Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Először is szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni azért, hogy vállalta, elmondja az interpellációját. (Taps.) Másodszor viszont kételyeim vannak abból a szempontból, hogy egy törvényjavaslat alkalmasságának vagy alkalmatlanságának a kérdését feszegetni interpellációs formában, amelyben egyetlen kérdés nem hangzott el, bölcs dolog-e. Ez nem annyira a képviselő úrra, mint szakértőjére vonatkozik. Ennek ellenére az el nem hangzott kérdésre mégis megpróbálok egy formai választ adni, hiszen erre mégiscsak szükség van. Ez a formai válasz pedig tulajdonképpen mindössze egy intimitásnak a kifecsegése lesz és aztán néhány szakmai érv. Az intimitás kifecsegése az, hogy a törvény előkészítése során személyemben igencsak ódzkodtam attól, hogy ez miniszteri feladat legyen. A gyógyszerészek határozott nyomása, a Magyar Gyógyszerész Kamara követelése volt, hogy ez így legyen benne. Végül is megadtam magam. Amennyiben a Ház majd annak idején másképpen dönt, akkor másképpen fog dönteni. De vannak nyomós érvek, amelyek amellett szólnak. Ráadásul az első hullám még nem a minisztérium kezében zajlik, tehát végeredményben évente néhány esetről lesz szó, amelyben ezek a személyi jogok érvényesülnek. Ez talán még belefér egy minisztérium munkarendjébe, de felfogásom szerint nem irányító minisztériumokra, hanem jogalkotó minisztériumokra van szükség. Ilyen értelemben ez a kérdés valóban vitatható. Nem vitatható azonban a személyi Dehogynem vitatható! Minden vitatható. De egészen más a helyzet a személyi jogra magára mint intézményre nézve. (18.10) Nem szeretnék elébe menni, tisztelt Ház, annak a vitának, amit majd a törvényjavaslat tárgyalása során kell lefolytatnunk. Az arra való felkészülésül viszont javaslom, hogy a tisztelt képviselő úrnak a nyugat- európai országok némelyikét - például Ausztriát, Olaszországot, Franciaországot és Luxemburgot - célszerű tanulmányoznia, nemkülönben az idevonatkozó Európa Közösség-i ajánlásokat. A gyógyszer ugyanis különleges áru, melynek forgalmazása során sok különleges jogra van szükség. Itt nem piaci viszonyok érvényesülnek, nem tehető ki a lakosság sem egy szabadversenyes dolognak. Ügyeleti szolgálatra kötelezetten és kötött árakkal dolgozva, ahol a forgalmat hirdetésekkel sem tudja, más üzletekhez hasonlóan, fokozni az üzlet gazdája, bizony védelemre szorul. Ez a védelem a szakma elgondolása szerint a Magyarországon korábban is alkalmazott személyi jog, amelynek élő nyugat-európai példái vannak. Én tehát nem tárgyalásra alkalmatlannak gondolom a törvényjavaslatot, jelesül ezeket a részeit, hanem az egyetlen Magyarországon járható útnak, hogy végül is a magánvállalkozás lehetőségei érvényesüljenek ezen szakterületen is. De ezen vitát majd alkalmas időben kell lefolytatnunk, és egy másik szavazással is dönteni róla. Ennek ellenére kérem a tisztelt Házat, hogy válaszomat fogadja el. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)