Kovács Pál (MSZP)

1993. október 31.

DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mondhatjuk azt, hogy elkapkodtuk ennek a törvénynek a meghozatalát, hiszen a vezérszónokok március 23-án mondták el véleményüket. Nem lenne ez baj, sőt lehet, hogy nem is lesz baj, ha egy jó törvényt tudunk alkotni a kölcsönös biztosítópénztárakról. Hallottuk már a bizottsági előadóktól, hogy képviselők között is ellentétes álláspontok alakultak ki a vita során, a tárgyalások során arról, hogy valójában milyen törvényt is alkotunk most, kinek a kompetenciája e törvény valódi bírálata: költségvetési szakembereké vagy a szociális szakembereké. Azt hiszem, a vitát nem érdemes folytatni, nincs értelme, hiszen ez egy olyan terület, amely egyértelműen pénzügyet és szociális szférát érint. De hát melyik terület nem ilyen? Szeretném önöknek elmondani azt, hogy a szocialista frakció - ahogy vezérszónoklatában Csehák Judit elmondta - ezt a törvényt általános vitára alkalmasnak tartotta. Sőt olyan kifejezést használt, hogy sürgetőnek tartjuk a törvény meghozatalát; sürgetőnek és időszerűnek, hiszen a magyar társadalomban vannak olyan törekvések - mi is tapasztaljuk -, hogy ilyen, kiegészítő jellegű pénztárakat hozzanak létre. És egyetértünk azzal, amit Kovács László képviselő úr az imént elmondott, hogy egy több lépcsőből álló szociális biztonsági rendszert és ezen belül biztosítási rendszert kell létrehozni. A problémáinkat, természetesen, mi is megfogalmaztuk mind az általános vitában, mind pedig módosító indítványokban. 39 módosító indítványt adtunk be, és mielőtt még önök menekülni kezdenének, elmondom, hogy nem kívánom mind a 39-et ismertetni, csak fő vonalaiban, nagyjából, az általunk nagyon fontos, kardinális jellegűnek ítélt témakörök szerint. Az általános vitában elmondtuk már, hogy e törvényjavaslat egyik leglényegesebb eleme, hogy milyen viszonyt alakít ki a társadalombiztosítás és az újonnan létrejövő pénztárak között. Igen fontosnak tartjuk - és ezt több módosító indítványban megfogalmaztuk -, hogy ez a törvény e viszonynak csak egyik szeletét tudja most szabályozni. Szükség van más törvényekre, más intézményekre is, amelyek megjelenítik a társadalombiztosítás, a törvény által előírt kötelező társadalombiztosítás és a nem kötelező jellegű biztosítások viszonyát. Ebből a szempontból fontos az, amit az általános vitában már elmondtunk: nem tudjuk elfogadni azt, hogy most, '93-ban olyan törvényt alkossunk, amely lehetővé tenne társadalombiztosításból való kivonulást, vagy olyan intézmények létrehozását, amelyek társadalombiztosítási ellátást vesznek át, és vesznek át ennek megfelelően járulékot is. Fontosnak tartjuk azt is - szintén elmondtuk az általános vitában -, hogy valamifajta támogatást az állam, az állami költségvetés nyújtson ezeknek a biztosítóknak. Ez meg is jelenik a törvényben. Természetesen teljesen igaza van annak a képviselőtársamnak, aki az imént arról szólt, hogy mindenki, aki ehhez a vitához hozzászólt vagy indítványt nyujtott be, fontosnak tartja a garanciák kérdését, hiszen itt az állampolgárok pénzéről van szó. Kell valamilyen biztosítékot nyújtani arra, hogy ez a pénz nem vész el, jó célra fordítódik. Fontosnak tartjuk, és megjelent módosító indítványainkban az is, hogy milyen módon történjék a pénztárak létrejöttének és működésének szabályozása, hogy törvény szabályozza-e, vagy pedig a Kormánynak is, illetve a Kormány valamely szervének is legyen nagyobb belenyúlása, beleszólása ebbe a dologba. (18.20) Mi természetesen azt javasoljuk, hogy minél többet szabályozzon a törvény erről a területről is. Mielőtt a javaslataink részletesebb ismertetésére térnék, elmondanám, hogy különös sorsa van annak a 39 indítványnak, amelyet mi benyújtottunk, hiszen önök is láthatják az együttes jelentésben, hogy vannak közöttük olyanok, amelyeket a mi bizottságunkban támogatott az előterjesztő, a költségvetési bizottságban pedig nem támogatott, holott közben sem a javaslat, sem a Kormány nem változott meg. Ugyancsak különös a sorsa ezeknek a javaslatoknak azért is, mert vannak köztük olyanok is, amelyek beépültek egy munkaanyagnak nevezett anyagba, amely 1993. szeptemberi dátumot visel annak ellenére, hogy néhányat közülük a költségvetési bizottságban nem támogatott az előterjesztő. Melyeket tartjuk mi olyan fő kérdéseknek, amelyhez módosító indítványt láttunk szükségesnek tenni? Ilyen, amiről Kovács képviselő úr az imént szólt, hogy a törvény vagy ez a törvény szóljon-e az úgynevezett elismert pénztárakról. Mi azt mondjuk, és végigvezetjük több módosító indítványon, hogy az elismert pénztárakról ne essék szó ebben a törvényben. Nem zavar bennünket az, hogy a törvény címe az, hogy "Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény" hiszen ha a tartalmának nem felel meg, a címen mód van változtatni. Mi azt gondoljuk, hogy a fogalommeghatározás szintjén sem kellene az elismert pénztáraknak megjelenni ebben a törvényben. Ehhez kapcsolódik az, hiszen ez adja a tartalmát az előző gondolatnak, hogy milyen szolgáltatásokat írjon le a törvény. Olyanokat, amelyek kiegészítik, vagy amelyek helyettesítik, pótolják ennek a törvényjavaslatnak a kifejezéseit, a társadalombiztosítási ellátásokat. Mi azt mondjuk, és módosító indítványokon átvezetjük, hogy kizárólag a kiegészítő-ellátásokról szóljon ez a törvény, és ne jelenjen meg a pótló és a helyettesítő szolgáltatásellátás fogalma. Mindent, ami erre vonatkozik, elhagyni javasolunk. Fontosnak tartottuk azt, hogy határozza meg a törvény pontosabban, mint ahogy azt a javaslat teszi, hogy mi a szerepe a pénztárak létrejöttében a bíróságoknak, bejegyzéssel vagy nyilvántartásba vétellel jöjjenek-e ezek létre? Itt a kérdés természetesen nem stiláris. Arról van szó, hogy a cégbejegyzés vagy az alapítványokra vonatkozó szabályok szerint vegye nyilvántartásba a bíróság ezeket a szervezeteket. Mi azt javasoljuk, hogy érvényesüljön az a fajta megalakulás, létrejövetel, amely az alapítványokat jellemzi, és ezt a gondolatmenetet is több módosító indítványon vezetjük át. Javasoljuk azt, hogy a pénztárak közül azok, amelyeknek a szolgáltatásai közel állnak egymáshoz, amelyek ezenfelül finanszírozás tekintetében is azonos elvűek, működési elveik is azonosak vagy nagyon közel állnak, azok működhessenek egy szervezeten belül. Ez azt jelenti másként - ahogy a módosító indítványban megfogalmazzuk -, hogy a nyugdíjbiztosítással foglalkozó kiegészítő-pénztárak ne hozhassanak létre egészségüggyel, egészségügyi szolgáltatással működőt is, de azok, amelyek egészségügy körében nyújtanak kiegészítő-ellátást, azok működhessenek egy szervezeten belül is. Itt már szóba került a bizottsági előadók felszólalásában az, hogy nagy vita volt a munkáltatói tag, egyáltalán a munkáltató és a kiegészítő-pénztárak viszonyáról. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez egy indokoltan vitatott területe ennek a törvénytervezetnek. Több módosító indítványunk érinti ezt a szférát. Én egyetlenegyről teszek említést, amely arról szól, hogy nem tartjuk indokoltnak azt, hogy a munkáltatói tag csak a pénztár egyetértésével szüneteltethesse tagságát. Tettünk módosítást - és ezek közül van, amelyiket támogatnak is a bizottságok - a pénztár szerveire, szervezeteire vonatkozóan. A törvényjavaslatban a küldött- és részközgyűlések a közgyűlés melletti fórumként jelennek meg. Mi azt javasoljuk, hogy a küldöttgyűlés és részközgyűlés a közgyűlést helyettesítő fórum legyen - ezek a javaslatok kaptak támogatást a bizottságban is. Természetesen azt a gondolatot végigvezetve, hogy itt most kiegészítő- ellátást nyújtó pénztárakra vonatkozó törvény születik, azt meg kívánjuk jeleníteni abban is, hogy a pénztár milyen szolgáltatásokat nyújthat, milyen ellátásokat nyújthat. Ezért tartjuk indokoltnak, hogy a kiegészítő-ellátást nyújtó egészségpénztár alapellátáson, egészségügyi alapellátáson belüli szolgáltatásokat ne nyújthasson, afölötti szolgáltatások, ellátások adására vagy vásárlására szerveződjék. Módosító indítványaink tehát érintik ezt a területet is. Mindezeken felül, tisztelt Ház, több módosítást nyújtottunk be a felügyeletet érintő kérdésekhez, így az intézményfelügyelethez, de a pénztári felügyelet számos más tevékenységét érintően is. Elég vegyes volt az indítványaink fogadtatása. Ahogy az imént mondtam: nem volt egyértelmű az előterjesztőnél sem. Bízom azonban abban, hogy abból a gondolatmenetből, amely megjelent ezekben az indítványokban, kihámozható a jobbítás szándéka, és bízom ennek megfelelően abban, hogy a Parlamentnél nagyobb támogatást fog kapni. Köszönöm szépen. (Taps.)