Szigethy István (SZDSZ)
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Nagyon örülök ennek a vitának, mert tényleg így lehet előremenni egy ilyen kérdésben. Itt mindjárt előrevetném a kérdést: Elő van terjesztve egy alkotmánymódosítás. Az alkotmánymódosítás ahhoz is kell, hogyha szűkebb körben kiterjesztjük az állampolgári jogokat, nem lehetne ebben leülni tárgyalni? Mert így nem megy! Ami az érdemi kérdéseket illeti: nos, én nagyon örülök a Józsa Fábián által felsorolt külföldi példáknak, ezeknek a korlátozó kritériumoknak, amelyekre ő hivatkozott. De hadd ne mondjam, a regisztráció nem az, ez tautológia. Itt mindössze arról van szó, hogy engem az köt az országhoz - és ez a kötődés a választójogomat biztosítaná -, hogy akarok választani, semmi több. Tehát ez nem elég. Ennél valamiféle konkrétabb kapcsolat kellene az országhoz, hiszen a regisztráció semmit nem jelent, regisztrációra bejelentkezhet az a dédunoka, akinek esetleg '29-ben kiment a dédpapája Magyarországról, aztán már a kedves édesapja sem tudott egy szót sem magyarul, csak éppen kedve van szavazni. (Dr. Mezey Károly: Magyar állampolgár?) Állampolgár - így van. Ezért beszéltem ilyen sokat az előbb, és nagyon örülök a kérdésnek, hogy végre ilyen kérdés van, hogy állampolgár? Állampolgár, bizony, bizony, állampolgár! És erről van szó, hogy ennek a körnek biztosítanánk állampolgárságot, nem azoknak, akik kimentek 1956-ban. Őnekik is persze, és nem a határon kívüli magyaroknak, mert ők eleve nem szólhatnának bele ebbe a kérdésbe, mert kizárja őket a nemzetközi egyezmények sora. Ez a törvényjavaslat, ahogy elő van terjesztve, bizony, bizony ezt jelenti, hogy az a dédunoka is, aki magyarul sem tud, soha nem járt errefelé, éppen kedve van szavazni, hát hadd szavazzon! Tehát ez így nem megy. A további kritériumokat tehát a Józsa Fábián által felvetett példákat illetően, hogy esetleg valaki - nem tudom - kiment vállalkozónak, aztán vissza akar jönni Azt azért nem nagyon hiszem, hogy eladja a magyarországi lakását, de még ilyen példákig elmehetünk, azt hiszem azonban, nem ez a tipikus. Azt szeretném hangsúlyozni az egész dologban, hogy ezen az alapon valóban lehet tárgyalni, ez a kör megfogható körben tényleg bővíthető esetleg, én nem tudom, konkrétan kellene tudni erről javaslatot, de ebben a körben, ahogy a mostani alkotmánymódosítás elő lett terjesztve, semmiképpen sem fogadható el. Szeretnék még két apróságra reagálni Józsa Fábián felvetéséből, amikor ő beszélt a letelepedési mozgási szabadságról és még sorolhatnám ezeket a kérdéseket. Fel szeretném hívni a figyelmét, hogy ezek nem magyar állampolgári jogok. Ezek benn vannak a magyar Alkotmányban, de megilletnek valamennyi embert, aki Magyarországon tartózkodik. Tehát ezek a példák nem szerencsések. Ami pedig a közkiadásokból való részesedést illeti, nos, én hadd ne mondjam, azért én olyan államot még nem láttam, ahol az állampolgár ugyanannyit kapna vissza az államtól, mint amennyit befizet. (Derültség.) Bár lenne ilyen! Úgyhogy azt hiszem, hogy azért a közterhek az egyes állampolgár számára mindig-mindig sokkal-sokkal többet jelentenek, mint az, amit az államtól utána visszakap. Hacsak azt nem vesszük nagy-nagy gyönyörnek, hogy éppen most minket hallgathat esetleg a rádióban és az Országgyűlésnek a költséget ezért megfizette. Ha ez neki megéri, akkor esetleg valóban az a kanadai-magyar kettős állampolgár ebből nem részesedhet, de azt hiszem, ez nem szerencsés példa. Valóban ahhoz, hogy valaki Magyarország sorsába beleszóljon, annak bizony viselnie kell annak következményeit, terheit is, és tudnia kell, hogy a saját bőrére szavaz, és nem esetleg valamiféle passzióból.