Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Köszönöm. (Közbeszólások a bal oldalról.) Ez van (Péli Tamás: Nem ez van - ez lesz, sajnos! - Derültség. - Péli Tamás kimegy az ülésteremből.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költő szerint vannak nők, akiket csak távollétükben lehet szeretni. A költségvetési törvény, amellyel egy ország kénytelen egész éven át együtt élni, ezek közé a nők közé tartozik. Mentségünkre szolgálhat, hogy természetét a Kormány formálja a maga képére - szépségére vagy csúnyaságára. Még nem tudhatjuk, hogy ez a teremtés sikerrel végződik-e az idén, de annyit már most megállapíthatunk: sikere esetén az MDF- kormány költségvetési teremtményei közül az 1994-es lesz a legrútabb. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés három hete kezdte meg a költségvetési javaslat vitáját, anélkül, hogy tisztában lett volna azzal, hogy miről fog vitatkozni. Bár volt a Ház előtt egy beterjesztett anyag, amely formálisan eleget tett az államháztartási törvény és a Házszabály követelményeinek, erről a pénzügyminiszter maga ismerte el, hogy nem tükrözi, nem is tükrözheti a közben történt gazdaságpolitikai és számszaki változásokat. Hiába volt tehát a kora nyári beterjesztés, a képviselők csak október elején hallhattak először szóban arról, mit tartogat a Kormány jövőre, és csak két napja van írásos anyag a kezünkben. Milyen gazdaságpolitikát kíván a Kormány 1994-ben folytatni? A miniszteri expozé szerint ugyanolyat, mint 1993-ban. 1993-ban ugyanis nem volt a Kormánynak világos elképzelése arról, hogy hogyan kell a gazdaságot irányítani. A pótköltségvetés tárgyalása arról győzhetett meg bennünket, hogy jelenleg nincs követhető stratégia, kiszámítható program; a valaha kormányprogramként emlegetett Kupa-programot ülésünkön tagadta meg látványosan szülőatyja is. (16.40) Tisztelt Ház! A Kormány tehát ma már program nélkül, koncepciótlanul tekint a jövőbe, háta mögött hagyva négy elvesztegetett esztendőt. Mentségként hozhatjuk fel, hogy a gazdasági visszaesés jóval súlyosabb, mint arra bárki számított, súlyosabb, mint a '30-as évek elején. Az összes termelés ekkor 7%- kal csökkent, most 19%-kal. Az ipar visszaesése akkor 12, most 36%-os. Ezek tények, melyek függetlenek attól, hogy ma ki követeli magának a felismerés történelmi jogát. Tény továbbá az is, hogy a termelés és termékösszetétel átalakulása összességében visszaeséssel jár. Az ipar - főként a nehézipar - szerepének visszaszorulása ma még nagyobb, mint a szolgáltatások, a kereskedelem, az infrastruktúra bővülése. Ugyancsak a válságot felerősítő és előre nem kalkulálható okok közé sorolható a termelés méretösszetételének és hatékonysági követelményeinek alakulása. A kis és közepes nagyságú vállalatok szaporodása, célszerű eloszlása a nagyvállalatok megszűnése vagy kihasználatlansága mellett történik, másrészt a csődök, felszámolási eljárások termeléscsökkenéssel, munkahelyvesztéssel járnak, amelyek szintén a viszszaesést növelik. A Kormány által oly gyakran emlegetett keleti piacok összeomlása, a KGST megszűnése szintén fontos tény. Erre a vállalatok többsége gyors alkalmazkodóképességgel reagált; kár, hogy az átmeneti exportfelfutást a Kormány ajándékként kezelte, és a kapott időt nem használta fel arra, hogy segítse az offenzíva tartósítását. Az exportigényekhez igazodó termékösszetétellel és minőségi változtatásokkal, vagyis a termelés szerkezetének módosításával, az anyag- és energiapazarló technológia korszerűsítésével csökkenthető lett volna a mostani visszaesés nagysága. Ez egyike azoknak a súlyos mulasztásoknak és hibáknak, melyeket a Kormány követett el. Ezek miatt a mulasztások miatt konstatálhatjuk ma, hogy a deficit egyre nagyobb, az export kifulladt, az államadósság kamatai lassan teljesen felélik a lakossági adókat, a mezőgazdasági termelés mélyponton, az infláció növekedése újra reális veszéllyé vált. A társadalom számára keserű tanulság, hogy az eddig vállalt terhek nem segítették elő teljes mértékben a gazdaság talpra állítását, és nehezen magyarázható a Kormány részéről, mire kéri a további áldozatvállalásokat. A polgár annyit lát, hogy egyre drágább a villany, a gáz, az egészségügyi szolgáltatások színvonala nem javult, az áremelkedések üteme pedig meghaladja bérének emelkedését. A társadalom többsége saját példáján méri le annak a kormányprogramnak a sikerét, amit 1990-ben ígértek neki. A jelenlegi helyzeten a kormányzati ígéretek szavahihetősége múlhatna, ha lenne még ilyen. Tisztelt Ház! Az 1994-es költségvetési törvény vitája tehát az MDF-kormány elképzelései nélkül zajlik. Nem ismerjük a Kormány gazdaságpolitikáját, vélhetően már nem is fogjuk megismerni. Gazdaságpolitikai elképzelések hiányában költségvetésről sem beszélhetünk, ezért kevés ma már annyit mondani, hogy a jövő évi költségvetés nem megalapozott. Aki pusztán ennyit mond, az dicséri a Kormányt, mert feltételezi, hogy lehetne megalapozott is, holott gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztési stratégia hiányában erről nem beszélhetünk. Az 1994-es költségvetési törvényjavaslat vitájának paradoxona éppen az, hogy gazdaságpolitikai stratégiát nem a Kormány oldaláról, hanem ellenzéki oldalról fogalmaznak meg. Az eddig elhangzott hozzászólások, valamint a korábban megismert elképzelések alapján három koncepcióról lehet beszélni, amelyek valamilyen irányt próbálnak kijelölni egy költségvetési javaslat megalapozásához. Tisztelt Ház! Ezek közül elsőként arról szeretnék beszélni, mit javasolt a FIDESZ, mert úgy érzem, néhány korábbi félrehallást pontosítani kell. Természetesen továbbra is kiemelt szempontként kezeljük a deficit leszorításának ügyét. Nem igaz tehát az a megállapítás, amit egyes képviselők állítanak, miszerint a költségvetési hiány korlátlanul növekedhet. A költségvetés hiánya a gazdasági növekedés megindulása érdekében nagyon fontos szempont. A termelés növekedése nem indulhat meg a deficit kiszorító hatása mellett. A Kormánynak ezután is mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a deficitet csökkenteni lehessen. Ezt pedig nem a bevételi oldalon történő újabb adó- és illetékemeléssel kellene megtennie, hanem a kiadási oldal lefaragásával. Tisztelt Ház! Az elmúlt fél év eseményei azonban világossá tették, hogy a költségvetési hiány leszorításának mindenek fölé helyezésével nem indulhat meg a növekedés. Véleményünk szerint irreális cél lett az infláció minden áron való leszorítása is, ehelyett ennek fokozatos, lépésről lépésre történő visszaszorítása lehet reális. A FIDESZ véleménye szerint védekezni kell a további visszaesés ellen, és segíteni kell a recesszióból való kilábalást. Ha valóban a gazdasági növekedést tekintjük fő célnak, akkor növelni kell a piacon hagyott, adó formájában el nem vont vállalkozói jövedelmeket. Elsősorban a jól gazdálkodó, nyereséges cégek adóját kell csökkenteni azzal a feltétellel, hogy az így felszabaduló forrásokat beruházásokra fordítják. A gazdaság szereplői ne azt tapasztalják, hogy a Kormány költségvetési kényszerek miatt kihúz a zsebükből a továbblépéshez szükséges pénzt. Növelni kell tehát a beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezményeket és általában ösztönözni a beruházási hajlandóság megerősödését. Ezek a célok vannak olyan fontosak, hogy ezért a költségvetési hiány némi növekedését is el tudnánk fogadni. Tehát csakis a gazdasági növekedés megindítása érdekében. Ugyanakkor hangsúlyozzuk azt is, hogy ezt csak rendkívül körültekintően lehet megtenni, olyan mértékben, hogy az ne járjon a vállalatok hitelpiacról való kiszorulásával, és ne veszélyeztesse az infláció eddig elért szintjét. A Kormánynak azon kellene dolgoznia, hogy csökkenjen a vállalatokra nehezedő adóteher, a megtakarítások egy része kedvezmények hatására beruházásokra áramoljon, részvényekre, kötvényekre, a külföldi tőke az eddiginél is kedvezőbb feltételek mellett jöhessen Magyarországra, és ahol még rendezetlen, tisztázódjon a jogi és tulajdoni helyzet. Emellett a Kormánynak mindent el kellene követnie a meglévő adók behajtására, és nem újabb és újabb adók kivetésén kellene gondolkodnia. Csak így van értelme az adókedvezményeknek is. Emellett támogatni kell a lakásépítést és hozzányúlni a szociális juttatások rendszeréhez, hozzáigazítva a rászorultság elvéhez. Tisztelt Ház! Az elmondottakból, azt hiszem, világosan kitűnik, hogy a FIDESZ által szorgalmazott programot a költségvetés helyzete is indokolja. Érezhetővé kell tenni a vállalkozók beruházási feltételeinek és kilátásainak javítását, hiszen enélkül nem tudunk kikerülni a válságból. Azt hiszem, az is világossá vált, hogy akik a FIDESZ-re utalva Keynest emlegetik, vagy nem ismerik a keynesi elképzelést, vagy nem ismerték a FIDESZ által megfogalmazott koncepciót. A FIDESZ ugyanis nem úgy kíván beruházásokat ösztönözni, hogy ehhez fokozottabb állami szerepvállalást, kiadásnövelést tart szükségesnek. Ennek éppen az ellenkezőjéről van szó, mi szeretnénk minél több forrást állami elvonások nélkül a vállalkozóknál hagyni azzal a feltétellel, hogy ezt a szabad forrást beruházásokra költik. A korábban elmondott okok miatt a legnagyobb mértékben elleneznénk, ha a jelenlegi helyzetben bárki keynesi élénkítést kívánna megvalósítani. Hagyjuk békén tehát Keynest, és nevének emlegetésével ne kényszerítsük arra, hogy forogjon a sírjában. Tisztelt Ház! A költségvetési vitát meghatározó másik gazdaságpolitikai koncepció válságmenedzselést javasol, bár szerintünk nem nevezi néven a válságmenedzselés eszközeit. A válságmenedzselés kifejezése a gazdaságpolitikai vitákban eddig azt a nézetrendszert takarta, miszerint az állam avatkozzon közbe, természetesen a költségvetés vagy a bankok terhére, az állami vállalatok megmentése érdekében. Ez a logika abból indul ki, hogy a termelés visszaesésének megakadályozására ez a legközvetlenebb eszköz, és egyúttal hozzájárulhat a munkanélküliség növekedésének visszafogásához is. Bár a beavatkozás rövid távon kétségtelenül járhat előnyökkel, véleményünk szerint több szempontból aggályos, mivel közvetlenül hozzájárulna ahhoz, hogy a kedvezmények osztogatásának elve érvényesüljön a piac szelekciója helyett. Másrészt újra alku tárgya lenne az állami források megszerzése, amely felerősítené a gazdasági szempontokkal ellentétes érdekeket. Számunkra is meglepő volt, amikor ezzel a koncepcióval egy egész oldalas fizetett hirdetés formájában találkozhattunk. Ez a program a válságmenedzselés elemeit oly mértékben terjesztené ki, amely egy növekedésben lévő gazdaság erőforrásait hihetetlen mértékben venné igénybe. Felelőtlenség lenne, ha a választások közeledtével bármelyik párt ilyen ígéretcsomaggal állna elő. Ezért a FIDESZ számára nem volt követhető, hogyan lehetne erről az alapról a költségvetés ügyében hatpárti tárgyalásokat kezdeményezni, és hogyan lehetne egymással szöges ellentétben álló gazdaságpolitikai kérdéseket vagy koncepciókat egy törvényjavaslatban összegezni. (16.50) Tisztelt Ház! A harmadik elképzelés, amelyet csak indirekt módon ismerhettünk meg, gyakorlatilag kivárást ajánl. Egyes képviselők szerint csak bízni kell a magánvállalkozások térnyerésében, a piacgazdaság erejében, és várni az időt, amíg a kívánatos folyamat: a gazdasági növekedés megindul. A fokozatosan visszaszoruló állami szektor mellett egyre nagyobb hányadot fog uralni a magánszektor, amelynek a fejlődése kompenzálja a visszaesés nagyságát, sőt pozitív termelésnövekményt teremt. A FIDESZ egyetért azzal, hogy a piacgazdaság ereje képes ilyen mozgatóerők aktivizálására, és ez az erő képes még a legnagyobb kormányzati hibákat is korrigálni. Az MDF-kormány elmúlt három éve alatt tapasztalhattuk ennek jótékony hatását. A kivárás híveinek tehát részben igazuk van, amikor erre a folyamatra várnak. Ám két dolgot figyelembe kell venni, amikor az idő és a türelem szempontjait tekintjük meghatározónak. Az egyik, hogy nem mindegy, a piac mekkora áldozatok árán és mennyi idő alatt képes megindítani a gazdasági növekedést. Éppen a kivárást ajánló párt egyik képviselője hívta fel először a figyelmet a weimarizálódás veszélyére. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk, hogy a lakosság számottevő részénél elszegényedés, folyamatos lecsúszás történik jövedelemcsökkenéssel, tömeges munkanélküliséggel. Ez egyrészt nosztalgiát okoz - a jelenlegi bajok forrása - az előző rendszer iránt, másrészt, egy kritikus szintet elérve, a társadalmi elégedetlenség pillanatok alatt semmivé teheti a magyar demokrácia eddig elért eredményeit. Tisztelt Ház! A kivárók nem számolnak egy másik, nem kevésbé fontos szemponttal sem. Ez a történészek és a közgazdászok által "veszteglő társadalom"nak nevezett állapot. Ez az az állapot, amikor belátható időn belül nincs remény arra, hogy a visszaesés folyamatát korrigálni képes a piac ereje. Ennek pedig nálunk megvan a veszélye. Ahogy képviselői hozzászólásban is hallhattuk, alacsony a beruházási kedv, ezzel a magunk részéről is teljesen egyetértünk. Éppen ezért Magyarország számára, sajnos, bekövetkezhet egy olyan forgatókönyv, amikor magas szinten állandósul a munkanélküliség, a vállalkozási kedv híján egyrészt a magánvállalkozások növekedése megreked, másrészt a külföldi tőke beáramlása leáll, vagy visszájára fordul, részben a Magyarországgal versenyező országok jobb befektetési körülményei, részben belső okok miatt. Azokat a problémákat, amelyeket állami kiadások finanszíroznak, nem sikerül megoldani, lásd: infrastruktúra fejlesztése, egészségügyi vagy oktatási kiadások pénztelensége. Úgy a költségvetési hiány növekedése nem lesz megállítható, hiszen ahhoz a termelés növekedésére volna szükség, nem pedig a termelést éppen visszafogó adószigorításokra. Az infláció kordában tartása pedig további szigorításokat fog indukálni. Tegyük fel tehát a kérdést: vajon néhány fejlődő ország nem éppen ebben a csapdában vergődik? Vajon Magyarország előtt is csak a harmadik világ perspektívája áll? Arra kérem tehát kiváró képviselőtársaimat, amikor fekete- afrikai pénzügyminiszterekkel társalognak, kérdezzenek rá erre is. Tisztelt Ház! Az eltelt három évben a FIDESZ számtalanszor bírálta a Kormány gazdasági lépéseit, kifogásoltuk a gazdaságfejlesztési elképzelések hiányát. Sajnálatos tény, hogy ezek a kritikák a Kormány részéről visszhangtalanok maradtak. Nem csökkent érdemben az állam újraelosztó szerepe, az államadósság meredeken növekszik, az államháztartás reformjára nem került sor. Az elmulasztott lépések hatása felerősítette a visszaesést. Ma a magyar gazdaság súlyos válságot él át. A helyzet ahhoz hasonlítható, mint mikor valaki egy égő házban van. Választhat: vagy bentmarad, és akkor biztosan megég, vagy megpróbál kirohanni, és lehet, hogy megmenekül, harmadik út nincs. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)