Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kérdés valóban egy plasztikus helyzetet érintett. Ugyanis a büntetés- végrehajtási vállalatoknak - és nem az Igazságügyi Minisztériumnak - kezdettől fogva az volt az álláspontjuk, hogy a büntetés-végrehajtás célgazdaságai, mint azt ön is említette, mivel arra a célra alakultak, hogy elítélteket foglalkoztassanak, nyilvánvalóan nem tekinthetők olyan állami gazdaságoknak, ahol a feladatszerűen mezőgazdasági termelést szolgálva a kárpótlásiföldalap- kijelöléssel kapcsolatban ugyanolyan jogi helyzet eredményeződjék, mint a termelést végző, és nem ilyen közüzemi jellegű állami feladat ellátását vállaló vállalatszerűen működő egység. Egyébként a bíróságok ítéletének jogalapját - már ami az ön által sérelmezett kecskeméti esetet illeti - megerősítette az 1977. évi VI. számú törvény egyik rendelkezése, és egy ezzel kapcsolatos 1984-ből származó kormányrendelet. Természetesen a másik eset valóban ugyanezen a jogalapon induló peres eljárás kapcsán az ott eljárt bíróságokat más belátásra és következtetésre juttatta. A két jogerős ítélet tehát nem vitásan egymásnak ellentmondó. Az egyik esetben a fehérvári megyei bíróság az annamajori ügyben, a Kárpótlási Hivatal - felperesnek adott igazat, a másik esetben pedig - szintén jogerős ügyben - a keresetet elutasították. Nyilván a tisztelt képviselő úr is és mindenki itt, ebben a Házban tudja, hogy sem én, sem más nem tud jogerős bírósági ítéletekkel szemben semmilyen intézkedést kifejteni. Arra a Legfelsőbb Bíróságnak erre irányuló kérelem kapcsán van módja és lehetősége, hogy felülvizsgálati eljárás vagy más perorvoslat alapján a jogerős ítéletekkel szemben más következtetésre jusson. Azt azonban szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy óvakodnék itt a Legfelsőbb Bíróság esetleges eljárását illetően bármilyen jóslásokba bocsátkozni. Mi magunk egyébként a kérdésben foglaltakkal ellentétben nem rendelkezünk a büntetés-végrehajtás vállalatszerűen működő intézményeivel kapcsolatban semmiféle olyan kötelezően alkalmazandó állásponttal, pláne nem a bíróságokra nézve kötelezően alkalmazandó joggyakorlatra sugalló állásponttal, amely a jogviták eldöntésére döntő hatással lenne. Még egyszer szeretném azonban leszögezni, mint ezt ön is a kérdésében - és örülök, hogy ez a kérdés az írásbelivel ellentétben egy kicsit szolidabban fogalmazódott meg - elismerte, hogy a büntetés-végrehajtás célgazdaságai azért jöttek létre, hogy elítélteket foglalkoztassanak. Nagyon könnyű belátni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elítélteket foglalkoztató célgazdaságok kárpótlási földalapként történő kijelölése esetén akkor - ha szabad így mondani - az elítéltekkel együtt kellene a kárpótlási igényeket érvényesíteni. Gondolom, hogy nem ez a célja sem a hartai, sem más gazdáknak. (15.00) Az egy szomorú dolog, hogy az elítélteket foglalkoztató célgazdaságok a területük növelésére kényszerültek akkor, amikor az elítéltek száma is több lett. Én ezt tudom hirtelen erre a kérdésre válaszolni. Kérem szíves türelmüket. A két egymásnak homlokegyenest ellentmondó bírósági ítélelettel kapcsolatban bizonyára lesz mondanivalója a Legfelsőbb Bíróságnak. (Taps a jobb oldalon.)