Szabó Lukács (MIÉP)
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbbi szavazás értelmében nem sok esélyt adok következő indítványom elfogadásának. Úgy látszik, hogy még várnunk kell, még nem érett meg az idő rá. De engedelmükkel mégis indokolnám az előterjesztésemet. 1990. május 3-a előtt, akkor már elkövették bizonyos rózsadombi urak a magyar parasztság ellen az első merényletet. Akkor, mikor egy mezőgazdasági országban keresztülvitték a Parlamenten azt, hogy mezőgazdasági bizottság ne legyen Magyarországon. Véleményem szerint ez az első merénylet volt, és hiába jött egy MDF-es javaslat már 1990-ben, két és fél éven keresztül mezőgazdasági bizottság hiányában működött a magyar Parlament. A legfontosabb, a parasztság érdekeit alapvetően befolyásoló törvények ez időszakban születtek meg. Hadd ne soroljam, hogy milyen foglalkozású emberek döntöttek a bizottságban a magyar parasztság sorsáról. (Közbeszólás a bal oldalon: Torgyán.) Most szeptemberben a magyar parasztság egy része tüntetett az Országgyűlés háza előtt. Követelésük egyik pontja azt tűzte zászlajára, hogy tartson a magyar Parlament egynapos vitanapot a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről. Sajnos, a mai napig erről határozat nem született. Annál is inkább sajnálatos ez, mivel a házbizottság - egyetértve a mezőgazdasági bizottsággal - azt javasolta, hogy három óra hosszát mégiscsak fordítsunk erre a kérdésre. A három óra hossza alatt nem lehet megvitatni három évnek a túlkapásait, a rossz döntéseit. Olyan kérdéseket kellene megvitatni, hogy az agrárolló milyen mértékben nyílott már ki, milyen mértékben sújtja már a magyar parasztságot. A tulajdonviszonyok rendezetlenségéről kellene beszélni, piacvédelemről, a támogatási rendszerről. Mert csak erről annyit hadd mondjak, hogy 200000 forint, ami most a Kormány előterjesztésében szerepel, az nem elég. Nem elég arra, hogy egy magyar paraszt el tudjon indulni, még akkor sem elég, ha már a földje megvan. Emlékeztessek arra, hogy annak idején a Németh-kormány az újrakezdéshez 400000 forintot adott, és bebizonyosodott, hogy újrakezdésre még az is kevés. Ha '89-ben kevés volt 400000 forint, csak kampányfogás lehet ez a 200000 forint! Tehát erről is beszélni kell. Mindezeknek a kérdéseknek a tisztázására három óra hossza nem elég. Én hajlamos lettem volna arra, hogy elfogadjam a december 8-át. Annak ellenére lettem volna rá hajlandó, hogy most kell vetni, most kell szántani, most kell a támogatási rendszerről beszélni, de látva pártunk kompromisszumkészségét, mégis elfogadnám ezt. Viszont a három óra hossza az elfogadhatatlan. Egyeztetve az eredeti kezdeményezőkkel, az Agrárszövetséggel, végül is arra az elhatározásra jutottunk - bár nagyon sok kérdésben nem értünk egyet az Agrárszövetséggel, viszont abban az egyben feltétlenül egyek vagyunk -, hogy a magyar parasztság ügyével a magyar Parlamentben foglalkozni kell, és végre három év után, három és fél év után egy napot mindenképpen megérdemel. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)