Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Tisztelt Országgyűlés! Az említett határidő elhalasztásától, az újabb nemzetközi bizottság ténykedésétől, sajnos, nem várható semmi. Még annyi sem, ami csupán részletkérdés volt, hogy a háromtagú dán-holland-német bizottság dán tagjának, Refsgaard úr részvétele ellen - elfogultsága miatt - mindhiába tiltakoztunk. Mindenféle tárgyalás gyakorlatilag a mai napra holtpontra jutott. Sorrendben: A szlovákok nem fogadták el a londoni megállapodást, nem fogadják el az Európai Közösségek ajánlotta kétharmad-egyharmad arányú vízmegosztást, pedig számunkra ez már az ökológiai minimum, amely csak néhány évre halasztaná el a visszafordíthatatlan károk bekövetkezését. Minden erre vonatkozó eddigi tárgyalás, nemzetközi, parlamenti, kormány- és szakértői szintű, kudarccal végződött. A szlovák fél olyan keresztgát-építéses műszaki megoldást akar végérvényesen ránk erőszakolni, ami sohasem állítja helyre a korábbi természetes állapotot, nem biztosít állandó talajvízszintet és az ivóvíz minőségi romlásához vezethet. A szigetközi mellékágba kerülő többletvíz csaknem fele valószínűleg elszivárog, nem képes átvenni a Duna funkcióját és folyamatosan megtartani a talajvízszint korábbi állapotát. Valószínűleg, mondom, mert az elszivárgást vizsgáló kísérletek még nem fejeződtek be teljes egészében, így nem tudni, mennyi többletvíz marad a hullámtéri ágrendszer végén a kritikus utolsó egyharmadon. Az eredeti teljes vízhozam visszaadására a hágai döntés előtt nem kerülhet sor, és egyáltalán nem biztos, hogy évek múlva egy számunkra kedvező döntést a szlovák fél gyorsan végre is hajt. Időközben nem valószínű, hogy a két perben álló fél bármelyike is kötelezően elfogadná egy olyan bizottság ajánlását, egy olyan újabb bizottsági ajánlást, amely perbeli pozícióját gyengítené. A szlovák fél, ismerve Binder, Kocinger és Liska urak érveit és módszereit, egyébként sem a múltban, sem a közeli múltban nem adta jelét annak, hogy a kompromisszumos megoldás híve lenne. A Szigetköz már nem a hosszú távú, a minimális kárnál tart, hanem a rövid távon még elviselhető kárnál. És mert nemcsak ökológiai, hanem szocioökonómiai válságtérség, sokkal rövidebb határidőkkel, egész konkrétan október 31-ével számol, központi pénzeszközöket kérve a károk mérséklésére és a vízpótlást a főmederből, még ha ideiglenes jelleggel is. Sokan eljutottak oda, mindegy, hogy miként, csak valahogy biztosítsanak számukra vizet. Ez az álláspont részben érthető, másrészt ez az álláspont nem számol a várható hatásokkal és ennyiben nem a legfelelősségteljesebb magatartást tükrözi. A fenékgátakkal ugyanis nem biztosítható - sohasem biztosítható - a természetes vízszint és nem garantálhatók a természetes hatások, mindenekelőtt a talajvízszintre gyakorolt hatások, amelyek a legsúlyosabb következményekkel járhatnak az édesvízkészlet mennyiségére és még inkább a minőségére. Mi az, amihez nem kellett volna és amihez nem kell fenékküszöb? Az egyik megoldást már ajánlottam - tisztelt Országgyűlés - itt, a Parlamentben, és a szlovák parlamenti delegációnak is júniusban a Pozsony környéki tárgyalásokon. Kompromisszum esetén - ha ez a szándék előkerülne, nem jellemző módon - átmeneti megoldásként a szivárgócsatorna hozamának növelésével elkerülhető lenne bármilyen fenékgátépítés bármelyik kilométerkőnél, folyamkilométernél. A dunacsúnyi húszkapus árapasztó egyetlen kapuján átvezetett másodpercenkénti 30 köbméter vízhozam plusz a Mosoni-Duna vízkivételi műtárgyán kapott másodpercenkénti 20 köbméter vízhozam már lehetővé tenné az ideiglenes hullámtéri vízpótlást a tapasztalt elszivárgás ellenére is. Ha meglenne a segíteni akarás, akkor beruházásmentesen ez már megtörténhetett volna. Ezért is a kétkedésem minden időhúzó, figyelemelterelő újabb bizottságosdival szemben, amely visszavezet ahhoz a klasszikus tételhez, hogyha valahol, valakik nem tudnak vagy nem akarnak eldönteni egy kérdést, akkor bizottságot alakítanak, aztán a bizottságnak több albizottsága alakul, anyagok készülnek, anyagokat adnak viszsza, az anyagok körbejárnak, míg az idő el nem múlik a végtelenségig. Az előző megoldással rokon az a részleges szivattyúzásos vízpótlási megoldás, melynek terveit júniusban dolgozta ki Molnár István és Hábel György mérnök úr. Megvalósításuk esetén még a vegetációs időszakban víz kerülhetett volna a mellékágrendszer alsó egyharmadába, figyelemmel az elszivárgásra és az eltömődésre is. Tisztelt Országgyűlés! Az ökológiai előny a kész tények elé állítás következtében minden kétséget kizáróan a szlovák félnél van, nemcsak a vízgazdálkodásban, hanem az energiatermelésben és a hajózásban is. És ez még nem a dolgok vége, mint Liska profeszszor mondta nemrég Brüsszelben, tervük csak akkor éri el igazi célját, ha az erőmű felépül, akkor és az lesz majd az optimális működés. És mint a ma reggeli újságok közölték, a szlovák kormány elszánt a C variáns megvalósításában, válaszul legutóbbi lépéseinkre is. Szlovákia egyfelől abban bízik, hogy a nemzetközi színtéren bizonyítani tudja majd igazát, másfelől igyekszik kihasználni a magyar belpolitikai erők jelenlegi megosztottságát, a Parlament és a Kormány bizonyos értelmű szembenállását. Míg a szigetközi emberek élni akarása a legmeszszebbmenőkig méltányolandó, némely körben kialakított álláspont nehezen elfogadható. Egyes régi tervezők s régi vízügyi építők jobban szeretnék felépülve látni az erőművet, ezért őket nem zavarja az újabb szlovák előnyomulás műszaki és propaganda síkon egyaránt. A szigetközieknek ugyanakkor égnek áll a haja, ha azt hallják, hogy a majdani hágai pereskedés jogi előkészületeire csak az idei évben 40 millió forintot költünk. Tisztelt Országgyűlés! A határidő-módosítást ilyen kételyekkel fogom megszavazni, nem adva fel azt a reményt, hogy a még elviselhető kár enyhítése érdekében, a még megköthető kompromisszum gyorsan realizálható lépéseit - az eddigi tanulságokat megszívlelve - a magyar Kormány sürgősen megteszi. Köszönöm szíves türelmüket. (Szórványos taps.)