Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! (A mikrofonját megigazítja.) Tisztelt Országgyűlés! Mindig nagy élevezettel hallgatom Tóth Sándor művelődéstörténeti visszatekintéseit. Most e késői órán is szépen szólt a székelyek ökológiai etikája. Van a mának szóló tanulsága! A határozati javaslat indoklása utal arra, hogy az ország rendkívül súlyos környezeti állapota kívánja meg az alapos helyzetelemzést, amelyre egy koncepció épülhet hatékony és racionális intézkedésekkel. Ez lehet az alapja egy olyan törvénynek is, amely a társadalmat, a gazdaságot és a természetet együttesen akarja kezelni. Valójában megkéstünk ezzel az állapotrajzzal. Már a "Nemzeti megújhodás programja" környezetünk fejezete is ezzel a megállapítással kezdődött: "Hazánkban a környezet állapota hosszabb ideje folyamatosan romlik." Az eltelt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az állapotromlás folyamata nem állt meg, sőt egyes helyeken a lakosság mindennapi gondjait fokozva elviselhetetlenné teszi a víz, a levegő, a talaj vagy az épített környezet minőségét. És ezen nem változtatnak egyes részeredmények sem. A siker manapság jobbára a nyereségorientált cégeké, lobbyké, a környezeti ártalmak, az abból eredő egészségkárosodások viszont az elszegényedő néprétegeké, a lepusztuló magyar tájé. Az okokat és a következményeket nem lehet elkendőzni sem politikai jelszavakkal, sem ideológiai frázisokkal, bizonytalan kiemenetelű hosszú távú programokkal. A szűkös anyagi helyzetre, a költségvetési deficitre való hivatkozás mögött nemegyszer tehetetlenség, cselekvőképtelenség, kis akarat húzódik. Olyan jogos és megalapozott igények maradnak kielégítetlenül, panaszok orvoslás nélkül, amelyek rendezésére egyébként volt pénz, csak az elfolyt az állami bürokráciában, az egymással összehangolatlan hivatalok vagy az önző üzleti érdekek zsákutcájában. A környezetvédelem ügyében nem ésszerű kompromisszumok, hanem elvtelen megalkuvások történnek nemegyszer. Sem piacgazdasági, sem jogi eszközökkel nem sikerült befolyásolni, megállítani az állapotromlást, változtatni az általános defenzív magatartáson, elébe menni a szennyező import és szennyezési jogok piaca térhódításának. A privatizáció, a tulajdonváltás, a kárpótlás újabb ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan folyamatokat indított el beláthatatlan következményekkel és felelőtlenséggel. Az ellenérdekeltségi viszonyok felmérhetetlenek, az üzleti összefonódások pedig áttekinthetetlenek. Sajnos, minket is megérintett az ökogyarmatosítás egyik formája, a nemzetközi hulladék-business, az a folyamat, amelyben hazai tárolás, égetés és újrahasznosítás helyett a gazdag országok a harmadik világba szállítják veszélyes hulladékukat. Ide, a harmadik világba tartozunk nemegyszer mi is. A negatív folyamatok összhatása viszont hétköznapi és köztudott: a mai piacinak nevezett verseny jórészt preferálja a környezetszennyező termékeket, a szennyezés és a szeméttermelés árát a társadalommal fizetteti meg és nem a kár okozójával. Pedig a jövőben egyre kevésbé veszik majd meg a környezetszennyező technológiával készült magyar termékeket, elkerülhetetlen lesz a tanúsítási rendszer, tehát az előállítás mikéntjének az igazolása, és az újrahasznosíthatóság - mert egyelőre a természet roskadozik olyan kidobott anyagoktól, amelyek gyártását nem gondolták végig nálunk sem. Tisztelt Országgyűlés! A világméretű ökológiai válság a fenntartható fejlődés lehetőségeinek számításba vételére kényszeríti az országokat és kormányaikat, kissé megkésve a mi Parlamentünket és a mi Kormányunkat is. (19.40) A környezetvédelem akut és kritikus gondjai nem kezelhetők külön a társadalom-, a gazdaság- és a szociálpolitikától. Az Egyesült Nemzetek Környezet és Fejődés Világkonferenciáján tavaly Rio de Janeiróban hazánk által is aláírt nyilatkozat tizedik elve kimondja: "Nemzeti szinten minden egyénnek biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a környezetre vonatkozó információkhoz, amelyekkel a közhivatalok és a hatóságok rendelkeznek, beleértve az egyes közösségeket érintő veszélyes anyagokra és tevékenységekre vonatkozó információt, továbbá lehetővé kell tenni a döntéshozatali folyamatban való részvételt." Ennek az elvnek a gyakorlati érvényesítése szükséges ahhoz, hogy reális állapotrajz és közérdekű koncepció készüljön, amely egyaránt elfogadható a civilizációs fejődés minden kockázatát és terhét viselő állampolgárnak és az ökoszociális piacgazdaság nyereségorientált résztvevői számára is. Környezeti célok nélkül már semmilyen kormánystratégia nem fogalmazható meg. A környezet és a természet védelmét szolgáló erőfeszítések a politika irányjelzői és mutatói is lettek. "Ki akar gyökeres szemléletváltást?" jelszavak helyett tetteket a természetért, az igényes környezeti kultúráért. Ebben is megmérettetik a közigazgatás, az államapparátus, a kormányzati munka. Tisztelt Országgyűlés! A koncepció kidolgozása tehát ezért sürgős, összehangolt és a legnagyobb nyilvánosság előtt zajló megalapozást kíván. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)