Kávássy Sándor (független)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hogy a mezőgazdasági termelést, mint szinte mindenütt a világon, nálunk is támogatni kell, sőt állandó jelleggel kell támogatni, józan, felnőtt emberek között aligha lehet vita tárgya. Evidencia. Legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy honnan, miből, miként, milyen mértékben történjék a támogatás, de az alapkérdésről nem. Egy olyan gazdaságilag meglehetősen legyengült társadalomban azonban, mint a miénk, a módozat sem egyszerű téma. Rengeteg ok miatt nem. Mindezek felsorolása azonban nem e törvény indokolásának a feladata. Tehát nem is töltjük vele az egyre drágább időt. Azzal azonban igenis foglalkozni kell, hogy a szóba jöhető módozatok közül melyiket választjuk és miért, minthogy nem csupán a végrehajthatóság függ a módtól, hanem az egész ügy népszerűsége vagy népszerűtlensége is. Nem kétséges, hogy a legegyszerűbb, a legkézenfekvőbb ezúttal is a költségvetésben biztosított állami támogatás volna. Ettől azonban azért kell eltekinteni, mert közvetlenül érintené terheivel a legszegényebb, de valamilyen formában még mindig adózó rétegeket, közöttük a leginkább támogatásra szoruló parasztságot is. Az általunk ajánlott mód szűkebb, de összehasonlíthatatlanul teherbíróbb csoportokra bízza a mezőgazdaság mecenatúrájának megtisztelő feladatát, és bár e megtiszteltetés valamelyes haszoncsökkenést eredményez, a legkevésbé sem befolyásolja az érintettek életszínvonalát, életmódját, életstílusát. Úgy véljük ugyanis, ha X vagy Y résztulajdonosnak, vállalatnak vagy vállalkozónak néhány százalékkal alacsonyabb az osztaléka, összehasonlíthatatlanul kisebb baj, mint azok zsebének a kiürítése, akiknél - József Attila szavaival - "Egyre ritkábban kuncog a krajcár". Ami viszont a mezőgazdaság ilyen módon történő állandó támogatása révén, az élelmiszerek piaci árának megfelelő szinten tarthatóságával térül viszsza, az az egész társadalom javára és hasznára térül vissza. Úgy véljük, ennek megértéséhez nincs szükség különösebb matematikai tehetségre, sem közgazdasági doktorátusra. Egyszerű és világos. Változatlanul kérdés marad azonban, vajon szándékában áll-e komolyan venni a tisztelt Háznak a mezőgazdaság valóban létező és egyre súlyosbodó problémáit? Felfogta-e végre-valahára a falu, a kisváros, egyszóval a vidék egyre tarthatatlanabb helyzetét? Meghallotta-e panaszát, egyre hangosodó jajszavát? Ha igen, úgy itt az alkalom, hogy rendezzünk egy tarthatatlan, elodázhatatlanul megoldásra váró helyzetet. Köszönöm. (Taps.)