Csurka István (MIÉP)

1993. október 31.

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A most folyó második nagy idejű médiaháborúban a Magyar Igazság és Élet Pártja minden ellenkező híresztelés ellenére csak külső szemlélő. Mégpedig olyan külső szemlélő, aki látja, hogy hol lehetne az igazság. Sorainkban olyan emberek ülnek, akik derekasan kivették a részüket az előző harcokból. Dr. Réti Miklós képviselőtársunk éhségsztrájkot folytatott annak érdekében (Derültség a bal oldalon.) Nevetséges; a jóllakottak jól nevetnek. (Derültség a bal oldalon. - Taps.) hogy a köztársaság elnöke írja alá a miniszterelnöki felterjesztéseket, hogy legyen rend a médiumokban. Jómagam akkor még a kulturális bizottság tagjaként nemcsak az ellenzék képviselőivel, hanem az MDF liberálisaival is megküzdve próbáltam meg eltávolíttatni a nemzetvesztő médiavezetőket, és a több mint egy évig fennállott 1 milliárdos zárolás is tőlem származott, amelyet a tisztelt Ház ismételten fenntartott az MDF liberálisainak és az akkor még egységesen fellépő SZDSZ-FIDESZ javaslatoknak ellenére. Emellett a Magyar Fórum című hetilap, amelynek részben tulajdonosa, részben irányítója vagyok, mindvégig a leghatározottabban állt ki a tévé és a rádió akkor üldözött szerkesztői mellett, és mutatott rá Gombár és Hankiss elvtársak gazdasági és politikai üzelmeire. És mi lett mindennek a következménye? Nemcsak személyünkben szorultunk ki a rádióból és a televízióból, hanem mozgalmunkat és pártunkat is úgy hallgatja el a legalább ötpárti konszenzus, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Mert ugyebár egy szélsőjobboldalinak mondott pártot konszenzuséknál el kell hallgatni, nem törődve azzal, hogy ez a szélsőjobboldalinak mondott párt bíróilag bejegyzett, alkotmányosan elfogadott és az Országgyűlés által elismert intézmény, amely széles körű támogatást élvez a magyarság köreiben. Mit tartsunk mi a közszolgálati tájékoztatásról, ha a mi gyűléseinkről, amelyeken esetenként, például október 23-án, többen vannak, mint az összes többin; mit tartsunk, amikor bennünket az egész fertőzött baloldali sajtóban szinte csak rágalmaznak és kirekesztenek? Kívül vagyunk, ám látjuk, hogy hol van a kutya elásva. Természetesen, a már megkötött és a még ezután megkötendő paktumokban. Vagyis nem vesszük egészen komolyan a tisztelt ellenzéknek, elsősorban az SZDSZ tisztelt belvárosi tüntetésszervezőinek nagyidai harcát néhány csaló, hamisító és végeredményben haza- és nemzetellenes bűntényt megvalósító, volt kommunista sztárszerkesztőjéért. Aki csal, hazudik, hamisít, és ezt még rá is bizonyítják, azt nem szabad megtűrni a tájékoztatásban. (Juhász Pál: Nálad többet senki nem hazudik! - Zaj.)