Darvas Iván (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt le szeretném itt szögezni, hogy mondanivalómat nem egyeztettem se a frakciómmal, se más Parlamenten belüli erővel, felszólalásom egyedül az én egyedi véleményemet tükrözi. Mégis veszem magamnak a bátorságot, hogy igénybe veszem szíves türelmüket, mert meggyőződésem, hogy felszólalásommal Parlamentünk falain ugyan kívül álló, de mégis nagy létszámú és fontos civil szervezetek törekvéseinek adhatok hangot. Számos olyan legális egyesülés él és működik ebben az országban, többek között például a jelen vitában már megemlített Alba-kör erőszakmentes mozgalom is, amelynek lelkes támogatója vagyok, és amely elvből ellenzi a katonai szolgálat kötelező voltát. Ha egyelőre még korántsem látom elérkezettnek az időt, amidőn reális sikert jósolnék egy olyan értelmű törvénymódosítási javaslatnak, amely a katonai szolgálat kötelező voltának eltörlését tűzné ki céljául, mégis fontosnak tartom, hogy ebben a vitában itt, a nemzet színe előtt, igenis megjelenjen egy ilyesfajta vélemény is. Igaz, egyelőre elenyésző kisebbségben lévő, de viszonylag mégis nagyszámú állampolgár akaratát képviselem, amidőn hangot adok a kötelező katonai szolgálat eltörlése és a hivatásos hadsereg megteremtése iránti igénynek. Miután legtávolabbról sem remélhetem, hogy ilyesfajta céloknak számottevő támogatójára leljek eme tisztelt Ház falain belül, meg sem próbálkozom azzal, hogy praktikus, részletekbe menő érveléssel támaszszam alá ezen igényt, hiszen nagyon is tisztában vagyok vele, hogy egy ekkora nagy horderejű politikai problémát: általános hadkötelezettségen alapuló honvédségünk legyen-e vagy pedig önkéntességen alapuló hivatásos hadseregünk, egy ilyen kérdést semmiképpen nem dönthet el egy rövid felszólalásban hevenyészve összehordott néhány praktikus érv. Épp ezért mindössze arra szeretnék szorítkozni, hogy egyetlenegy olyan általánosan elismert emberi alapjogra hivatkozzam itt, amelyet gondolom, egyikünk sem vonhat kétségbe: nevezetesen az embernek azon elidegeníthetetlen jogára, hogy soha senki, semmilyen körülmények között ne kényszerülhessen ölésre. Márpedig, ha ezt az egyébként oly magától értetődő alapjogot tiszteletben óhajtjuk tartani, eleve megkérdőjeleződik minden olyan törvény, amelyik kötelező hadbavonulást kényszerít rá az állampolgárra. Természetesen mélységesen tisztában vagyok vele, hogy aki ma Magyarországon nyilvánosan kétségbe meri vonni egy erős, hatékony, ütőképes, körkörös védelemre beállt honvédelem szükségességét, az óhatatlanul kiteszi magát a hazafiatlanság, a defetizmus, a pacifizmus és tudj' isten még miféle csúnya "izmusok" vádjának. Mégis, csak egészen halkan, hadd kérdezzem meg itt, hogy azt vajon miért nem tartja senki se hazafiatlannak, se pacifistának, se defetistának, aki nem jelentkezik okvetlenül önként rendőrnek. Pedig hát rendőrségre is szükség van, legalább annyira, mint honvédségre. És ha már itt tartok, hadd jegyezzem meg azt is, még halkabban, még szerényebben, hogy egy jó, és a realitásokból kiinduló külpolitika hosszú távon összehasonlíthatatlanul hatékonyabb, és hadd fűzzem hozzá: összehasonlíthatatlanul olcsóbb is, mint bármilyen körkörös védelem. De ezt csak zárójelben, és persze vállalva az imént felsorolt vádakat. De hát, mint mondottam, távol álljon tőlem, hogy visszaélve tisztelt képviselőtársaim szíves türelmével, elméleti fejtegetésekkel múlassam itt az időt. Tisztában lévén azzal, hogy a hadkötelezettség eltörlésére irányuló bármiféle szándék ma még irreális illúzió, ilyen értelmű módosítási javaslatot tehát nem is terjesztettem a tisztelt Ház elé. Ami az általam beterjesztett módosítási javaslatcsomagban található, az mindössze a fegyveres szolgálatot elutasító, a legális, alternatív, civil szolgálatot lehetővé tevő törvénypasszusok egyértelműbbé, világosabbá és érthetőbbé tételét célozza. Jóllehet, lelkiismeretem tulajdonképpen azt diktálná, hogy szembehelyezkedjem az ebben az ügyben kialakult, széles körű konszenzussal, szembehelyezkedjem ezek szerint a saját frakcióm álláspontjával is és "nem"- mel szavazzak az egész honvédelmi törvényre, mégsem ezt teszem. Belátva, hogy a kompromisszumkészség nemcsak a többséget kötelezi, hanem ugyanúgy az elenyésző kisebbséget is, ezért, továbbra is fenntartva ugyan elvi kifogásaimat, de amennyiben a tisztelt Ház elfogadja módosító javaslataimat, a magam részéről mégis megszavazom a honvédelmi törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)