Szigeti György (SZDSZ)
DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mintegy évtizede vár a fogyatékos embereket tömörítő szervezet arra - és szervezetek arra -, hogy esélyegyenlőségi törvény szülessen. Várták ezt a korábbi kormánytól és várták a jelenlegitől is, hogy beterjeszti ezt a Parlamentben. (15.00) A nyugat-európai és az amerikai jogfejlődés azt igazolja, hogy szükség van ilyen törvényre. Törvénynyel kell megtámogatni azokat az emberi és állampolgári jogokat, amiket a társadalom ezen csoportjának is biztosítani akarunk. Erre kötelez bennünket az is, hogy az Európa Tanács szociális chartájához csatlakoztunk, és ez a fogyatékos emberek ügyeiben feladatokat ró a Kormányra. A nyitva álló lehetőségek közül a magunk részéről azt választottuk, amely az esélyegyenlőséget mozdítaná elő, és azonnali költségvetési többletkiadásokat nem eredményez. Ez nem deklarációt jelentene önmagában, hanem később kijelölt, kicövekelt feladatok mellett feltételezi azt, hogy meghatározott részterületeket a Kormány rendezzen, és ez ügyben költségvetési előterjesztést is hozzon a Parlament elé. A törvény célja az, hogy biztosítsa, hogy a fogyatékos emberek egyenrangú tagjai legyenek a társadalomnak, és életminőségük javuljon. Ez egy sajátos alkotmányuk lenne, ezt szándékozunk a törvényben elérni. Javaslatunk az Alkotmányban is biztosított jogok részletesebb kibontását jelenti, hogy azok a maguk konkrétságában megvalósuljanak. Úgy egy fontos diszkriminációtilalmi szabályt vezetnénk be, amely tilalmazná azt, hogy fogyatékosság okán bárki megkülönböztethető legyen, és az ebből származó hátrány megszüntetése érdekében bírósághoz lehessen fordulni. Ezen általános tétel mellett jogokat határoz meg a törvény, amely a szociális biztonsághoz való alkotmányos jogot részletezi. Úgy joga lenne az európai szociális chartában megjelöltek szerint a fogyatékos embernek a rehabilitációhoz, joga lenne az akadálymentes környezethez, joga lenne a támogató szolgálatokhoz; továbbá a fogyatékosság jelentős mértékben kiküszöbölhető segédeszközökkel, és a segédeszközökhöz való hozzájutás jogát is tartalmazza a törvény. Fontos célterületeket jelöl meg, ahol ezekben az ügyekben teendő van. Úgy az oktatást, a foglalkoztatást, a szociális hátteret, a magánélethez, a személyes integritáshoz való jogot, a lakhatás megválasztását, a kulturálódáshoz, a sporthoz, a szabad idő eltöltéséhez való jogot, valamint a politikai nézetek megválasztását, a politikai jogok gyakorlását és a vallásgyakorlást is biztosítaná. Ez a törvény csodát nem hozhat, viszont megteremti azt a törvényi környezetet, amely megfelelő kormány-előterjesztésekkel, kormánydöntésekkel, tartalommal és egyéb eszközökkel is töltené meg ezt a keretet. Szükség van azonban még emellett társadalmi mozgalmakra is, és ez a három tényező javíthat ezen társadalmi csoport helyzetén. Ebben az ügyben június és szeptember között három hónapos társadalmi vitát folytattunk le az érintettekkel. Az érintettek a javaslattal egyetértenek. Mintegy ötven módosító javaslatot is eredményezett ez a társadalmi vita, amelynek 80%-át a törvénybe beépítettük. Ez az első lépés, hogy ezen társadalmi csoport helyzetén valamit változtassunk. Szükség van emellett a társadalom tudati formálására is. Ez a törvényjavaslat merőben új helyzetet eredményezne az ő esetükben, egy új jogszabály jelenne meg a magyar jogrendben. Szükséges ennek a csiszolása és alakítása, hogy illeszkedjen a magyar jogrendbe. Mi várnánk képviselőtársainknak ez irányú gazdagító, a javaslatot hasznosabbá, használhatóbbá tevő javaslatait. Külön reméljük azt, hogy a kormánypártok konstruktíve viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Mélységesen egyetértünk azzal a gondolattal, amit a népjóléti kormányzat ebben a Házban, ebben az ülésteremben fogalmazott meg, hogy ez a kérdés nem lehet pártpolitikai csatározás színtere, ez minden pártnak kötelessége. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a napirendre tűzést és a sürgős tárgyalást, hogy ezt a nagy adósságunkat teljesíthessük. Köszönöm. (Taps.)