Réti Miklós (MIÉP)
DR. RÉTI MIKLÓS (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetési zárszámadásának és az Állami Számvevőszék 1992. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló vitában a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója nevében a következőket kívánom elmondani: Előttem nagyon sok mindent elmondottak. Békesi képviselő úr beszélt a makrogazdasági folyamatok alakulásáról, ahol a kedvezőtlen tendenciák megvoltak már a '92-es költségvetési év során, és ahol tulajdonképpen még az előzetes prognózisnál is jóval rosszabb dolgok következtek be, hiszen a munkanélküliség az előre jósoltnál lényegesen nagyobb mértékben növekedett, és a költségvetési hiány pedig már március hónapban elérte az egész évre előirányzott vagy előre megjósolt mértéket. Ennek megfelelően nyilvánvalóan pótköltségvetés beterjesztésére került sor. A módosítás és a korrekció önmagában még nem hordoz nagy bajt, ha nincsenek nagy eltérések az eredeti tervezethez képest. Sajnos, a pótköltségvetés során már az eredetileg tervezett fő irányszámok jelentős mértékű módosítására kényszerült a kormányzat. A költségvetés bevétele a tervezet fő irányszámai szerint 984014,2 millió forint, a kiadás 1053414,2 millió forint, várható hiány 69400 millió forint. Hiánypótlásra 30000 millió forint tízéves lejáratú értékpapír-kibocsátás, aminek kamata a jegybanki alapkamattal egyezik, az MNB vásárolja meg, és 30000 millió forint, egy évnél hosszabb lejáratú, új államkötvény-kibocsátás vagy egyéves lejáratú kincstárjegyek, más állami értékpapírok - rövid lejáratú értékpapírok - 9400 millió forinttal növelhető - ez volt a tervezet a deficitre. Ezzel szemben mind a bevétel, mind a kiadás úgy módosult, hogy a várható költségvetési hiány 197140,3 millió forintra növekedett a 69400 millió forintról. Ezek a nagy eltérések magukban hordozzák a tervezés hiányosságait, és a korrekció, a pótköltségvetés fő számai a zárszámadásnak megfelelnek, a pótköltségvetésben megjelenítettek; de ahogy itt az előttem szólók elmondták, a zárszámadás módosított előirányzatain részleteiben a pótköltségvetés előirányzatait nem vezették keresztül - ez az Állami Számvevőszék jelentéséből is kiderül -, így nem állapítható meg közvetlenül, hogy az egyes előirányzatok teljesítéséből mekkora hányadot képvisel a már korábban, a pótköltségvetésben tudomásul vett módosítás, és mekkora az a rész, amire a zárszámadási törvényben a Kormány felmentést kért. A költségvetési hiány nagyon jelentős fokozódása, azt hiszem, a kétkulcsos áfa során, amikor tárgyalta a tisztelt Ház, akkor már érezhető volt, s emiatt akkor én a felszólalásomban elmondtam, hogy a kétkulcsos áfa igaz, hogy európai, de a magyar viszonyok között, amilyen nehéz, szorító eljárások tapasztalhatók most a gazdaságban, talán elkerülhető lett volna, ha az adó- és pénzügyi ellenőrző hatóság hatékony működéséhez megteremtettük volna a lehetőségeket mind anyagi, mind jogi, mind a feltételrendszer vonatkozásában. Sajnos, ez mindmáig nem történt meg, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal máig nehézségekkel küszködik a végrehajtás terén mindezen feltételek szempontjából, pénzügyi, tárgyi, jogi szempontokból, és azt hiszem, ez továbbra is oda vezet, hogy továbbra is nagymértékű az úgynevezett feketegazdaság adózatlan jövedelme, amelyet még a pénzügyminiszter úr is egy rádiónyilatkozatban 300000 millió forintra becsült mint nem adózott feketejövedelmet. És gondolom, ezek után egyértelmű volt, hogy a pótköltségvetést és az újabb áfa-kulcs bevezetését már nem tudtam megszavazni. Az 1992-es költségvetés zárszámadása során nagyon nagy gondot kell fordítani arra, hogy hogyan lehetne ebből a nehéz helyzetből - amire képviselőtársaim az előző felszólalásokban utaltak, ugye, a gazdasági környezet, recesszió a világban, a jugoszláv válság, a magyar belső államadósság folytonos növekedése, a GDP-nek, a nemzeti összterméknek a csökkenése, az ipar, a mezőgazdaság leszállóága, állandóan csökkenő termelése - kijönni, tehát hogyan lenne lehetséges a gazdaság növekvő pályára való állítása, egy ilyen szorongatott helyzetből mi lehetne a kitörési pont? Az egyik kitörési pont lenne, azt hiszem, ha a költségvetés zárszámadása nagyon pontos lenne, nagyon takarékos lenne, és nem mutatna olyan lehetőségeket, ahol ebben a nehéz helyzetben is olyan dolgokat lehet olvasni az Állami Számvevőszék jelentésében, amely arra utal, hogy elég sok a lazaság, és elég sok anyagi forrás, illetőleg pénz ment ki olyan helyekre, amit nem lehet ellenőrizni, amit nem tudunk megtalálni, amely hiányzik a büdzséből. Már a finanszírozás sem a törvényi előírások szerint ment, hiszen a pótköltségvetés 4. �-a értelmében tulajdonképpen elő volt írva, hogy milyen, 160000 millió forint, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír-kibocsátás engedhető meg. Ezzel szemben a rövid lejáratú kincstárjegyek állománya nőtt, 157300 millió forintra, szemben a 12779,6 millió forintos, egyéves lejáratú kincstárjegy és állami értékpapír kibocsátására feljogosító pótköltségvetéssel. Ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr kamat-, illetve likviditási magyarázatot már adott erre az átcsoportosításra vagy erre a hiánypótlásra. A Munkaügyi, illetve a Népjóléti Minisztérium - amire képviselőtársaim már utaltak - fejezetei között is törvény rendelkezett, például az 1992. évi XLIII. törvény, ahol a 800,7 millió forint nem a törvény által előírt 5. cím, hanem a 8. cím, a munkaügyi központok fejezetébe került besorolásra. Jelentős kiesés a pénzintézeteknél következett be, ahol az előirányzott 63 milliárd forinttal szemben csak 1,7 milliárd forint képződött. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint az intézmények saját folyó bevétele viszont 80%-kal, 39,7 milliárd forinttal emelkedtek. A viszonylag megközelítőleg jól tervezhető bevételek alultervezésében az Állami Számvevőszék véleménye szerint döntő szerepet játszik, hogy érdekeltek az intézmények az alultervezésben, hogy több központi támogatást kapjanak, és a saját bevételek túlteljesítésével többletforráshoz jussanak, így többletkiadást is tudnak finanszírozni. Éppen ezért azt mutatják ezek a számok, hogy az ilyen irányú törekvések jelentősen rontják a költségvetés pozícióját. Lazaság tapasztalható - ahogy Varga Mihály képviselőtársam elmondta az Állami Számvevőszék jelentése alapján - az önálló gazdálkodást folytató költségvetési intézményeknél, hiszen az 542 önálló gazdálkodást folytató költségvetési intézmény közül - az Állami Számvevőszék jelentése szerint - 280 intézménynél, év végéig 27 intézménynél, összesen 57%- nál végezték el a felülvizsgálatot. (18.30) Az intézmények 44%-a végez vállalkozást, felülvizsgálatuk egyharmaduknál nem történt meg. Itt is felmerül a gyanú, hogy költségvetési intézmények vállalkozási alapon akár egyéni vagyonszerzésre is lehetőséget találjanak. Ezeket a kapukat le kell zárni, hiszen eléggé szomorú körülmények között van a nemzetgazdaság. Ezek mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy már március közepén a deficit meghaladta az egész évre tervezettet. Az állampapírok kibocsátásával a forgóalap túlfinanszírozása is a költségvetés központi intézményének a csökkenését eredményezte, hiszen március-október hónapban az Állami Számvevőszék adatai szerint a túlfinanszírozása az állami forgóalapnak meghaladta a 60 milliárd forintot. Ez a költségvetés számára azért fontos, mert felesleges kamatköltség-növekedést okoz, hiszen a forgóalapra befizetett kamat az MNB-kamat 8,8%-a, míg a többletfinanszírozást eredményező hosszú lejáratú értékpapír kamata 25%, illetve 15% volt. A Kormány - erről beszéltek - nem számolt be a Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtásáról. Az ÁVÜ tevékenységéről most kaptuk kézhez a jelentést. Az ÁVÜ kiadásainak mértékéről, felhasználásáról is szóltak előttem. Az Országgyűlés döntött a Vagyonpolitikai Irányelvekben, ahol tételesen meghatározta a privatizációs bevételek felhasználását, és itt - ahogy Varga Mihály mondta - országgyűlési felhatalmazás nélkül 37 milliárd forintról döntöttek, amely a teljes privatizációs bevétel 44%-ának felel meg. Az értékesítés és vagyonkezelés költségei nem takarékosak. Szó volt a tanácsadási díjak két és félszeres emelkedéséről, amely túlhaladja a privatizációs bevételek emelkedését; és nem véletlenül idézem az Állami Számvevőszék jelentését; nem szintetizálható az ÁVÜ-nél a vállalatok társasági átalakulás előtti könyv szerinti értéke, a vagyonértékelés szerinti és az átalakulás szerinti értékek, valamint az értékesítési árösszefüggések. Nem tekinthető át a zárt és a nyílt pályázatok száma, a munkavállalói tulajdonlás, a kivásárlás névértéke és összetétele. A kincstári szervek - erről is szó volt - 1,9 milliárd forint bevételt értek el ingatlanvagyon- értékesítésből. Az 1992. évi költségvetési törvény 30. �-a szerint az ingatlanvagyon értékesítéséből származó befizetési kötelezettség 50%-át a központi költségvetésbe kell befizetni. A befizetési kötelezettségnek a vizsgált fejezetek közül négy fejezet intézményei tettek maradéktalanul eleget. A befizetési kötelezettség alól teljes felmentést a Kormány a költségvetési törvény 68. � (2) bekezdése alapján három fejezet intézményeinél engedélyezett, míg a többiek esetében a befizetési kötelezettségek elmaradásának okáról nem rendelkezünk információval. Ezért nem kell csodálkozni, hogy a befizetés teljesülése esetén a költségvetés ingatlanértékesítésből származó bevétele 1992-ben: 362,9 millió forint helyett csak 51,7 millió forint befizetés teljesült. Az elkülönített alapokra vonatkozó vizsgálatokról: szintén rámutattak, hogy az alapok mérlegei mögött nincs vagyonleltár, az eszközgazdálkodásról dokumentációt csak egyes nagyobb alapoknál - például a műszaki fejlesztési alap - készítenek. Kötelezettségeiket nem tartják folyamatosan nyilván. Nincs kettős könyvelésük, nyilvántartásaik nem a számviteli előírások szerint készülnek. Ez teszi lehetővé, hogy az alapokon összevont közpénzek jelentős hányadának útja, felhasználása alig követhető, és a működés jelenlegi formái között a pénz felhasználása kötetlenebb, ellenőrizhetetlenebb. Egy példa: kisvállalkozói garancia, 2 milliárd forint privatizációs bevételből részesült, egyéb bevétele nem volt, 1992-es működése során 1,9 milliárd forint értékpapír-vásárlást hajtott végre; az indoklás szerint: mert az alap érdemi működtetése csak 1993-ban kezdődik. Ugyanakkor az alap 9 millió forintot utalt át 1992 szeptemberétől működési költségeinek fedezésére. Kérdezem: ha 1993-ban működik, akkor miért kell 9 millió forint működési költség 1992-re? A világkiállítási alapról Varga Mihály képviselőtársam szólt. Az önkormányzatok 1992. évi állami támogatása szintén növekvő tendenciát mutatott, és itt is fölmerül annak a lehetősége, hogy egyes önkormányzatok a céltámogatások elnyerése után, hivatkozván arra - az Állami Számvevőszék jelentéséből ez is kiderült -, hogy forrásalappal nem rendelkeznek, kisegítő támogatásokra jelentkeztek, amit meg is kaptak, és ugyanakkor kimutatható, hogy hitelre lekötött pénzeik vannak bankokban elhelyezve. Nem irigylem az önkormányzatoktól a pénzt, de azért áttekinthetővé kell tenni, vagy igenis, be kell kérni, hogy akinek van bankban jelentős összege betétre, akkor azt még azért ne támogassuk külön kisegítő támogatással, hogy a céltámogatást megvalósítsa. 1009 millió forint túlteljesítés van a cél- és címzett támogatásoknál. Ugyanakkor az önkormányzatok nem költöttek el - és maradvány keletkezett a címzett és céltámogatásokra utalt összegekből - 3532,4 millió forintot. Én úgy gondolom, hogy itt is jelentősebben és komolyabban érdemes megnézni, hogy kik érdemesek többletkifizetésre, kik érdemesek támogatásra, amikor céltámogatások során is feltártak olyan lehetőségeket, hogy: 3 kilométerre lévő szociális otthon, amelyik bővítés alatt áll, és egy közeli településen szintén ugyanilyenre kértek és kaptak céltámogatást. A céltámogatások lemondása miatt a 15,7 millió forint a visszafizetési kötelezettsége az önkormányzatoknak. A letéti számláról előttem szóló képviselőtársaim szóltak, hogy nem része az állami forgóalapnak a központi letéti számla. E számla nem a központi költségvetést megillető bevételek, illetőleg ezek terhére teljesítendő kiadásokra szolgál. Éppen ezért kérdezem: akkor miért vezette jogellenesen a Kormány a vasutas szakszervezettel történt egyezség értelmében az 5,7 milliárd forintot a költségvetés XVII. fejezet Pénzügyminisztériumához, a MÁV egyedi támogatás előirányzatához letéti számlára? Ugyanígy a Magyar Televízióból az 1 milliárd zárolásból visszatartott 110 millió forint letéti számlán való elhelyezése is szabálytalan. Az adó-, pénzügyi ellenőrző hatóság: szintén a vállakozások adózás előtti eredménye 47 milliárd forinttal maradt el. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál - ahol már látható volt az 1992. évben, hogy problémák vannak a vám körül - történt is intézkedés. Ennek megfelelően itt kedvezőbben alakultak aztán a bevételek - parancsnokleváltás, egyéb történt. Ugyanakkor viszont a vámeljárások nehézkesek, és kicsit lassan folynak, ami szintén hátráltatja azt, hogy gyorsan és olajozottan menjen, hiszen a kódszám: 582 darab, ami alapján a vámeljárások folytatódnak Magyarországon, míg az Európai Közösségben mintegy 60-70-es kódszám alapján folynak ugyanezek az eljárások. A kincstári vagyonkezelő szervezet előirányzata 1200 millió forint volt, amelyből 531,6 millió forint teljesült, ami szintén csak 32%-a a tervezettnek. Itt is: szabályozatlanság, a költségvetést illető bevételek számlák közötti keveredése, késői utalások, a végeleszámolások elhúzódása, a magas vevői kintlévőségek az okok az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint. (Boros Lászlót dr. Kóródi Mária váltja fel a jegyzői székben.) (18.40) Nem kívánom tovább sorolni azokat a tényeket, amelyeket már előttem is elmondtak, és az Állami Számvevőszék jelentéséből is világossá válnak, de úgy gondolom, a költségvetési törvény végrehajtása során sokkal nagyobb szervezettségre, figyelemre, erélyre lenne szükség. Az itt felsorolt lazaságok és áttekinthetetlen elszámolások következtében milliárdos nagyságrendek nem realizálódnak a központi költségvetés bevételi oldalán, és ugyanakkor a kiadások a takarékossági intézkedések ellenére is jelentősen nőttek. Az ország nehéz helyzetében nem engedhetők meg ezek a lazaságok. Úgy gondolom, tanulnunk kell ebből a költségvetési zárszámadásból, hiszen ez az egyik legnagyobb tanulsága az itt elmondottaknak. Úgy gondolom, a kormányzatnak meg kell akadályoznia, hogy ezek miatt az úgynevezett lazaságok miatt nem befolyt, illetőleg különféle kiskapuk folytán a saját gazdálkodásuk szerinti központi költségvetési intézmények alultervezéssel, központi támogatáshoz jutással, a vállalkozások során mintegy saját haszonra dolgozással működhessenek; ezeket a kapukat le kell zárni, mind meg kell szüntetni; sürgősen intézkedni kell az önkormányzatok irányába történt túlfizetések visszafizetésére a központi költségvetés büdzséjébe, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalnak a megerősítésére úgy anyagi, mint tárgyi, személyi és jogi vonatkozásban. Azt hiszem, ez mutat egy olyan lehetőséget, aminek folytán az elkövetkező időkben lényegesen könnyebb és vidámabb formában tudjuk megtárgyalni ezt a költségvetési zárszámadást. Jóval későbbi időkben! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)