Zsupos Lajos (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában szóvá tettem a törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeimet, és jeleztem, hogy szándékomban áll módosítani a törvényjavaslatot. Most röviden szeretnék szólni arról, milyen értelmű a módosító indítványom konkrétan. Az általános vitában elmondottaknak megfelelően azt szeretném elérni, hogy az örökösödési illeték azon része, amely nem lakásjellegű, progresszíven növekedjék a tiszta örökség értékének arányában. Meggyőződésem, hogy a közteherviselés ma különösen, de a jövőben is alapvető fontosságú lesz a társadalom egészséges működése szempontjából. Az elmúlt három év tapasztalata alapján valószínűsíthető, hogy az állam működési költségei rövid távon lényegében nem fognak csökkenni. Ha tehát a teher lényegesen nem csökkenthető, a könnyítésnek csak az a módja van, hogy arányosabb tehermegosztást kell létrehozni. Ezt az arányosítást próbáltam megfogalmazni módosító indítványomban. Ennek értelmében a 3 millió forint tiszta vagyoni értékű örökség fölött növekvő elvonást javasolok a nem lakásjellegű öröklések esetén. A módosító indítványban nyolc értékkategória szerepel, és a legmagasabb illetékkulcs az 50 millió forint fölötti értékhatárnál 50%-ot tesz ki. Ha valaki túlságosan magasnak tartaná ezt az elvonást, akkor figyelmébe ajánlom, hogy például Angliában már 1894-ben 40%-os illetéket vezettek be azokban az esetekben, amikor a hagyaték nagysága a 2 millió fontot meghaladta. Más oldalról közelítve ehhez a témához. A mai vagyonok körülbelül 10-15 éve kezdtek el felhalmozódni. Ne vitassuk, hogyan. Fogadjuk el, hogy valaki 1975 után 1 millió forint értékű vagyonhoz jutott, és azt működtette 10-12 éven át. Ahhoz, hogy 50 millió forintos tiszta értékhatárt elérjen, vagyoni értékhatárt, mostanára tőkéjét több mint 50%-os hatékonysággal kellett működtesse, átlagosan és évente. Ez nyilvánvaló képtelenség, de tegyük fel, hogy igaz. Ebben az esetben az 50%-os örökösödésiilleték-kulcs nem jelent mást, mint azt, hogy egy évben nem történik vagyoni növekedés, ebben az évben fizeti ki az örökös a vagyoni illetéket. Úgy hiszem, az elmondottak eléggé meggyőzőek arra nézve, hogy a kategóriák reálisak. Az, hogy a progresszivitás szükséges, nyilvánvaló. De ezt a progresszivitást úgy tartanám teljes értékűnek, hogy megközelítőleg azonos tőkehozadékú vagyonok kerüljenek a progresszív elvonási kategóriába. Közelebbről ez alatt azt értem, hogy a lakásingatlanok mellett a földingatlant is lineáris kulccsal adóztatott kategóriába kellene sorolni. Ezt lehetne szigorítani olyan értelemben, hogy csak akkor kerüljön a lineáris adókulcsos kategóriába, ha az örökös vállalja, hogy vállalkozóként bejelentkezik az APEH-hez, és a földművelést élethivatásszerűen kívánja végezni. Azt hiszem, nem kell különösképpen indokolnom, hogy a mezőgazdasági vagyonok jövedelmezőségi rátája lényegesen alatta van mind a kereskedelmi, mind az ipari tőke rátájának. Ezért nem lenne indokolt a két vagyontípust azonos kategóriába sorolni és azonos mércével mérni. Módosító indítványomhoz ezért csatlakozó módosító indítványt kívánok benyújtani, amelyet az elmondottak szellemében kívánok megfogalmazni. Köszönöm szépen a szót. (Gyér taps.)