Kovács László (MDF)
DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság alelnöke: Igen, Elnök Úr, a szociális bizottság engem állított előadónak. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szociális bizottság az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájában nem fejtette ki álláspontját, ezért engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány, még az általános vitában felszínre kerülő véleményre is visszautaljak. A törvényjavaslat jelentőségének megítélésében egyetlen képviselőtársam sem fejtett ki eltérő álláspontot. Bizottságunk tagjai egyetértenek abban, hogy - csatlakozva a nyugat-európai országok gyakorlatához - egy olyan háromszintű biztosítási rendszert kell kialakítanunk, olyannak a kiépítésére kell törekednünk, amelyben a kötelező általános társadalombiztosításnak, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak és az öngondoskodás üzleti intézményeinek is megfelelő súlya és egymást kiegészítő szerepe legyen. A kötelező társadalombiztosítás nehéz vajúdással járó átalakítása egyre fokozódó társadalmi érdeklődés mellett zajlik, ugyanakkor az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak szerepe ez ideig nem került az érdeklődés középpontjába. A pénztárak bevezetésének igénye mint a társadalombiztosítás megújításának szerves része fogalmazódott meg. Annak ellenére, hogy a szociális bizottság 11 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 3 tartózkodással támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását, magával az előterjesztéssel szemben kezdettől fogva jelentkező heves kifogások nagyszámú módosító indítvány érkezését jelezték. (18.00) S ez be is következett. Képviselőtársaim közel 250 módosító indítványt nyújtottak be; ezek 90%-a ugyanazokra a stratégiai pontokra irányul, amelyek már az általános vitában is felszínre kerültek. Ilyen stratégiai pontok: a kölcsönös biztosítópénztárak és a kötelező társadalombiztosítás viszonya; a működőképesség és az állami támogatás kérdésköre; a pénztárfelügyelet kérdései; a munkáltató helye és szerepe a pénztár szabályozási modelljében; végül a munkanélküli-ellátások és a pénztárkonstrukció összefüggése. A kölcsönös biztosítópénztárak és a kötelező társadalombiztosítás viszonyát szabályozandó módosítások egyrészt a törvényjavaslat első négy paragrafusát, másrészt a 75. és 76. �-át érintő módosító indítványokban jelennek meg. Az első négy paragrafushoz érkezett - mindenekelőtt Csehák Judit és Kovács Pál képviselőtársunk nevével jelzett - módosító indítványok a kölcsönös biztosítópénztár, a kiegészítő-pénztár és az elismert pénztár fogalmak közötti dilemmáról tanúskodnak. Lényegük: kiiktatni a törvényjavaslatból minden olyan fogalmat, amely akár csak gyanúként is az elismertség felé mutathat. Érvelésük szerint, mivel a kiegészítő-pénztár csak kiegészítheti a társadalombiztosítási és egyéb szociális ellátásokat, ezért más fogalomról ne is essék szó. A bizottság többsége - megértve azokat, de nem egyetértve képviselőtársaink aggodalmaival - elutasította ezt a módosító javaslatot, tekintettel arra, hogy elfogadásuk esetén már nem ugyanarról a törvényjavaslatról lenne szó, s még csak címében sem ugyanarról a törvényről. A kölcsönös biztosítópénztár ugyanis tágabb fogalom, magában foglalja a valamikori jövőben megalakuló elismert pénztárakat is. E törvényjavaslat csupán definiálja az elismert pénztár fogalmát, de mind az 1. �-ban, mint a 72. � (3) bekezdésében utal annak külön törvényben való meghatározottságára; azaz egyetlen elismert pénztár valamikori létrehozásához is a Parlamentnek a társadalombiztosításról szóló törvényt kell módosítania vagy új társadalombiztosítási törvényt megalkotnia. Ugyancsak a társadalombiztosítást érintik a 75. és a 76. �-hoz benyújtott módosító indítványok is, ám ezek már átvezetnek a második stratégiai pont, a működőképesség és az állami támogatás kérdésköréhez. Az előterjesztők által a törvényjavaslathoz mellékelt tájékoztató szerint az állam a pénztárszervezetek tagjai és támogatóik részére a közhasznú tevékenység, a szolidaritáson alapuló öngondoskodás, valamint a nonprofit működési rend elismeréseként normatív kedvezményeket, korlátozott adó- és társadalombiztosításijárulék-mentességet biztosít. Több ellenzéki és kormánypárti képviselőtársam is ellenérzését fejezte ki a 73., 74. és 75. �-sal szemben, miszerint ez a törvény igenis forrásokat von el a társadalombiztosítástól. Idézem Mádi László képviselőtársunknak, a FIDESZ vezérszónokának az általános vitában felvetett kérdését: "Nincs-e adókedvezményekkel túlösztönözve a rendszer, melynek hatására a társadalombiztosításijárulék-mentesen és adókedvezményekkel segített vállalatok és cégek bér helyett így fognak, ilyen módon fognak fizetni a dolgozóknak?" Ezen kérdés megválaszolását majd a jövő fogja eldönteni. A felvetések ellenére e kedvezményeket kifogásoló módosító indítványok nem érkeztek. Érdekes módon a kedvezmények kiterjesztésére való törekvés - az önkéntes biztosítópénztárakon túl az üzleti biztosítókra is - megjelent a 9742-es számú módosító javaslatban. Bizottságunk a módosító javaslatot nem támogatta. A Mádi-féle felvetéssel ellentétes irányba mutatnak azok a törvényjavaslat tartalmával szemben leggyakrabban hangoztatott kifogások, mint a pénztárak működőképességének megalapozatlansága, garanciarendszerének gyengesége, a pénztárak közvetlen állami támogatásának elégtelensége. A nagyszámú, nemegyszer ellentétes irányú módosító indítványokban a "túl puha-túl erős"- szabályozás fő dilemmája jelenik meg. A javaslatok egy része az elismertség irányába tolná el a kiegészítő-pénztárakat, más része jelentősen beszűkítené azok szerepkörét. Bizottságunk a kompromisszumos javaslatokat támogatta, a középúton kíván maradni. Egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat a pénztártevékenység kiegészítő jellegére épít, így az állami szerepvállalás csak közvetett lehet. Azaz normatív kedvezményeket biztosít; emellett az önfejlődés meggyorsítása érdekében induláskor a működési költségekből magára vállalja a felügyeleti rendszer finanszírozását, a szakemberszükséglet egy részének kiképzését, és forrásokat biztosít az oktatási, tanácsadási és szervezési háttér- infrastruktúra kiépítéséhez. Bizottságunk támogatja azokat a módosító javaslatokat, amelyek a pénztárvagyonnal való hatékonyabb gazdálkodást segítik; ugyanakkor nem támogatja azokat, amelyek teljes állami garanciavállalással vagy vagyonátadással kívánják biztosítani a nyugdíjpénztárak vagyonának értékmegőrzését, mert ez csak elismert pénztáraknál vállalható fel. Nem támogatjuk azokat az ellentétes irányú módosító indítványokat sem, amelyek az egészségpénztárak szerepkörét csupán a megelőző tevékenységre kívánják lesoványítani. A pénztárfelügyelet kérdéseiről: Már a törvény-előkészítés folyamatában is fölmerült, és az általános vitában különös élességgel vetődött fel az önálló pénztárfelügyelet létjogosultságának megkérdőjelezése. Ez a felvetés mindenekelőtt Soós Károly Attila 9600-as számú módosító indítványában jelent meg. Érvelése és tagadhatatlanul bizonyos szakmai érdek-képviseleti fórumok érvelése szerint is a felügyeleti szervezet feleslegesen bővíti az államigazgatási apparátust, növeli az állami bürokráciát és annak költségeit. A felügyelet jogosítványai véleményük szerint folyamatos állami beavatkozásra, hatósági túlszabályozásra adnak lehetőséget. A bizottság többsége, egyetértve az előterjesztőkkel, úgy ítéli meg, hogy ezek az érvek több szempontból sem megalapozottak. A bírálók mindenekelőtt nem veszik figyelembe, hogy az üzleti biztosítás és a pénztári biztosítás nem azonosítható; céljában, felépítésében és működési elvében, gazdálkodásában is, felelősségi rendszerében is gyökeresen különböző. Soós Károly Atttila 9600-as számú módosító indítványa nem nyerte el a bizottság támogatását. Ugyanakkor támogatunk olyan módosító javaslatokat, amelyek a pénztárfelügyeleten keresztülvihető túlzott kormányzati beavatkozást kívánják megakadályozni. Megengedhetetlenek például azok az előírások, amelyek a felügyelet számára beleszólást engednének az alkalmazott személyek kiválasztásába vagy munkaviszonyuk megszüntetésébe. Kompromisszumos megoldásként a versenyfelügyelet kiiktatásra került a pénztárfelügyelet jogköréből; az eredetileg intézményi-szakmai felügyeletként megfogalmazott állami felügyelet azonban nem kerülhet át a biztosítási felügyelethez. (18.10) A negyedik stratégiai pont, amelyhez nagyszámú módosító javaslat érkezett: a munkáltató helye és szerepe a pénztár szabályozási modelljében. A javasolt pénztári szabályozással szemben a legkonkrétabb formában megfogalmazott és leghatározottabban képviselt ellenvéleményt a munkáltatókra vonatkozó előírások váltották ki. Ezek jelennek meg a törvényjavaslat 12., 29., 37. és 49. �-ához benyújtott módosító javaslatokban. A módosító indítványok érvelése szerint túlzottan szigorúak és feleslegesek a munkáltatói hozzájárulás törvényi kötelezettségei, egyoldalú kötelezettségvállalást és differenciálatlanságot eredményeznek, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a munkaadókat. Mindez visszatartja a munkáltatókat a pénztárba való belépéstől. Bizottságunk támogatja azokat a módosító javaslatokat, amelyek a munkáltató és a pénztár kapcsolatát a munkáltatói tag jogainak bizonyos fokú bővítésével kívánják rendezni. Úgy például Szarvas Béla azon módosító javaslatát, amely a munkáltatói hozzájárulás törvényi kötelezettségei mellett teret enged a munkáltatói tag és a pénztár közötti szerződésben foglalt megállapodásoknak, vagy amelyben intézményesíti a munkáltatói tag ellenőrzési jogát abban az esetben, ha a tagdíjak több mint felének fizetését magára vállalja. Nem támogatja viszont azokat a módosító indítványokat, amelyek a munkáltatói hozzájárulásban differenciálási lehetőséget kívánnak behozni, hisz ez éppen az egyenjogúság, kölcsönösség és a szolidaritás elvét sértené. A felsorolt stratégiai pontokon kívül maradó módosító indítványok részben pontosítások, illetve olyan módosítások, amelyek céljukban nem térnek el az előterjesztéstől, de annál logikusabb vagy logikusabbnak vélt megfogalmazásokat tartalmaznak. Ezeket jelentős számban bizottságunk támogatta. Lásd Szarvas Béla képviselőtársunk nagyszámú módosító javaslatát. Részben teljesen új fogalmakat használó, a törvényjavaslat szerkezetének átalakítására törekvő módosító javaslatok, részben olyan módosító indítványok, amelyek a törvényjavaslat egészének az előterjesztéstől teljesen eltérő felfogását célozzák. Ezek nem nyerték el a bizottság többségi támogatását. Tisztelt képviselőtársaim! A hosszan elhúzódó bizottsági munka miatt talán sok képviselőtársam számára elfelejtődött, hogy milyen nagy jelentőségű törvényjavaslat részletes vitájához érkeztünk. Oly sokat beszéltünk már a civil szerveződések, újabban harmadik szektornak nevezett társadalmi szerveződések jelentőségéről, a demokratikus átalakulásban betöltendő szerepéről. A rendszerváltozás után hazánkban ezerszámra alakultak egyesületek, közülük nagy számban híján vannak az eszközöknek, s ezért jelentősebb társadalmi funkcióvállalásra nem tehettek szert. A kölcsönöspénztár-mozgalom a demokratikus gondolkodás és gyakorlat olyan kereteit teremti meg, ahol az adókedvezmények, a munkaadói és esetleges önkormányzati hozzájárulás komoly anyagi alapokat és igenis jelentős társadalmi funkciót ad azoknak, akik mindenféle politikai ambíció nélkül is saját kezükbe kívánják venni sorsuk és jövőjük alakulását. Mind a történelmi tapasztalatok, mind a jelen kor szociális kihívásai elengedhetetlenné teszik, hogy a demokratikus kormányzatok nemzeti, regionális és európai méretekben is támogassák a kölcsönös biztosítópénztárak megalakulását és segítsék a pénztármozgalom fejlődését. S e tekintetben nem lehet más feladata a demokratikus parlamenteknek sem, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az általuk támogatott módosító indítványok figyelembevételével fogadja el a 8763-as számú törvényjavaslatot. De még a várható vitákra utalva engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy befejezésül Joubert gondolatát idézzem. "Okosabb meghányni-vetni egy kérdést anélkül, hogy eldöntenénk, mint eldönteni anélkül, hogy meghánytuk- vetettük volna." De hozzáteszem, hogy inkább előbb, mint utóbb döntenünk is kell, és ebben a majdani döntésben is önöké, valamennyiünké a felelősség. Köszönöm. (Taps.)