek (Derültség.) , de még a Ház nem tudott róluk vitatkozni. Azonban a javaslat tartalmát illetően változatlanul meg vagyunk győződve, hogy kívántos javaslat; s ha már a Ház elkezdte annak a törvényjavaslatnak a vitáját, amit mi is módosítani szerettünk volna, akkor indokoltnak tartjuk, hogy most egy módosító indítvány formájában előterjesszük. A módosító indítványunk lényege, hogy a képviselők ne tölthessenek be vezető tisztséget olyan vállalatoknál, ahol állami tulajdoni rész van, tehát amely az állam tulajdonában lévő vállalat, ezeknél a szervezeteknél országgyűlési képviselők ne lehessenek vezető tisztségviselők. Ezt azzal indokoljuk, hogy a képviselők iránti lakossági bizalom csak akkor tartható meg, ha a képviselő az őt megválasztó polgárok érdekeiben jár el, az ő érdekükben tevékenykedik, és a háttérben nincsenek egyéb szempontok, egyéb érdekek. Szeretném még azt is jelezni, hogy különösen fontosnak tartunk egy különbségtételt. Nevezetesen azt, hogy különbség van azok között a képviselők között, akik képviselői megbízatásuk megnyerése előtt már különböző gazdasági pozíciókban tevékenykedtek, és megítélésünk szerint különbség van azok között, akik csak azért kapták, mert ilyen vagy olyan párti képviselőként - általában kormánypárti képviselőként - kezdtek el tevékenykedni. Szerintünk a jövőre nézve ez nem kívánatos, és szeretnénk, ha a jövőben, esetleg a '94-es választások után a szabad demokraták a többségi oldalon ülnének ebben a Házban, s akkor nem ismétlődne meg az, ami az elmúlt három évben lezajlott az államilag dotált hivatalok osztogatásával. Ennek elejét kellene venni. Jó lenne, ha már a most induló képviselők tudhatnák, hogy erre a pozícióra ne várjanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)