Ómolnár Miklós (EKgP)
DR. ÓMOLNÁR MIKLÓS (Kisgazda): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm a bizalmat. Egy teljességgel elbizonytalanodott koalíciós képviselő szól önökhöz, rabolja az önök idejét, igaz már csak innen a legeslegutolsó sorból. Ráadásul egy olyan képviselő, aki félve vallja be, hogy tulajdonképpen a Magyar Rádió újságíró munkatársa, igaz, fizetés nélküli szabadságon. Én most már semmit nem értek! Nem értem, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnöki alelnökei miért neveztek ki két olyan személyt döntő jelentőségű politikai műsorok élére, akikről én koalíciós képviselőként egészen a legutolsó napokig úgy tudtam, hogy nem szabad szeretnem őket. Nem szabad szeretnem őket, mert azokhoz a politikai körökhöz tartoznak, annak az újságnak a háziszerzői, amely politikai köröket nagy-nagy munkával az elmúlt hónapokban sikerült a nagy koalíciós testvérpártból kiszorítani. (15.30) Bizony, még az újságot is ki kellett penderíteni a Blaha Lujza térről, az egykori Szabad Nép székházból, még az újság fényreklámját is leoltották a Blaha Lujza téren. Most pedig két olyan újságíró kolléga kerül a rádióban és a televízióban vezető pozícióba, akik, nyilvánvalóan vállalva elkötelezettségüket, ezekhez a politikai körökhöz tartoznak. Nem értem. Aztán arra gondoltam, hogy mindez biztos egy sokkal magasabb rendű politikai játék része, amit én, szegény kis hátsópados koalíciós képviselő már egyáltalán nem érthetek, mert nem vagyok beavatva. Bizonyára így akarja a legnagyobb kormánypárt megosztani azt az ellenzéket, amelyet nagy nehezen kiszorított a saját kebeléből. Erre utalt az, hogy a rádióban kinevezett hölgy nyomban megtiltotta, hogy a lázadók lapjában publikált eddigi írásait kirajzszögezzék a rádió folyosójára. Biztos meg kívánta tagadni eddigi politikai hitvallását. Aztán megint megzavarodtam, amikor egy kormánynyilatkozatot hallottam arról, hogy az elnöki alelnök urak teljesen önállóan cselekszenek, ahhoz a kormányzatnak, a koalíciós politikai köröknek semmi közük nincsen. Nos, ha semmi közük nincsen, akkor nagy baj történt, mert akkor a kiszorított lázadók jutottak pozícióhoz, mondhatni, elfoglalták a rádiót és a televíziót. Ekkor megint megzavarodtam. Aztán jött egy újabb kormánynyilatkozat, amelyik tudatta velem, hogy teljes támogatásáról biztosítja az elnöki alelnök urakat. No, kérem, itt már végképp nem értettem semmit. Lehet, hogy mindez egy egyesülési kongresszus kezdete, vagy ? - nem értek semmit. Úgyhogy úgy döntöttem, mindennap kimegyek a Blaha Lujza térre, és megnézem, hogy kigyullad-e újra a fényreklám. Ha kigyullad, az biztos jel lesz. Lehet, hogy jele lesz annak a bizonyos össznemzeti demonstrációnak, amiről Csurka István beszélt. Sok sikert hozzá, én a magam részéről továbbra is koalíciós képviselőként nem veszek ebben részt, ebből már nem kérek. Köszönöm. (Taps.)