Fekete Gyula (MDF)
DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy családpárti, a nagycsaládosok érdekeit védő módosító indítvány fontosságára hívom fel az önök figyelmét. Dragon Pál, dr. Lukács Tamás és dr. Inotay Ferenc képviselőtársaim a 9060-as és 9570-es számú módosító indítványaikban javaslatot tettek a törvényjavaslat 10. �-ának (2) bekezedése elhagyására. Indítványuk szerint maradjon el az a tiltó rendelkezés, miszerint több pénztártípus nem működhet egy pénztár keretében. Tiltva lenne tehát például egy nyugdíjpénztár és egy családosokat segítő pénztár egybehangolt működtetése. E tilalom feloldása szükséges ugyanis ahhoz, hogy a jelenlegi család- és gyermekellenes adórendszer és társadalombiztosítási rendszer nyomása elől a nagyon hátrányos körülmények között élő, fele részükben már a létminimum alatt élő nagycsaládosok a civil szféra önkéntes biztosítószférájába bemenekülhessenek. Ha már egy antiszociális társadalom módfelett érzéketlen, rosszabb esetben kegyetlen velük szemben, akkor számukra létfeltétel, hogy kialakíthassanak egy, számukra elviselhető mikrotársadalmat, egy nagycsaládosokon belül érvényesülő saját biztosítási rendszert. (18.50) Ez természetesen egy kedvezőtlenebb védekező pozíció, egy sündisznóállás ahhoz az állapothoz képest, ha egy jövőért felelős családbarát külvilág övezné őket körül, de hát rövid távon ilyen társadalmi miliő kialakításában az érdekeltek nem reménykednek. Ezért egy saját, több generációt átfogó, a generációk között egy új szerződést megkötő biztosítópénztár megteremtése menedékhelyet, azíliumot jelenthetne számukra a velük szemben ellenséges külvilág elől. Nagyon szerencsés esetben akár teljesen szükségtelenné válhatna, hogy érdekeikért küzdjenek, naponta politizáljanak, mivel egy jól szervezett pénztár jelentősen letompíthatná a számukra ma különösen hátrányos jövedelemelosztás rendszerét. Miért kell a nagycsaládosok számára egy saját, valamennyi pénztártípust felölelő biztosítópénztár? Mi elől kellene ide behúzódniuk, ide visszavonulniuk? Ha visszagondolunk a 15-20 évvel ezelőtti állapotokra, akkor talán jobban lehet érzékelni, érzékeltetni, hogy a gyermekeket nevelő családoknak mi a fő gondja. Akkoriban is a gyermeknevelési költségek közel kétharmadát a szülők viselték, jórészt a készpénzben fizetendő élelmezési és ruházati kiadásokat, tanszerköltségeket. A nemzetgazdasági szinten felmerült gyermeknevelési költségek egyhatodát az állam viselte, elsősorban a közoktatási, felsőfokú oktatási és óvodai ellátások formájában, további egyhatodát pedig a társadalombiztosítás fedezte, elsősorban a családi pótlék, a gyermekgondozási segély folyósítása révén, továbbá az újszülöttek, gyermekek egészségügyi gondozása formájában. A munkaerőbe történő beruházások aránya tehát 4/6-1/6-1/6 volt egy ilyen jellegű kiadásokat vállaló jövedelemtulajdonosok között. Ha nem is ugyanolyan arányban osztoztak a munkaerő hozadékából a beruházók, de az állítható, hogy nem érvényesült a mai aránytalanság. A mainál lényegesen alacsonyabb társadalombiztosításijárulék-bevételek arányban álltak a társadalombiztosítás mintegy egyhatod résznyi tehervállalásával. A vállalatok által fizetett termékadók, vagyonadó, béradó és nyereségadó tiszta jövedelmen belüli aránya lényegesen meghaladta azt az arányt, amilyen mértékben az állam részt vett a munkaerőbe történő beruházások költségeinek a fedezésében, de a legnagyobb beruházók, a szülők nem voltak a jelenlegi hátrányos helyzetükben. A hetvenes évek elején a nyugdíjasok jövedelmének 10-12%-át a gyermekeiktől kapott pénzbeni segítség tette ki. Ha eltekintünk a nyugdíjas réteg természetbeni jövedelmeitől - például a kiskertekben, háztáji gazdaságokban termelt élelmiszerek becsült piaci értékétől -, akkor a nyugdíjas réteg pénzjövedelmein belül a gyermekektől kapott pénztámogatások aránya 15-16% volt. Tudom, akkor az akkori nagyon alacsony nyugdíjak mellett ez a támogatás a gyermekek részéről természetesnek vett, becsületbeli segítség volt, de akkor ezt simán megtehették, külön adóteher vállalása nélkül. Mára a jövedelemelosztási helyzet rosszabbra fordult. Ez a Parlament elzárkózott a társadalombiztosítás valódi reformjától, sőt lehetetlenné tette az előrelépést. A családbiztosítást "profiltisztítás" címén kizárta a társadalombiztosításból, ezáltal élősdivé tette a társadalombiztosítást, olyan rendszerré alakította át, amelyik nem törődik távlati eltartóival, hanem csak a készbe kíván beleülni. Tehát a mai társadalombiztosítás úgy kíván beleülni a mások által felnevelt, immáron tiszta jövedelmet termelni képes munkaerő tulajdonjogába, azaz a munkaerő által termelt tiszta jövedelmek feletti rendelkezés jogába, hogy egyre kevésbé óhajt részt venni a beruházás terheiben. A költségvetéshez legutóbb kormányzati sugallatra benyújtott módosító indítványokból kitűnik, hogy 1994-től már a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj, az anyasági segély terhét sem hajlandó vállalni a társadalombiztosítás, így a részvételi aránya a munkaerő-beruházásokon belül 4-5%-ra lecsökken. Ennek ellenére igényt tart a munkaerő által létrehozott tiszta jövedelem közel 4/5 részére. Ekkora aránytalanság egy piacgazdaságban nem létezhet büntetlenül. Gondoljuk csak el, hogy milyen társadalmi, gazdasági deformáltságot okozhatna az a gyakorlat, miszerint valamely, egyes kitüntetett beruházók 5% befektetési szerepvállalás mellett a hozam 75-77%-ára lehetnének jogosultak. Elméletileg talán létezhetne egy ilyen egyenlőtlenséget előíró szindikátusi szerződés, a gyakorlatban azonban egy ilyen vállalkozás tartósan nem lehetne működőképes. Ha számításba vesszük a személyi jövedelemadó részarányát a munkaerő által termelt tisztajövedelem-elemek között, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy jelenleg az állami bevételek aránya hozzávetőleg arányban áll a munkaerőben történő állami szerepvállalással. A leginkább kisemmizettek, a legnagyobb beruházók a szülők. A gyermeknevelésben játszott kétharmadnyi szerepvállalásukkal nagyon aránytalanul áll szemben az a tény, hogy a mai törvények még azt sem teszik lehetővé számukra, hogy mint idősek, gyermekeiktől adómentes pénzátutalásokat, transzfereket kaphassanak. A világ minden táján természetes dolog, hogy a gyermekek adóalapjukat csökkenthetik szülőtartásra szánt összegekkel, és ez az összeg a szülőknél válik adóalappá. Nálunk, sajnos, erre nincs lehetőség. Mi megy tehát végbe folyamatosan, évről évre ma is? Az annyira elítélt kommunista típusú államosítást, kisajátítást szenvedik el a gyermekes szülők, mihelyst gyermekeik munkavégző korba serdülnek. Fáradozásaik gyümölcseit mások szakítják le államhatalmi kényszerrel diktált jövedelemátcsoportosítás révén. Ebből az évente megújuló kizsákmányolási, kisajátítási aktus alól a nagycsaládosok csak egyféle módon bújhatnának ki részben. Hangsúlyozom, csak félig-meddig bújhatnának ki, mert nem tudják ellensúlyozni azokat a monumentális elvonó hatásokat, pénzügyi hidakat, amelyek beruházásaikat megcsapolják. Ha a nagycsaládosok meg tudnák alapítani saját biztosítópénztárukat, olyat, amelyik segítené a gyermeknevelést, viszont ugyanezen munkaerő felnőttkorba érve hozzájárulhatna mind a gyermekneveléshez, mind a szülők nyugdíjának a kiegészítéséhez, akkor ebben a mikrotársadalomban enyhíteni lehetne a mai makrotársadalom gyermek- és családellenes jövedelemelosztási gyakorlatát. Ne feledjük: nemcsak a szülőtartásra nincs joguk ma a keresőknek, hanem a gyermekeik ellátását minimális szinten szolgáló költségeket sem írhatják le az adóalapjukból. Saját biztosítópénztár létesítése esetén egyfajta egérutat nyerhetnének a nagycsaládosok, és egy részük megélhetési gondjai feltétlenül enyhülnének. Tudom, nagyon sokan veszélyt látnának egy ilyen biztosítópénztárban, hiszen az ebbe való menekülés lehetősége csak részlegessé tehetné a nagycsaládosok totális és teljes mértékű mai megkopasztását és kifosztását. Egy ilyen autonómia engedélyezése nyilván megnehezítené a társadalombiztosítás ingyenes forrásokhoz történő jutását, rés támadna a ma még teljes körű élősdiséget tartósító monopolhelyzeten. Tisztelt képviselőtársaim! Remélem, hogy a szóban forgó javaslatot benyújtó képviselőtársaim összegyűjtik azt a 20 aláírást, ami lehetővé teszi a módosító indítvány feletti plenáris szavazást. Választások előtt a szülők és családosok érdekvédő szervezetei is érdekeltek annak megismerésében, hogy kikre, mely pártokra számíthatnak a jövőben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)