Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Tisztelt Országgyűlés! Némely aggályomat már említette Kulin Sándor bizottsági előadó úr és Székelyhidi László is. Következtetéseink azonban némiképp eltérnek. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy augusztus 30-án, napirend előtti felszólalásomban egyebek között a nyugdíjak karbantartásának három fogyatékosságát tettem szóvá. 1. A tervezett nyugdíjemelés mértéke nem éri el az aktív dolgozók éves nettó keresetének növekedési ütemét. 2. Az egyszeri segélyként kifizetett kompenzáció nem minősülhet nyugdíjemelésnek és így nem képezheti a jövő évi emelések alapját. 3. Augusztustól a megváltozott forgalmiadó-kulcsok és a drágulások kellőképp nem ellentételezett áremelkedést okoznak. Nem értettem akkor, s mint utólag kiderült, több tízezer nyugdíjas sem, azt a számtani logikát, amivel Szabó Iván pénzügyminiszter úr 18%-os nyugdíjemelést hozott ki, ahelyett, ami a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége szerint a valóságban 13,2%. Tisztelt Országgyűlés! A jelen határozati javaslat (1) bekezdésének azon megállapítása, miszerint a nyugdíjemelési javaslat összhangban van az 1975. évi II. törvény 44. �-ának (6) bekezdésével, erősen vitatható, mert a nyugdíjemelés mértéke nincs összhangban a várható éves nettó átlagkeresetek növekedésével. Amikor a jelenlegi 4%-os emelésről tárgyaltak az illetékesek, még májust írtak, s akkor a prognosztizált nettóbér-kiáramlást 18%-ra becsülték. Ezt megerősítette pénzügyminiszter úr itt, a Parlamentben augusztus 30-án és a nyugdíj-biztosítási főigazgató úr is egy júliusi nyilatkozatában. Május óta azonban - tisztelt képviselőtársaim - csaknem fél év telt el, s azóta bizony a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az I. félévi nettóbér-kiáramlás 19,6%, az első nyolc hónapé pedig 20%. A várható éves bérkiáramlás pedig - a legjobb szakemberek szerint is - eléri vagy meghaladja majd a 22%-ot. Az idézett törvényhely tehát arra kötelezi, kötelezheti a Parlamentet, hogy ma, október 13-án ne a múltról, hanem az idei várhatóról tárgyaljon és döntsön. Ami pedig a határozati javaslat indoklását illeti, változatlanul elfogadhatatlan a (2) bekezdésben szereplő 2,8 milliárd forint egyszeri segélyként juttatott kompenzációs összeg úgy, mint kifizetett nyugdíj. Ez ellentétes a 111/93. augusztus 30-án hozott kormányrendeletben foglaltakkal. Eszerint ugyanis mind a kisnyugdíjasok, mind a nem nyugdíjasok az áfa- kompenzációt az állami költségvetés terhére kapták. Szeretnék továbbá emlékeztetni az Alkotmánybíróság azon állásfoglalására, mely szerint az egyszeri nyugdíjként vagy egyszeri segélyként történő kifizetések nem minősülnek nyugdíjemelésnek, és nem is terhelhetik a tárgyidőszak nyugdíjtömegét. Mindezek alapján talán nyilvánvaló, hogy miért nem 12 hónapra visszamenőleg történik a nyugdíjemelés. Amennyiben az áfa-kompenzációt nem itt számolják el, úgy természetesen megnyílik a 12 hónapos emelés lehetősége. Reális lenne tehát, ha az illetékes bizottság gyorsan újratárgyalná a határozati javaslatot, és a valós helyzetnek, a várható éves nettóbér- kiáramlásnak megfelelően 6%-os nyugdíjemelést javasolna 12 hónapra visszamenőleg, melynek 1/12 része épüljön be az 1994. január 1-jével kezdődő nyugdíjalapba. Ezt indokolná az is, hogy az év hátralévő részében jelentősen és nem várt módon emelkednek a nyugdíjasok megélhetési költségei az energiahordozók, a villanyáram, a fűtés és más rezsiköltségek árának növekedésével. Tekintettel arra, hogy a 2700000 nyugdíjas csaknem 70%-a a létminimum alatt él, egyre növekvő számban lesznek képtelenek a megnövekedett szolgáltatási számlák és díjtartozások kiegyenlítésére. Kérem képviselőtársaimat, számoljanak mindezzel és vegyék fontolóra a határozati javaslat gyors újratárgyalását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)