Hasznos Miklós (KDNP)
DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy törvényjavaslat tárgyalásakor mindig abból az oppozícióból indulunk ki, hogy a törvény vagy valamilyen magatartásra próbálja szorítani a jogkövető állampolgárt vagy szervezetet, vagy valamilyen magatartástól igyekszik eltiltani. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1990. évi törvény nyilván egy pártok szabályos működését célzó magatartásformát szeretett volna előírni. Azonban bekövetkezett egy úgynevezett székházügy azóta. Ennek a székházügynek, mint valami nemkívánatos irányú magatartásnak természetesen voltak ellenzői, vannak kétkedői. Ezért született a négy képviselőtársam által benyújtott 10785-ös számú törvényjavaslat, amely lényegében a tulajdonnak egy bizonyos korlátozását írja elő és célozza meg; mondván azt, hogy ha már ingyen kaptok az államtól valamilyen ingatlant, akkor ezt ne lehessen vagyoni haszonszerzésre bizonyos mértékben felhasználni. Azt kell mondjam, hogy azzal a képviselői indokkal és a gondolattal, amivel ezt előterjesztették, a kereszténydemokraták is egyetértenek, hogy egy párt a működéséhez szükséges ingatlanok megszerzésével ne jusson olyan anyagi előnyökhöz, amelyeket bizonyos átcsoportosításokkal bármilyen célra is fel tud használni. Teljsen mindegy, hogy kormánypártról, ellenzéki pártról van-e szó, mert az a párt, amelyik ma még ellenzéki párt, az lehet kormánypárt is és fordítva. Tehát amikor a kételyeinket ebben a kérdésben ugyan jogosnak tartjuk, óhatatlanul felvetődik viszont az a gondolat, hogy hozzá kell-e nyúlni egy olyan törvényhez, amelyhez nem biztos, hogy az élet produkált bárminemű olyan tényállást, ami ezt indokolttá tenné. Mire gondolok itt szó szerint? Mi azt szerettük volna elérni - és próbáltuk a házbizottságban érvényesíteni ezt az álláspontunkat -, hogy először a bizottság kérdésében kellene dönteni, hogy mi történt ebben a székházügyben. És ha a Parlament úgy dönt, hogy ez a bizottság álljon fel, akkor meg kellene várni ennek a bizottságnak a ténymegállapításait. (17.20) Mert ha valóban fennáll annak a veszélye, hogy itt lehet valami olyan előnyhöz jutni, mert egyetlen eset, egyetlen precedens volt ebben a kérdésben, de ha ez az egy eset tényleg fennáll, akkor érdemes hozzányúlni a jogszabályhoz, és érdemes a módosítással foglalkozni. De ha kiderül, hogy ez tényleg nem egészen úgy van, hogy ez vaklárma, és ebben nincsen semmi törvénytelen, és nincsen jogtalan előnyszerzés, még elvtelen előnyszerzés sem, akkor viszont miért kell egyáltalában hozzányúlni a törvényhez? Tehát amíg ezt nem látjuk világosan, addig tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy miről döntenénk. Ezért az első körben úgy terveztük, hogy módosító javaslatot adunk be, mert hiszen az 1. �-nak az (1) bekezdése, ami a 10785-ös számú önálló törvényjavaslat első oldalán szerepel, hogy: "Ha a párt e törvény rendelkezései alapján az ingatlant tíz éven belül értékesíti, az ebből befolyó vételárat csak irodaépület vásárlására fordíthatja." Mondjuk, a tulajdonjognak ilyen irányú korlátozását el tudnánk fogadni. A (2) bekezdés azonban már gumifogalmakat is tartalmaz, mert ki az, aki meg tudja határozni, hogy mi az a megfelelő összeg, amely a megillető nagyságú irodahelyiség vásárlásához szükséges összeget jelöli, hogy azt most mikor kell értékelni: az eladás pillanatában, a juttatás pillanatában, tehát az már megint egy bonyolult jogvitára és értelmezési kérdésre adna alapot. Ezért először úgy gondoltuk, hogy módosító javaslatot nyújtunk be, hogy ez a része maradjon ki, csak az elejét tudjuk támogatni. Minekutána még mindig nem tisztázott, hogy egyáltalában szükség van-e erre, történt-e valami olyasmi visszaélés, ami indokolttá tenné ennek a törvénynek az ismételt módosítását, ezért én tisztelettel bejelentem, hogy a kereszténydemokraták ennek a kérdésnek a szavazásánál tartózkodni fognak, mert a tényállás ismerete nélkül sem igent, sem nemet nem tudunk mondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)