Géczi József Alajos (MSZP)
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Két héttel ezelőtt a mezőgazdaság válságára kérdeztem rá. Most ezen belül a szövetkezetek s általában a szövetkezés, az összehangolás, az együttműködés válságáról szeretnék szólni. Múltkori válaszában miniszter úr nemcsak hogy nem ismerte el a mezőgazdaság súlyos válságát, hanem érdemi válasz helyett a sértegetés útját választotta. Ezért mielőtt a szűkebb tárgyra térnék, néhány megjegyzést kell tennem. (Közbeszólás: Halljuk!) Egy: a Szocialista Párt a régi rendszer, az államszocializmus ellenében jött létre 1989-ben. A mezőgazdaságban sem kolhozokat akartunk, hanem a szövetkezés reformját, a szerves fejlődést, az értékek átmentését. Azt viszont el kell ismernem, hogy a szocialisták a gyors talpraállásukat és megerősödésüket részben éppen az olyan stílusú politizálásnak is köszönhetik, amit miniszter úr két héttel ezelőtti válaszában is tetten lehetett érni, és amit őszintén remélek, hogy csak egyszeri kisiklás volt. Másodszor: nekem a sztálinisták, legalább amíg sztálinisták és ortodox kommunisták voltak, soha nem voltak elvbarátaim, hanem politikai ellenfeleim, sőt, barátságukat sem erőltettem. Végül: hogy egy régi szegedi professzorom szavával éljek, in concreto nem én és a demokratikus baloldali barátaim söpörték mások padlását, hanem a miénkét söpörték az ön által emlegetett urak, lévén, hogy felmenőimet kuláknak nyilvánították az ötvenes években. Tavasszal már nyújtottam be a szövetkezetekkel kapcsolatos interpellációt. Sajnos, a téma aktuálisabb, mint valaha. Magyarországon 1989 óta lebegnek a szövetkezetek. Politikai tüzérségi tűz alatt folyt az átalakulás. Tulajdonképpen két alternatíva maradt a szövetkezetben dolgozó emberek számára. Együtt maradni, ameddig lehet, véd- és dacszövetségben, tekintet nélkül a gazdasági ésszerűség szempontjaira. A másik lehetőség az azonnali szétszedés, széthordás, elkótyavetyélés volt. Jóindulatú és menedzselő állam nélkül sehol a világon nincs működőképes szövetkezés, paraszti társulás és sikeres magángazdálkodás sem. Az érintettek jó része úgy ahogy, hangsúlyozom, úgy ahogy végrehajtotta a végrehajthatatlan törvényt. A szövetkezetek egy része talpon maradt és várta a jobb időket. Adósságkezelésre, hitelkonszolidációra, piaci segítségre, állami támogatásra, agrártörvényekre számítottak. Ehelyett megszületett az úgynevezett vegzálási törvény. Számonkérték rajtuk a lehetségest és a lehetetlent. Tény, hogy például Csongrád megyében 70 szövetkezetből 60 alakult át. Október elejéig a bíróság mindösszesen kilencet jegyzett be, holott tudomásom szerint itt, legalábbis Csongrád megyében a vizsgálódások elhúzódása mögött nem áll különösebb törvénysértés. Más megyékben ilyenről is bőven hallani. Új szövetkezet 18 jött létre, ebből viszont már 11-et bejegyeztek. Felszámolás alatt áll öt szövetkezet, végelszámolás pedig Csongrád megyében három szövetkezetnél. További 10 már menthetetlen és az év végéig várható a megszűnése. A felszámolások óriási vagyonvesztéssel, sérelmekkel jártak. Ráadásul itt a tagok és az alkalmazottak nem kapták meg a 20-30 aranykoronának megfelelő földet sem. Országosan 333 szövetkezet áll csődeljárás, illetve felszámolás alatt. Szakemberek szerint minimum 500 szövetkezet van a veszélyzónában, azaz nem biztos, hogy megéri a következő gazdasági évet. A meginduló adósságütemezések is megszakadtak. A bankok a kétértelmű vagy legalábbis bizonytalan kormányzati magatartás láttán ugyancsak elbizonytalanodtak és nem hajlandók különösebben finanszírozni a sarokba szorult szövetkezetek válságból való kilábalását. Körülbelül 400 szövetkezet van törvényen kívüli helyzetben. Ezeket nem jegyezték be, egy részük cégbejegyzését törvénysértésre hivatkozva már el is utasították. Kérdezem miniszter urat: hogyan viszonyul a Kormány az átalakult szövetkezetekhez, a bennük dolgozók sorsához és a meglevő vagyon kezeléséhez? Tervez-e a Kormány valamilyen törvénymódosítást a törvénysértőnek minősült szövetkezetek helyzetének a rendezésére? Hiszen azok a szereplők, akikkel az átalakulást újra elölről kellene kezdeni és végigvinni, többnyire már nincsenek a "fedélzeten". Végül kérdezem: hogyan viszonyul a Kormány azokhoz a régi és új kistulajdonosokhoz, eszköz nélküli kisbirtokosokhoz, akik egymagukban nemcsak hogy gazdálkodni nem tudnak, hanem hozzá sem tudnak fogni a termeléshez. A lehetséges integrációs formák között szerepel-e ezen emberek társulásának, szövetkezésének támogatása, ami egyben egyébként a faluban maradásuk támogatását is jelenti.