Mádai Péter (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Ház! Úgy vagyok ezzel a válasszal, mint az a rosszul tanuló diák, akitől azt kérik, hogy bizonyítsa, hogy kétszer kettő négy, és rövid gondolkodás után rávágja, hogy isten bizony. Én nem kaptam választ a kérdéseimre. Amiket államtitkár úr elmondott, azok általános maszlagok, és - ne haragudjon - semmi több. (Felmorajlás a jobb oldalon. Zaj.) Tehát azt kell mondjam, hogy a felkészítő szakemberek torz adatokat mondtak. Én pár szakmai ellenvéleményt szeretnék fölvetni, döntse el a tisztelt Ház, hogy kinek van igaza. 1990-ben 1 kilowatt ára 2 forint volt, az olaj ára 20 dollár. Ma 5,30 és 7,30 körül beszélünk, az olaj ára, amit ön ingadozásnak mondott, a 17 dollár körül van. Tehát. 1.: semmiféleképpen nem indok, hogy fölfelé, csak lefelé. 2.: Világpiaci árak. Ma Ausztriában 2 schilling kettő kilowattóra ára, körülbelül 20000 schillinges jövedelemre vetítve. Tehát nem igaz az, hogy mi egyből afelé kell menjünk, mert akkor tessék a 20000 schillinget a 17000 forintos átlagjövedelemmel összevetni. Ha így számolok - és ez közgazdasági számítás, én is szívesen rendelkezésre bocsátom -, akkor körülbelül 3 forint 24 fillér lehetne az önköltségi ár. De én azt firtattam, és ez a lényeg ebben, hogy egy, többségében állami tulajdonú cég pazarlását kívánják velünk megfizettetni. Három számot szeretnék mondani. Az MVM Rt. eredménye 1990-ben 21,3 milliárd forint. '91-ben 11,8 milliárd forint. Aztán hirtelen 1992-ben ez a csodálatosan prosperáló cég mínusz 390 millió forintot hoz ki. Most engem mint gazdasági embert ez nem hagyott nyugodni, és megnéztem, hogy mi ennek az oka. '90-ben ugyanez a cég értékcsökkenésnél 9,5 milliárd forintot írt le, amortizációt, '91-ben 10 milliárdot, és '92-ben 29,6 milliárd forintot. Természetes, hogy elment a nyeresége. Csakhogy tisztelettel hadd kérdezzem meg: milyen közgazdasági indok vezetett ehhez? Megmondom. '92-ben egy jövendő manipuláció érdekében fölértékelték az eszközállományukat. Paks értéke 69 milliárd forintról 126 milliárdra, a Tiszai Erőmű 5,2-ról 35 milliárdra vagy térségemben a Bakonyi Hőerőmű 3 milliárdról 11,2 milliárdra. Utána ebből egy háromszoros amortizációt hozva idehozzák, hogy veszteséges, és fizessem meg. Kérem, ez gyalázat. Ezt be kell látni, velünk fizettetnek meg egy pazarló, rossz gazdálkodást. A bányászatra egyetlen gondolattal kitérve, amit ön állított, illetve a szakemberei: szívesen - és ön adta az ötletet - egy hónap múlva interpellálni fogok. Tudniillik a bánya-erőmű-egyesülésekben kiderült, hogy a költségek jelentősen csökkentek, tehát nem a szén hozza ezt. Ez az értékemelés, ez a csalás, amikor valamire azt mondom ma, hogy egy, és holnapután, hogy három, ez nem az én hibám, nem a lakosságé: miért velem fizettetik meg? Hadd mondjak még annyit, hogy ez az értéknövekedés egy ugyanolyan állománynál körülbelül hat új erőmű építésére lett volna elegendő. Én másfél évvel ezelőtt az ipari miniszterhez egyszer már interpelláltam egy 4 milliárd forintos bizonytalan ügyről a Dunamenti Hőerőműnél. Nem kaptam kielégítő választ. Ha az a 4 milliárd forint ma itt van, akkor nem kell velünk áramáremelést fizettetni.