Komor Sándor (MDF)
KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény nagyon sajátos helyet foglal el törvényalkotási tevékenységünkben. Szociális és gazdasági vonzatai egyaránt jelentősek. Ez vezetett oda, hogy a módosító javaslatok elhúzódó tárgyalása során a szociális bizottságban sokan mint a költségvetési bizottság kompetenciájába tartozó törvényjavaslatot emlegették, míg a költségvetési bizottságban szociális törvényként értelmezték. A költségvetési bizottság többsége e régi-új intézmény gazdasági és szociális jelentőségével tisztában van, és támogatja ezen intézmény jogi kereteinek a létrehozását. Módosító javaslat valamennyi Parlamentben jegyzett párttól érkezett. A legjelentősebb aktivitást Kovács Pál és Csehák Judit, Szarvas Béla, Kincses Gyula és Kovács László képviselőtársaink fejtették ki. Egy ilyen intézmény esetén pártkülönbség nélkül minden képviselőtársam az intézmény biztonságát, elsősorban a befektetések biztonságát tartotta a legfontosabbnak. Úgy a bizottság elfogadta, hogy a pénztárak vezetőit, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjait kötelezően titkos szavazással válasszák meg. Ezzel véltük kiküszöbölhetőnek, hogy a pénztárak menedzsmentje manipulálhassa a közgyűlést. Fontos elemként került elfogadásra, hogy a munkáltató és a munkavállaló között a munkáltatói támogatás fizetéséről kötelezően szerződés rendelkezzék. Habár a törvényjavaslat szövegében szereplő sokkal gyengébb jogérvényű megállapodás szó nem zárja ki, hogy a fenti kapcsolatot szerződésben rögzítsék, a bizottság jó okkal a kiszámíthatóság miatt ezt nagyon fontosnak tartotta. A fenti két módosítás mintegy jelezni kívánta a módosítások irányát, amelyre még számos példát hozhatnék. Ehelyett engedtessék meg, hogy a módosító javaslatok egy másik csoportját emeljem ki, amelyek nem nevezhetők sem szigorításnak, sem enyhítésnek; talán leghelyesebb ezt a témakört racionalizálásnak nevezni. Ilyen az a támogatott javaslat, amely a pénztár- tevékenységi engedély iránti kérelmének pénztárfelügyelethez történő beadását nem köti a bírósági nyilvántartásba vétel megtörténtéhez, csak a nyilvántartásba-vételi eljárás megindításának az igazolásához. Aki ismeri a bíróságokon tornyosuló aktahegyeket, az tudja, hogy a viszonylag egyszerű nyilvántartásba-vételi eljárás is hosszadalmasan elhúzódhat. Kár lenne, ha ehhez kötnénk egy pénztár működésének a megindulását. Hatásaiban nagy jelentőségűek azok a javaslatok, amelyek a tagdíjfizetésre, a tagi kölcsönre és a pénztár hitelfelvételére vonatkoznak. A bizottság támogatta azt a javaslatot, amely - nyugdíjpénztár esetén - a tagdíjnál magasabb összegű befizetéseket is lehetővé tesz. A pénztár így élhet az egyszeri felhalmozás stratégiájával. Sőt létrejöhet annak eredményeként a tagdíjfizetéssel meghatározott kiegészítő nyugdíj lehetősége mellé a nyugdíjjal meghatározott tagdíjfizetésen alapuló pénztár is. Ez azt jelenti, hogy a bizottságunk elfogadott és támogatásra ajánl a Parlamentnek egy olyan javaslatot, amely szerint a pénztártag a jövőben a később kapni kívánt nyugdíjának a nagyságához igazíthatja pénztári befizetéseinek a mértékét. A tagi kölcsön lehetőséget, segítséget adhat sok esetben nehéz élethelyzetek megoldásában. A pénztár hitelfelvételére vonatkozó javaslatot úgy ítéltük meg, a pillanatnyi likviditási gondok megoldásában szükségesek, természetesen a maximális biztonságot garantálva, szigorúan korlátozott feltételek között szabad ezt lehetővé tenni. Tisztelt képviselőtársaim! A számos beérkezett módosító javaslat közül csupán egy-két lényegi javaslatra szerettem volna a figyelmet ráirányítani. Bizottságunk minden eddig jegyzett módosító javaslatot megtárgyalt. Tárgyalásunk eredményét a jelentésben mindenki olvashatja. Úgy egy dolgunk marad csupán, hogy megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot, amely - mint a mondandóm elején említettem - a szociális jellegű tevékenysége mellett a magyar tőkepiac egy leendő fontos intézményévé válhat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)